Hatvanas tempóval menni a hányingerig

A Tour de France kedden egy 25 kilométeres csapatidőfutammal folytatódik, nem itt fog eldőlni a Tour, de az összetett első helyeire pályázó versenyzők már most megmutatják, hogy milyen erőben vannak. Az időfutamnak sajátos technikája és taktikája van, nem mindenki alkalmas rá. Szilasi László (velo.hu) összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat.

A viszonylag rövid táv miatt egy háromhetes körverseny időfutama sétagaloppnak tűnhet a kétszáz pluszos szakaszokhoz képest, de a mezőny jelentős részének ezek a 20-50 km hosszú, de nagyon intenzív erőfelmérők kiemelt fontosságúak a végeredményhez. Az időfutamban komolyabb különbségek alakulhatnak ki, mely nagyban befolyásolja az összetett állását is. Ez az a futam, amikor elindulsz, felviszed a pulzust a maximum közelébe, és ott is tartod a végéig, vagy ameddig ki nem folyik a szemed. Persze vannak olyanok is, akiknek ezek a napok tényleg sziesztának számítanak. A nézők számára is szórakoztató ez a versenyszám, hiszen ilyenkor a melegítés és a verseny közben is egyesével, illetve csapatonként láthatják a versenyzőket.

Az időfutamoknak két fajtája létezik a többnapos országút kerékpárversenyeken, az egyik az egyéni a másik a csapatidőfutam. Előbbinél a versenyzők egyesével, 2 és 3 perces különbségekkel indítva teljesítik a távot, a csapatban az egész brigád együtt teker, és a csapatból ötödik célba érkező idejénél állítják meg az órát. Ami mindkét futamban közös, hogy az indítás az összetett állásának megfelelően, fordított sorrendben történik. Mindkét időfutamforma speciális felkészülést és felszerelést is igényel (a Forma 1-es szintű technikára majd a következő részben térünk ki.)

Egyedül a széllel szemben

Az egyéni indításnál a legfontosabb szabály, hogy a versenyzők nem állhatnak be útközben egymás mögé, azaz szélárnyékba, hanem kötelesek távolságot tartani. Ezt a versenyzőket követő zsűriautók felügyelik. A csapattagok közötti segítség is tilos, tehát egy korábban rajtoló nem maradhat le bevárni a főnököt. Aki az adott távot a legrövidebb időn belül teljesíti, az a győztes. Ügyelni kell a megfelelő táplálkozásra is, a csúcsrajáratás és magas pulzus miatt itt sokkal könnyebben kapja el a versenyzőt a hányinger, mint a normál szakaszokon.

Az időfutam-specialisták és az összetett menők kivételével mindenki próbál spórolni egy ilyen napon, de ez sem annyira egyszerű, mert aki a győztes idejétől meghatározott százaléknyi időnél többet kap, azt kizárják. Az egyenkéntin mindenki csak saját magára számíthat, ezt erősíti meg a szám magyar bajnokának véleménye is:

„Az időfutamot fejben kell elviselni. Bírni kell a monotóniát. Abban az egy órában mindent teljesen ki kell kapcsolni – mondja a nemrégiben az országos bajnokságot megnyerő Fejes Gábor (Dr. Bátorfi Agria KTK Team). - A pályaismeret és a bemelegítés kritikus kérdés, mindkettő elengedhetetlen egy jó szerepléshez. Ami a táplálkozást illeti, a másnapi időfutam előtt én próbálom előző nap este megoldani a megfelelő szénhidrátbevitelt, aznap reggel már csak müzlit vagy valami könnyű dolgot eszem általában 3 órával a start előtt, rajt előtt 5-10 perccel pedig nyomok egy energiazselét. Minimum 40 percet kell melegíteni, de egy óra fölött szerintem nem érdemes menni. A kísérés is nagyon sokat számít, persze magamnak kell tudnom, hogyan osztom be az erőmet a táv során, de amikor üvöltenek és dudálnak a kocsiból, az ad egy kis pluszt fejben, illetve fontos, hogy visszajelzést adjanak a teljesítményedről. Sokszor az ember maga nem is érzi a tempójában a lassulást, ilyenkor jó, ha rászólnak. Levezetni én is szoktam, néha gurulok még egy 10 percet az országúton, máskor a görgőn vezetek le."

Contre-la- montre csapatban

Teljesen más a helyzet a csapatban, ahol pont az együtt dolgozás és egymás segítése hozhatja meg a sikert. A csapatok külön edzéseket is tartanak a téli edzőtáborokban, ahol gyakorolják az együtt tekerésnek ezen formáját. A nagy körversenyek csapatidőfutama 9 fős csapatokból áll, akik kiestek, értelemszerűen nem indulhatnak, tehát annyival is gyengül a csapat. Nagyon nem mindegy, hogy 9 vagy 6 fő váltja egymást. Aki összetett versenyt akar nyerni, az nem tekerhet gyenge csapatban, hiszen nagyon hamar komoly időhátrányt lehet összeszedni. A legerősebb tempómenők hosszabb ideig vezetnek elől, mint a hegyi menők. Gyakori példa, hogy egy-egy időfutam menő azért kerül be a Tour-csapatba, mert a csapatidőfutamon sokat várnak tőle és segítheti a kapitányt egy jobb idő elérésében.

