Az emberi buldózer, aki 140 kilósan fut rekordidőt

Miközben a világ sportélete szinte teljes egészében leállt a koronavírus-járvány miatt, az NFL, még ha a szokott rendtől merőben eltérő módon is, de tovább robog. Magyar idő szerint péntek hajnalban, halasztás nélkül elkezdi a draftot, vagyis az egyetemi játékosok háromnapos válogatóját.

A drafton évről évre nagy figyelem kíséri a fizikai felmérőkön hihetetlen teljesítményt bemutató játékosokat – bár nem garancia, hogy az erő vagy sebesség önmagában sikerre vezet az NFL-ben, de az emberi teljesítőképesség határait feszegető játékosokon mindig érdemes ámulni. Őket mutatjuk most be.

Khalil Davis, Nebraska Cornhuskers, védőfalember

A február végén, március elején tartott felmérőn, a combine-on talán a védőfalember Khalil Davis 40 yardos futása okozta a legnagyobb meglepetést. A Nebraska Egyetemet elhagyó játékos ugyanis

Davis rekordot döntött, 136 kilónál (300 fontnál) nehezebb játékos sose villantott még ilyen sebességet korábban. De hogy ebben a teljesítményben nem csak a Nebraska erőnléti programjának, hanem a géneknek is szerepük van, jól példázza, hogy Khalil ikertestvére, Carlos Davis 142 kilósan 4,82 másodperc alatt futotta le ugyanazt a távot.

Neville Gallimore, Oklahoma Sooners, védőfalember

Nem a Davis ikrek az egyedüli védőfalemberek, akikre érdemes figyelni. Neville Gallimore 138 kilósan 4,79 másodperc alatt sprintelte le a 40 yardos távot, de itt nem áll meg a kivételes eredménysor.

A Kanadai Buldózernek nevezett 188 centis, 138 kilós Gallimore gyerekként a labdarúgással, a kosárlabdával és a röplabdával ismerkedett, majd jött az amerikaifutball, ahol a sebessége mellett iszonyatos erejének is nagy hasznát veszi. Az Oklahoma Sooners egyetemi csapat erőnléti edzéseiről érkezett hírek szerint 226,8 kilóval is tud fekve nyomni, 362,3 kilóval guggol (nem egyszer, hanem legalább két tucatszor megcsinálta már), és 183 kiló fölötti súllyal megy neki a helyből felvétel (power clean).

James Smith-Williams, N.C. State Wolfpack, védőfalember

Majdnem minden évben előkerül egy (vagy több) játékos, aki az egyetemi pályafutása után eszement átalakuláson ment át. Az idei kiadás a North Carolina State játékosa, James Smith-Williams, aki négy év alatt elég sok időt töltött a Wolfpack edzőtermében.

A kép bal szélén, frissen végzett középiskolásként még csak 89 kilót nyomott, de mire elvégezte az egyetemet, már 120 kilóra ment fel a súlya, javarészt plusz izomnak köszönhetően. A sok kondizás nem csak a fotókon látszik: Smith-Williams még 190 kilóval is tud fekvenyomni, a combine-on 28-szor nyomott bele a 122,5 kilós súlyba, és 281 kilóval a vállán még tud guggolni.

Mekhi Becton, Louisville Cardinals, támadófalember

Hasonló szörnyeteget könnyű találni a fal másik oldalán is. Mekhi Becton szintén a combine-on hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy hatalmas termete – 201 centi és 167 kiló (!!!) ellenére 5,11 másodperc alatt futotta le a 40 yardot.

Becton tökéletes összhangban használja a sebességét, erejét és súlyát, futójátéknál egész egyszerűen bedarálja a blokkolásra kijelölt emberét, passzjátéknál pedig nem ritka, hogy az erejét kihasználva egész egyszerűen megfogja és eldobja az ellene törő védőjátékost. Néha az is megesik, hogy pusztán csak a miheztartás végett rá is ugrik a blokkjától elterült játékosra.

Pusztán a testi adottságai miatt is pályázik az NFL-szakírók között felállított, úgynevezett bolygó-elmélet idei jelölti címére – eszerint ha olyan felépítésű játékossal találkozik az ember, akiből jó eséllyel nincs nincs még egy a bolygón, akkor csapjon le rá.

(Becton, az NFL-combine-on vett vizeletmintája kapcsán valami probléma merült fel, de azt nem hozták nyilvánosságra, hogy mi volt ez – ez lehetett tiltott teljesítményfokozó, drog, vagy akár csak túl híg minta jelentős vízfogyasztás miatt –, ám a hasonló problémák sokba is kerülhetnek a játékosoknak.)

