A Kannibál feltűnik, és mindenkit felzabál

Eddy Merckx mindig és mindenhol nyerni akart, és mivel ez az akarat kiváló képességekkel párosult, sorra gyűjtötte be a győzelmeket. Sikeréhsége miatt a Kannibál becenevet  is megkapta versenytársaitól a belga, aki öt Tour de France-győzelmig jutott, de más versenyeken nyújtott teljesítménye miatt talán az egyetemleges kerékpársport legnagyobb alakja. Tour de France-történelem, ötödik rész.

Zöldfülűként mindent vitt

Merckx egy doppingügy után érkezett első Tourjára 1969-ben, a Giro d’ Italián vádolták meg tiltott szerek használatával, de a francia körversenyig nagy nehezen tisztázta magát. Ha már elstartolhatott, nem sokáig hagyott kétséget, hogy ő a legjobb. Az első szakasztól kezdve a sárga trikóra hajtott, amit a hatodik szakasz végén át is vett a Ballon d’ Alsac emelkedőjén, ugyanezen a napon az övé lett a sprintereknek járó ponttrikó és a Hegyek királya cím is. Ezeket néhány napra elveszítette, de a harmadik hét végére mind a három visszakerült hozzá. Sem azelőtt, sem azóta nem sikerült ez kerékpárosnak. Merckx első Tourján hat szakaszgyőzelemmel mutatkozott be. A legnagyszerűbbet a Pireneusokban szerezte, vezető pozíciból támadta be a mezőnyt, és 140 kilométeres szökés után nyerte meg az egyik legkeményebb, a Tourmalet-csúcsot (2115 méter) is érintő etapot. Az összesítettben 18 percet vert a második Roger Pingeonra.

Eddy Merckx elől

Fotó: Popperfoto

1970-ben Merckx nem tudott tarolni, a ponttrikót néhány ponttal elveszítette, de ahogy az összetettet, úgy a Hegyek királya címet is megnyerte. Már a prológon megszerezte a sárga trikót, de csapatvezetője szembe ment Merckx sikeréhségével, és egy csapattársával, Ziliolival szereztette meg a második napon, hogy belgán ne legyen akkora nyomás a teljes Tour ideje alatt, és Zilioli üldöztetésével a mezőnyt is fárasztotta. A hatodik napon aztán újra Mercxk vezetett, és nem engedte már át senkinek a sárga trikót, újabb hat szakaszgyőzelemmel tette egyértelművé, ő a legerősebb, pedig a Pireneusokban gyomorbajok kínozták. De az is belefért, hogy néhány szakaszra visszahúzodjon a mezőnybe.

A Tour-főszervező Félix Levitan nem akart beletörődni, hogy egy belga csapat uralja még évekig a francia körversenyt, ezért úgy döntött, hogy csökkenti az időfutamok számát. Nem akarta, hogy az azokat sorra nyerő Mercxk ebből építsen behozhatatlan előnyt.

Amikor nem volt büszke a győzelmére

Merckxnek az 1971-es Tour is simán indult, a csapatidőfutammal máris az élre ugrott, majd egy félszakasz kivételével még kilenc napig viselhette a sárga trikót. Merckx falánkságának lett az áldozata, míg a részhajráknál és a sprinteknél fárasztotta magát, addig Luis Ocana a korábbi ötszörös Tour-győztes Anquetil tanácsára a hegyekre spórolta erejét. A nyolcadik szakaszon meg is mutatta, mennyi van neki.

Luis Ocana

Fotó: Staff /

A 221 kilométeres hegyi etapon Merckx megpróbálta nyomás alatt tartani ellenfeleit, de végül saját taktikája áldozata lett. Ocana visszatámadott, majd Zoetemelk és Agostinho is leelőzte. Ocana ellenállhatatlanul tekert, és végül kilenc percet vert Merckxre. A belga a következő szakaszon megpróbálta faragni a hátrányát, de hiába nyomta végig óriási tempóval a 251 kilométert, nem hagyták nagyon meglógni, bár picit közelebb ment Ocanához. Az időfutammal még inkább a sarkában volt, de nem magáról beszélt, inkább arról panaszkodott, hogy Ocana a francia újságírók motorjainak szélárnyékában szerez jogosulatlan előnyt.

A két bringás között végül egy szerencsétlen bukás döntött. A 14. szakaszon szakadó esőben lejtőztek, amikor egyszerre buktak. Merckx vissza tudott ülni a kerékpárjára, de Ocanába még Zoetmelk is belerohant hátulról. A spanyol elveszítette az eszméletét, fel kellett adnia a versenyt. Merckx nem örült, hogy így vette át a vezetést, ezért emberi nagyságáról is tanúbizonyságot téve nem húzta magára a sárga trikót. Annyira megviselték a történtek, hogy még azon is elgondolkodott, hogy feladja a Tourt, ő nem így akart nyerni.

Az 1972-es verseny újra Ocana és Merckx párharcáról szólt, a belga büszkeségből is fel akarta őrölni a spanyolt, Ocana pedig végre Tourt akart nyerni. Az első szakaszokon azonban nem vele, hanem a francia Guimarddal kellett küzdenie. A két versenyző ugyanazt a taktikát választotta, a sprintekért járó bónuszmásodperccekkel akartak az élre törni. A nyolcadik szakaszig ebből Guimard jött ki jobban, de Mercxk néhány másodperces hátrányban volt csak, és az első hegyi szakasz után már három perccel vezetett. Ocana hiába próbálkozott, egy defekt és egy bukás ellene dolgozott. A többi hegyi szakaszon is Merckx volt az erősebb, a spanyol nem tudott ellene tenni semmit, majd tüdőbetegsége miatt fel is adta a Tourt a 14. szakaszon.

