Mire megyünk a világ legjobban futballozó atlétáival?

Az elmúlt húsz évben még egyszer sem kezdődött el úgy a magyar labdarúgó-válogatott selejtezősorozata, hogy hazai mérkőzését ne legyen képes az egykor szentélynek számító Népstadionban, később a Puskás-stadionban lejátszani. Most, igen, a pálya talaja alkalmatlan minőségi futballra. A magyar futball jelenlegi állapotáról sokat elárul ez a tény, és az is, hogy az ötödik kalapból vártuk a sorsolást.

A norvég minta

A bizakodás persze most sem az ötödik kalapos futballkultúrát idézi, valahogy belénk ivódott, hogy van esély, nyernünk kellene. Igaz számottevő nemzetközi csapatból nem tért haza játékosunk, mégis újra előtörnek régi vágyak: miért ne lehetne legyőzni a papírforma szerint esélyesebb norvégokat.

Valahányszor a norvég futball kerül szóba, érdemes lenne elgondolkodnia a magyar futballban és futballból élőknek, mert ők egy évtized alatt megmutatták, miként lehet maguk mögött hagyni a középszerűséget.

Technikailag is fejlődtek

'94-ben és '98-ban kijutottak a világbajnokságra, a 2000-es Eb-re is, a játékosaik jóval keresettebbek a magyaroknál. Az első vb-n a kapitány, Egil Drillo Olsen úgy fogalmazott, az ő csapatában vannak a világ legjobban futballozó atlétái.

Azóta javult valamelyest a labdarúgók technikai képzettsége, de még így is messze vannak a nemzetközi élmezőnytől, de nekünk is jó lenne már elfelejteni az oly sokszor puffogtatott közhelyt, mennyire technikásak vagyunk.

Erős egység

Nem vagyunk azok, ám ennek ellenére ebben lehet az esély. A gyors, rövidpasszos játékban, mert levegőben a norvégok jobbak, a brusztolásban is, elég, ha csak azt említjük: a két gárda tagjai között átlagban tíz kiló a differencia, ami semmiképp sem segíti a harcos játékot.

Mindazonáltal Bozsik Péter csapata kezd alakulni. Nem telt el még úgy el selejtezősorozat, hogy ezt el ne mondtuk volna, hiszen a legutóbbinál is, amikor Lothar Matthäus ült a kispadon, akkor is akadtak biztató jelek, idegenbeli győzelmek.

A védelem állapota megnyugtató

Most is, de az egység sokkal erősebb. Plusz a védelemben olyanok játszanak, akik a hazai mezőnyben a legjobbak, és nincsenek is rossz formában. Ha pedig egy biztonságos védelemből indulunk ki, és nem kapunk gólt, akkor egy ponttal már biztosan közelebb kerülünk ahhoz, hogy minél tovább versenyben maradjunk.

Király Gábornak biztosan lesz dolga a magas labdáknál, a védőknek is, és nagyon fontos, hogy ekkor nem szabad hibázniuk. A brazilok elleni augusztusi 1-1 alkalmával is egy pontrúgás után szerezték a góljukat a norvégok. A brazilok amúgy nyerhettek volna, ha ritmust váltottak, mint kés a vajon mentek át a védelmen, a helyzetek azonban kihagyták, illetve az Angliában légióskodó Myrhe volt jó helyen.

Vezérszerepben: Dárdai Pál

A középpálya nagyjából kialakult, a szurkolók többnyire Molnár Balázs miatt támadták Bozsikot, a norvégok ellen az ő fizikai erejére, és ütközőképességére nagy szükség lesz. Csakúgy, mint Horváth András loholására, aki góllal mutatkozott be az osztrákok ellen.

Dárdai Pál végre játéklehetőséget kap klubjánál, és rá vár ezúttal is a feladat, hogy vezérré váljon, úgy buzdítsa a társait - kézzel-lábbal -, mint a Herthában, ahol végig irányítja társait.

Gera semlegesítése kulcskérdés norvég részről

Gera csupaszív játéka felől sincs kétség, a norvég kapitány ki is jelentette, hogy tőle tart leginkább, taktikájának alapeleme az ő semlegesítése. A túloldalon Carew és Solksjaer lehet különösen veszélyes, a liverpooli Riise ugyanakkor nem épült fel sérüléséből.

A csatársorban vannak a legnagyobb gondok, hiszen Torghelle sorsa csak most oldódott meg, míg Sowunmié még mindig rendezetlen, egyelőre nincs klubja. Valamelyikük kap bizalmat, ez biztos, és örömteli lenne, ha a kapu előtt is magabiztosak lennének.

Kivívni a szurkolók biztatását

"Ha a lelkesedésünkkel az elején magunk mellé tudnánk állítani a közönséget, és még egy gólt is szereznénk, biztosan jó eredményre számíthatnánk" - mondta az Indexnek a PSV Eindhoven légiósa, Fehér Csaba.

Úgy legyen.