Már most hiányzik a napi kapcsolat Öcsivel

"Éppen hat éve, hogy elõször találkoztam Öcsivel. Akkor jött be elõször a Kútvölgyi kórházba, - és talán mondhatom - így szerencsés voltam, hogy pont én voltam szolgálatban" - mondta Kovács Jenõ, aki az elmúlt években a családján kívül a legtöbbet az egyre betegebb Puskás Ferenc társaságában töltötte. A Bp. Honvéd, az Aranycsapat és a Real Mardrid egykori játékosát Alzheimer-kórral kezelik, szeptember óta az intenzív osztályon.

Az 58 esztendõs hivatásos ápoló 1988-ban jött át Marosvásárhelyrõl, dolgozott a mentõknél, volt repülõn is betegkísérõ, majd ezután került a kórházba. Az ápolói munka mellett, azóta is taxizik, jövedelem-kiegészítés gyanánt.

Szimpátia az elsõ perctõl

"Egy beteg beérkezésekor mindig felveszi õt egy orvos és egy ápoló, és Öcsivel, valamint a feleségével szinte az elsõ perctõl kezdve kialakult a kölcsönös szimpátia. Talán ennek is köszönhetõ, hogy felesége hamarosan megkért, tudnék-e többet is foglalkozni Öcsivel."

Ez az egész baráti szívességnek indult, amit az is jelzett, hogy Puskásné szinte azonnal felajánlotta a tegezõdést. "Ez azt jelentette, ha nem voltam szolgálatban, bejöttem érte a kórházba, hazavittem, ott voltunk pár órát, majd éjszakára visszahoztam."

"Különleges státusz volt az enyém"

Ugyanakkor azt sem tagadja, ezekért az utakért mindig kifizették a benzinpénzt, és más egyéb formákban - vacsorameghívás, ajándékok - is hálásak voltak neki. "Ha nem is voltam vele minden nap, az elmúlt években a napok majdnem háromnegyedét vele töltöttem. Különleges státusz volt az enyém."

Az elmúlt évszázad sportolójának választott labdarúgó szakmailag és emberileg is elfogadta ápolóját, sokszor csak az õ kérésére tett meg bizonyos dolgokat. Így volt ez a legenda 75. születésnapja alkalmából rendezett magyar-spanyol találkozó elõtt is, amikor Puskás nem akart beszállni abba az autóba, amely körbevitte õt. Csak ápolója kifejezett kérésére volt hajlandó erre, miközben 20 ezer nézõ felállva tapsolt neki.

Egy életre hálás marad

"Egy életre hálás lehetek neki és a családjának, hiszen amikor az 1960-as BEK-döntõ negyvenéves évfordulójára utaztunk Glasgow-ba, olyan ellátásban volt részem, amelyrõl elõtte még álmodni sem mertem. Olyan világba kóstolhattam bele, amibe magamfajta halandó sose."

Kovács ugyanakkor nehezen viselte a világklasszis leépülését. Fáj a lelke, a legjobban az hiányzik számára, hogy megszûnt a napi kapcsolata Puskással. "Mindennap lemegyek hozzá az intenzívre, simogatom, beszélek hozzá. Mindenkit nem sajnálhat egy ápoló, mert egy idõ után kiég, de Öcsi az más."

Az MLSZ-bõl senki nem látogatja

A legjobban a tehetetlenség bántja, hiszen az Aranycsapat kapitánya minden orvosi és emberi segítséget megkap, de betegségére jelenleg még nem találta meg az ellenszert az orvostudomány, így csak lelassítani lehet a folyamatot.

"A másik, amiért szomorú vagyok, hogy a felesége napi látogatása mellett a barátai - Buzánszky Jenõ, Grosics Gyula, Szepesi György és Fejér Miklós - is hetente bejárnak, de amióta Kisteleki István a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke, a szövetség részérõl egyszer sem jött be hozzá senki" - mondta kissé csalódottan Kovács.