Ezután ismét Guimard lett Mercxk első ellenfele, a francia két hegyi etapot meg is nyert, de begyulladt térde miatt végül ő is visszalépett a 18. szakaszon. Mercxk pedig tízperces előnyével nyugodt lehetett, senki nem tudta megverni. A győzelme után még egy gesztusra is futotta tőle: meglátogatta a sérült Guimard-t, és átadta neki a ponttrikót, mert szerinte azt ő nyerte volna, ha versenyben marad.

Merckx nélkül könnyebb

1973-ban Merckx kihagyta a Tourt, így Ocana előtt megnyílt a lehetőség, hogy megszerezze a sárga trikót. A spanyol élt is vele, de ahogy eddig, most sem kerülhette el a balszerencséjét. Mindjárt az első szakaszon bukott, amikor egy kutya rohant be a pályára. A sérülései nem voltak súlyosak, így a harmadik etapon már egy olyan szökésben is benne volt, amivel két percet vert legnagyobb riválisára, Zoetmelkre, és hetet honfitársára, Fuentére. A viszonyuk meglehetősen fagyos volt, Ocana simán legengszterezte ellenfelét. Ocana később sem veszített erejéből, a kíméletlen hegyi szakaszokon és időfutamokon is nyerni tudott, a végelszámolásnál 16 percet vert Thévenet-re.

1974-ben Merckx visszatért a Tourra, és minden addiginél több győzelmet gyűjtött be. Összesen nyolc etapot nyert meg, és természetesen az összetettet is behúzta. Némileg meglepetésre legnagyobb ellenfele az örökösen peches Poulidor lett. A francia az alpesi szakaszokon elbírta Merckx tempóját, sőt, kétszer meg is előzte, de most sem tudta még csak felvenni sem a sárga trikót, harmadik második helyét gyűjtötte be.

A Tour először vált a terroristák célpontjává is, egy baszk szepatarista csoport az egyik éjszaka hat kísérőautót robbantott fel, és megfenyegették a spanyol versenyzőket, ha nem lépnek vissza, megölik őket. A kerékpárosok maradtak, de külön rendőrmotorosokat kaptak, ha elszakadtak a mezőnytől.

Törött arccal a második helyért

1975-ben a franciák között szinte csak ellenszurkolói voltak Merckxnek, nem bírták volna elviselni, ha megdönti Anquetil rekordját, és hatszoros győztes lesz. Erre nem is került sor, pedig Merckx az első időfutam után már megszerezte a sárga trikót. A Tourmalet-csúcs felé tartva azonban megingott, Zoetmelk és Thévenet támadását nem tudta átvenni, több mint egy percet kapott. Az összetettben ugyan az élen maradt, de kiderült, nagyon is sebezhető. A leghosszabb, 260 kilométeres etapon egy második hellyel még fellángolt, de az újabb hegyi szakaszon Thevenét-től több mint fél percet kapott. Ebben azonban egy nézőnek is része volt, míg Mercxk mindent megtett, hogy minimalizálja a különbséget, egy néző mellé lépett, és vesén vágta. A belga kerékpáros görcsös fájdalmában elhányta magát a célvonalon.

Másnap újra támadást indított, de Thevenét megint erősebb volt nála, és már a sárga trikót is megszerezte. Merckx még jobban visszaesett, majd egy bukás miatt minden reményét elvesztette. Eltörte az arccsontját, még táplálkozni sem tudott rendesen, de ennek ellenére nem adta fel. A második helyért is megküzdött, szégyellte volna magát, ha nem oszhatta volna szét csapattársai között az azért járó pénzt.

1976-ban Merckx sérülés miatt nem indult a Touron, de a verseny első felében egy másik belga, Freddy Martens viselhette a sárga trikót. Ahogy azonban a mezőny elérte a hegyeket, már nem volt esélye. Zoetmelk, Thevenét és Lucien Van Impe harcolt az elsőségért, akik között csak néhány másodperc volt sokáig a különbség. Van Impe a 14. szakaszon vezetett sikeres támadást, ezzel lépéselőnybe került, majd újabb másodperceket nyert a következő időfutamon.

Lucien van Impe

Fotó: AFP

Végül négy percet vert Zoetmelkre, a harmadik helyre az elnyűhetetlen, 14., utolsó Tourján induló Poulidor lett, aki 40 évesen egy róla mintázott szobrot is kapott búcsúzóul.

1977-ben már a rajtnál lehetett tudni, Van Impének alig van esélye megvédeni a címét. A Tour szervezői redukálták a hegyi befutók számát, az egész versenyen csak kettő volt, a korábbi öttel szemben. Ezzel az időfutamok váltak döntő jelentőségűvé. A verseny első felében a német Dietrich Thurau okozott meglepetést, és viselte a sárga trikót 15 napig, Merckx olykor csak másodpercekre volt tőle, de képtelen volt megelőzni. A már hanyatló belga sztár még szakaszt sem nyert, egy összetett nyolcadik hellyel fejezte be pályafutását a Tourokon. A 18. etapon kihozhatták volna győztesnek, de mivel nem végeztek vele doppingellenőrzést, nem kapta meg.

Merckx harmadikként érkezett, de az őt megelőző Agostinho és Menendez megbukott a doppingvizsgálaton, így kizárták őket. A Tour-győzelemért Thevenét és Kuiper csatázott, a 17. szakaszon csak nyolc másodperc volt közöttük. Thevenét ezt a különbséget valamivel följebb tudta tornászni, de így is nagyon szűken, 48 másodperccel nyerte három év után második Tourját.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!