Az volt az első kérdésem: Nyertem?

Az idei Nemzetközösségi Játékok emlékezetes jelenete volt, ahogy a hőségtől kikészült, versenyben vezető maratonista magatehetetlenül feküdt, két kilométernyire a céltól, és nem sietett senki a segítségére. A skót futó, Callum Hawkins a BBC-nek adott most interjút, amiben elmondta, mit élt át azokban a percekben.

„Már a kérdés előtt tudtam a választ, de úgy emlékszem, megkérdeztem: «Nyertem?»" – idézte fel Hawkins azt a mozzanatot, amikor kiérkeztek hozzá a mentősök.

„Azt hittem, hogy volt rá esély, és robotpilótára kapcsolva beértem a célba, de senki nem válaszolt egyenesen, így tudtam, hogy a válasz: nem."

Hawkins kétszer is összeesett, az első után még összeszedte magát. Azt remélte, ha fel tud állni, egy érmet még szerezhet. Eldöntötte, ha hárman megelőzik, akkor feladja.

Hawkins több hetet töltött Ausztráliában, hogy megszokja a meleget, azt hitte, hozzá is szokott. Semmi jelét nem érezte, hogy túlhevült volna, vagy hogy elájulna. Azt bánja, hogy félévnyi munkája ment a kukába. De az kudarc még elszántabbá teszi, a tokiói olimpiára készül, ahol hasonló körülmények lesznek.

„Nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint a fickóra, aki összeesett a hőségtől. Azt akarom, hogy úgy ismerjenek, mint a fickó, aki aranyat nyert."

Sokan megbotránkoztak azon, hogy senki nem sietett a rossz állapotban fekvő futó segítségére, de Hawkins elmondta, ő ösztönösen megtagadta a segítségnyújtást, nem akarta, hogy amiatt kizárják. Igaz, azt is elismerte, nem volt abban a szellemi állapotban, hogy helyes döntést hozzon.

Korábban arról is beszélt, hogy szükséges lenne felülvizsgálni a szabályokat. Ne csak akkor avatkozzanak közbe az egészségügyiek, ha arra engedélyt kapnak a versenyzőktől.