Tristan Wirfs, Iowa Hawkeyes, támadófalember

Az Iowa Hawkeyestól az NFL-be tartó Tristan Wirfs egész egyetemi pályafutása alatt sorra döntötte az erőfelmérőkhöz kötődő rekordokat, például négyszer emelt ki 204 kilót, amivel új egyetemi csúcsot állított be az Iowán. Azzal is kitűnt, hogy 2017-ben az első játékos lett a vezetőedző Kirk Ferentz 1999-es iowai munkába állása óta, aki elsőéves hallgatóként kezdő pozíciót kapott a támadófalban.

Az egyetemi legendákat aztán a combine-on erősítette meg két nagy rekorddal: 92,71 centis súlypontemelkedése és 307,3 centis helyből távolugrása csúcs lett a támadófalemberek között.

Sewo Olonilua, TCU Horned Frogs, futójátékos

Nem Olonilua számít a legjobb futójátékosnak az idei draftévfolyamban, de hogy fizikai adottságokat tekintve az első között van, ahhoz nem fér kétség. A 190 centis, 105 kilós játékos egészen döbbenetes erőről tesz tanúbizonyságot az edzőteremben: 350 kilóval a vállán még képes csinálni egy guggolást, 320 kilóval – a testsúlyának több mint háromszorosa – sorban a kettő is megy neki, a fekvenyomásnál pedig 213 kiló körül van a maximuma.

Valószínűleg nem lesz belőle sztár az NFL-ben, de a testi ereje rövidyardos szituációknál jól jöhet majd, ha egy csapat lát benne némi fantáziát.

Rájuk érdemes még figyelni

A draftévfolyam összes kiváló tehetségét és irtózatos erővel, sebességgel rendelkező játékosát felsorolni nincs sok értelme. Sőt, néha az ösztönös játéktudás nem párosul elit adottságokkal, a végeredmény mégis pazar. 

Isaiah Simmons, Clemson Tigers, linebacker – A Clemson Tigers csapatával 2018-ban bajnoki címet nyerő, 2020-ban a döntőig jutó védőjátékos, Isaiah Simmons négy különböző poszton (védőfalember, linebacker, cornerback, safety) is bizonyított a Clemsonnál. Elsősorban a játékintelligenciája és a sebessége teszi hatékony fegyverré, még úgy is, hogy a 193 centis magassága és 108 kilós súlya kicsi lesz az NFL-ben a falban játszáshoz. A második védősorban viszont bármire képes lehet, legyen szó az irányító siettetéséről, a futójáték megállításáról, vagy egy elkapó hatástalanításáról.

Lynn Bowden Jr., Kentucky Wildcast, elkapó/futójátékos – A Kentucky támadófegyvere volt a 2019-es egyetemi szezon egyik legszínesebb játékosa, sorozatos sérülések miatt ugyanis gyorsan be kellett ugrania irányítónak a csapat kisegítésére. Normál esetben elkapót és időnként futójátékos játszott volna, a szükséghelyzetben viszont ott villogott, ahol kellett, így fordulhatott elő, hogy a 2019-es szezon végén futott és elkapott yardokban is első volt a csapatában, a passzolt yardokban pedig második helyen végzett. Tökéletes sokoldalú fegyver, aki a megfelelő kezekben a profik között is nagyon hatékony lehet.

Chase Young, Ohio State Buckeyes, védőfalember – A legtöbb szakíró szerint az idei évfolyam legjobb játékosa, mégsem ő lesz a drafton elsőként kiválasztott, hanem az LSU Tigersszel bajnoki címet nyerő irányító, Joe Burrow, pusztán az irányító poszt fontossága miatt. Young tulajdonképpen megállíthatatlan, ahogy a védőfal széléről tör az irányítókra, de nem éri be simán sackekkel, kivételes érzékkel vadássza le az irányítót, és üti ki a labdát a kezéből. Ezen felül a futójáték megállításában is kiváló, egyetemi játékosként fiúk között játszó felnőttnek tűnt, aki az első perctől kezdve hasznára lehet majd leendő NFL-csapatának.

Derrick Brown, Auburn Tigers, védőfalember – Brownnak nem sikerült túl jól a combine fizikai felmérője, elsősorban a sebességével nem voltak elégedettek, de hát mégiscsak arról beszélünk, hogy 196 centis, 144 kilós játékosnál hiányolják a sprintertempót. Brown az erejére épít, a pályán eléggé meg is látszik (a sebesség pedig nem annyira kell neki ott) – itt például előbb targoncaként emeli meg a vele szemben álló támadófalembert, majd arra is van ideje, hogy kiüsse az irányító kezéből a labdát, megkaparintsa azt, és meginduljon vele. A fő fegyvere viszont az, hogy minden egyes játék alatt ilyen lendülettel tör előre, sosincs megállás nála.

Források: The Ringer | The Athletic