Az olasz pálya különös felújításon ment keresztül. Általános, hogy bizonyos időközönként a pályák felületét lecserélik. A használattól egyrészt kopik az aszfalt mikroérdessége, amitől csökken a tapadás, ez az egyik oka a kopófelület cseréjének. A másik ok a terhelés, amit a versenyautók hoznak létre főként a kanyarokban oldalirányban és a féktávokon. Elsőre talán meglepő lehet, hogy a Forma–1-es autók hasonló terhelést jelentenek az aszfaltcsíknak, mint az 5,3 t-s versenykamionok (nagy leszorítóerő miatt nagyobb gyorsulások-lassulások). Az aszfalt nagyjából úgy „gyűrődik” össze a féktávokon, mint amikor futás után a szőnyegen próbálunk megállni (vagy ahogy ezt Tom tette Jerry kergetése közben).
A monzai alakulat úgy döntött, hogy bizonyos kanyarokban csak az ideális ív aszfaltcsíkját cserélik ki, tehát nem a versenypálya teljes szélességében, hanem nagyjából 4 méter szélességben. Ez érdekes helyzeteket hozhat, amikor két autó egymás mellett megy bele egy kanyarba különböző tapadási körülmények között.