„A lánctalpazás (azaz a rövid vezetések való utáni félreállás) nem jellemző csapatidőfutamon, mert túl nagy veszteséggel járna, hiszen az a versenyző, aki kiáll, mindig benne hagy a versenyben egy bringányit, tehát inkább váltott vezetéssel mennek hosszabbakat. A csapatból mindenki annyit vezet, amennyit bír, de fontos, hogy a csapat sebességét mindig a leggyengébb láncszem határozza meg, hiszen ha valaki nagyon erős és szétrángatja a csapatot (ilyet láthattunk anno Armstrongtól), akkor szétesik a sor és várhatják az ötödik emberüket a célban. Az erősebbek hosszabbakat vezetnek, a csapatidőfutamban kevésbé jók vagy hátul üvegelnek, vagy ha segítők, akkor addig mennek nyélen, amíg le nem szakadnak, ezzel is segítve a csapat kapitányát. Fontos, hogy a csapat csak a kapitányokra vár géphiba vagy bukás esetén, vagy a verseny még nagyon korai szakaszában egyes specialistákra, akik meghatározó emberek ebben a számban, balszerencsés esetben a már említett ötödik elemre. Néha még a csapatbefutási sorrendet is előre eldöntik, hiszen ezen akár az is múlhat, ki viselheti a sárga trikót a csapatból” – mondja a korábbi Tour de Hongrie-győztes Lengyel Tamás, aki pályafutása során több csapatban is ment nemzetközi versenyeken csapatcronót.

A legjobbak 50 km/h fölötti átlagot repesztenek. A leggyorsabb csapatidőfutamot az Armstrong vezette Discovery Channel Team produkálta, 2005-ben 57,3 km/h-ás átlagot mentek a Tour és Blois közti 67,5 km-en.

Hatvan kilométer per órás szágulás Nizzában

A Tour de France a negyedik napon csapatidőfutammal folytatódik, ahol Lengyel szerint a Garmin, a Katyusha, a Sky és a Movistar lehetnek a legerősebbek.

„Ez a nizzai szakasz viszonylag rövid (25 km), a szervezők nem szeretnék, ha rögtön a negyedik nap eldőlne a verseny. Mindenképpen partiban szeretnék hagyni a kisebb csapatok menőit is, de nem szeretnék kihagyni ezt a nézők számára oly látványos szakaszt. Sok hosszú egyenessel, néhány technikás kanyarral azért az erős csapatoknak kedveznek. A hosszú egyenesekben hatalmas tempót érhetnek majd el a csapatok, az 50-es átlaghoz stabilan 60 km/h körül kell menni.”

Másfél órás bemelegítés

A kerékpárosok a rövid szakasz ellenére nem strandolással töltik ezeken a napokon sem az időt. Legyen szó egyéni, vagy csapat időfutamról, általában mindenki egyszer letekeri a pályát a verseny délelőtti óráiban. Ilyenkor lehet memorizálni a vonalvezetést és felkészülni a kanyarokra, helyes áttételválasztásra az emelkedőkön.

A pályabejárás után egy könnyű étkezés következik, majd némi pihenés után kezdődik a másfél órás bemelegítés. Legyen szó a legrövidebb időfutamról, a versenyzők akkor is komolyan bemelegítenek. Eközben el kell érni az üzemi hőmérsékletet és többször is felvinni a pulzust a maximális közelébe, ezzel is felkészítve a szervezetet a várható terhelésre. A melegítés manapság már görgőkön történik, ahol a kerekesek a kormányra rögzített karral állíthatják be a mágneses ellenállást a görgőn, ezzel imitálva a hegymeneteket. Nagyon fontos, hogy ilyenkor még feltöltsék magukat elegendő izotóniás itallal is. Sokszor látható, ha nagyon nagy a kánikula, akkor a melegítésnél ún. hűtőmellényeket is használnak a kerékpárosok. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy jégakukkal töltött mellényt, ami segít alacsonyabban tartani a testhőmérsékletüket.

Az időfutamok során maximum egy kulacsot visznek magukkal, és mivel ezeken az űrruhákon már zsebek sincsenek, ezért maximum a nadrág combrészéhez dugnak be egy energiazselét az útra.

Azok a bringások, akik a csapatból korábban indulnak, a célba érve további információkat szolgáltatnak, például az aktuális széljárásról. A meteorológiai adatokat egyébként is nagyon figyelik, a széljáráson rengeteg múlhat, a szélerősség pedig a kerékválasztásban is szerepet játszik. Ha nagy oldalszél van, akkor nem használnak túl magas első kereket, nehogy a belekapó szél kiverje a versenyző kezéből a kormányt. A versenyzőket a futam közben saját csapatautó is kíséri, melynek elejére egy, a versenyző nevét mutató óriási rajtszám van erősítve, így a nézők mindig tudják, ki jön éppen a pályán. Az autóban ülő csapatfőnökök az autók tetejére rögzített külső hangszórókon keresztül hajtják versenyzőiket, a rádiók használata ezeken a futamokon tilos.

A pályán a szervezők a táv függvényében egy vagy két köztes időmérő pontot állítanak fel. Ezek a referenciapontok nagy segítséget jelenthetnek a futamon a taktika alakításában. A csapatautókban ülők tévén nézik a közvetítést, figyelik az időmérőpontokon mért időket és ez alapján is tájékoztatják versenyzőiket, mennyire kell menniük.

A csapatautók tartalékkerékpárt és -kerekeket is cipelnek, technikai probléma esetén azonnal segítséget nyújtva a versenyzőnek. Legutóbb a májusi Girón láthattuk, hogy a Bradley Wiggins alatt debütáló Pinarello prototipus időfutambringájának váltója ragadt be, így gyorsan kerékpárt kellett cserélni a britnek, átült a régi modellre.

További érdekességek itt olvashatók a Tourról.