Mit akar ez az Erdei Amerikában? - tette fel a kérdést a legnagyobb példányszámú bulvárlap, a Bild a félnehézsúlyú magyar ökölvívó világbajnok, Erdei Zsolt címvédése után.
Annál vélhetően nemcsak az újságírók, hanem a nézők is többre számítottak, mint hogy egyszer-kétszer eleressze a jobb kezét a megelőző bal után.
A presztízse sérült
A Bild úgy tudja, 400 ezer eurót keresett Erdei a meccsel, vagyis több mint százmillió forintot. Az összeg hallatán talán érthető, hogy nem kockáztatott - különösen, hogy a családjára gondolt -, ezzel együtt presztízsben inkább veszített. Az amerikai DeAndrey Abront, akit éppen csak a legjobb ötven közé rangsorolnak, jobban meg kellett volna vernie.
"Ha ezt látta egy fizetős tévécsatorna főnöke, gyorsan kihúzza a lehetséges kiszemeltek listájáról, érte biztosan nem áldozna" - írja a Bild.
A lap emlékeztet arra, hogy Roy Jonesnak elég volt, ha a ring közepére állt, akkor is keresett hárommillió dollárt, Erdeitől viszont nagyon kevés, ha megelőzi ellenfelét, igazi küzdelmet viszont nem lehet látni tőle.
A szikrát hiányolták belőle, túlzottan óvatosnak ítélték, alvó harcosnak nevezték, és akik 3,56 milliónyian látták - a tévé előtt ülők 14,4 százaléka -, azokat biztosan nem nyűgözte le őket a nem éppen látványos állóháború.
Az oroszlánt várja Erdei
2006-ban, amikor a francia Sahnoune-t kiütötte, majdnem négymilliónyian nézték csatáját, többen, mint a Bundesliga hétvégi összefoglalóját. Michalczewski jobban megmozgatta az embereket, mert az ő meccseit ötmilliónál is többen nézték.
A lap kiemeli Erdei nyilatkozatát, hogy spórolt az energiájával, amiért Sdunek mester felmentette, és megemlítette: hátizomproblémákkal küszködött. "Az ilyen ellenfelekkel szemben szívesen látna többet mindenki, és nemcsak az amerikai főnökök" - összegez az újság.
A hamburgi Abendblatt ellenben azt hangsúlyozta, Erdei kész lenne nagy név ellen bunyózni, senkitől sem ijedne meg, csak végre jönne egy oroszlán.