Miért pont Gyurcsánnyal nyernénk?

Mielőtt belevágunk, vegyük át a legfontosabbakat:


• A 2012-es Eb rendezési jogáért Olaszország, Magyarország–Horvátország, Lengyelország–Ukrajna, Görögország és Törökország pályázott.
• Görögország és Törökország az első körben kiesett, az olaszok 11, mi 9, a lengyelek és ukránok 7 szavazattal jutottak tovább 2005. november 8-án.
• Olaszország nyolc várossal (Róma, Milánó, Bari, Firenze, Nápoly, Palermo, Torino, Udine), Ukrajna és Lengyelország tíz várossal (Varsó, Chorzów, Gdansk, Krakkó, Poznan, Wroclaw, Kijev, Dnyepropetrovszk, Donyeck, Lvov), Magyarország és Horvátország nyolc várossal (Budapest, Székesfehérvár, Győr, Debrecen, Zágráb, Split, Rijeka, Eszék) pályázik.
• A döntést az UEFA 14 tagú végrehajtó bizottsága hozza meg április 18-án Cardiffban. Az ukrán Szurkisz és az olasz Carraro az érintettségük miatt nem szavazhatnak.

A 2004-es foci-Eb helyszínkijelölése előtti helyzet kicsit hasonlított a mostanihoz. A három pályázó között Portugália mellett ott volt az akkor Ausztriával közösen próbálkozó Magyarország és a toronymagas esélyesnek tartott Spanyolország.

A spanyolok már jóval az eredményhirdetés előtt győztesnek érezték magukat, a portugálok maguk sem hitték, hogy legyőzhetik az ibériai nagytestvért, de abban biztosak voltak, hogy pályázatuk jobb az osztrák–magyarnál.

A legjobban mi lepődtünk volna meg, ha befut pályázatunk. Az osztrákok eleve jobb híján választottak minket partnerül, a svájciakkal a stadionfinanszírozás miatt nem tudtak megegyezni, a cseh kormány pedig csak szóbeli garanciát adott volna a stadionfinanszírozásra, ez pedig az UEFA-nak kevés.

És ott voltak még a magyar futballbotrányok: Deutsch Tamás sportminiszter a döntés előtt másfél évvel felfüggesztette az MLSZ vezetését. Erre az UEFA megfenyegetett minket azzal, hogy a politikai beavatkozás miatt kizárhatnak minket a tagok sorából, és akkor nemhogy Eb-re nem pályázhatunk, de válogatottunk a selejtezőkön sem indulhat el.

Nem tett jót presztízsünknek a vb-pótselejtezőn a jugoszlávoktól elszenvedett 7-1-es és 5-0-s vereség sem.

Az osztrákoknak elegük lett belőlünk

A pályázat korabeli résztvevői szerint sem Horn Gyula, sem Orbán Viktor nem volt gátja a pályázatnak, sőt mindketten szívügyüknek tekintették. A rendszerváltás utáni magyar miniszterelnökök közül alighanem csak ők vannak tisztában a lesszabállyal, és kedvenc csapatuk is van, Orbánnak az Újpest, Hornnak a Vasas. Horn egy tavaly adott interjúban még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy milyen MLSZ-elnök lenne belőle, bár a mai magyar futball már nem érdekli, mert, mint mondta, depresszióba esik tőle.

Orbán a másodosztályú Felcsút igazolt játékosa, sőt másodedzője volt. A Fidesz elnöke a hétvégén megnyitotta futballakadémiáját, az ünnepségre eljött Raymond Kopa, Puskás egykori real madridos csapattársa, a 108-szoros román válogatott Bölöni László vagy Détári Lajos is.

Horn a 2004-es Eb-pályázat megírására közalapítványt hozott létre, Orbán a KPMG-t mozgósította.

A 2004-es pályázatban ugyanazt a négy magyar várost – Budapest, Debrecen, Győr, Székesfehérvár – jelölték ki a magyarországi mérkőzések helyszínéül, mint most. Nem véletlenül, a 90-es évek végén még esély volt rá, hogy Debrecen is elérhető lesz autópályán 2004-re, a még szóba jöhető Miskolc válságövezet volt, Szegeden nem volt első osztályú futball, Pécs túl nehezen lett volna elérhető közúton.

A siralmas magyar fociviszonyok miatt az osztrákok bizonyos időszakokban nem tudtak kivel tárgyalni Magyarországról, nem csoda, hogy elegük lett belőlünk, és megfogadták: velünk soha többé nem pályáznak. Az önálló pályázatot irreálisnak tartották, nem akartak nyolc stadiont építeni.

Spanyolország megsértődött

Az eredményhirdetésen borult a papírforma, nem mintha nyertünk volna. A spanyolok által lesajnált Portugália megelőzte az nagyesélyest, akik annyira megsértődtek, hogy az eredményhirdetés után már a díszvacsorán sem vettek részt, és azóta se pályáztak. A spanyol lapok durcásan Portugália infrastruktúráját ócsárolták, pedig nem volt olyan rossz még a mostani magyarországihoz képest sem. Minden város közelében volt például ötcsillagos szálloda – a rendező városok többsége tengerparti –, amit a mostani magyar–horvát pályázat leggyengébb részének tartanak, remek marketingkampányuk volt és bírták a kormányzat teljes támogatását.

A 2004-es magyar pályázat egyik résztvevője szerint a portugálok meggyőzően vezették elő a népek és országok barátságát, latinosak, jókedvűek, szeretetreméltóak voltak.

Az más kérdés, hogy egy kormányváltás után leálltak a stadionépítések, és felmerült, hogy szégyenszemre felkérik a spanyolokat, hogy inkább közösen rendezzék meg az Eb-t, de végül erre nem volt szükség.

Elhajtottuk a horvátokat

Még az Orbán-kormány idején, 2001-ben dőlt el, hogy megpályázzuk a 2008-as Európa-bajnokságot. A hozzánk hasonló méretű, de jóval gazdagabb Ausztriával ellentétben mi úgy gondoltuk, hogy egyedül is sikerrel pályázhatunk, elbírjuk a nyolc stadion felépítését, és az egyéb infrastrukturális beruházásokat.

A horvátok pedig már akkor is bejelentkeztek egy közös rendezésre, de elhajtottuk őket. Kaposváron volt a végső egyeztetés, a horvát miniszterhelyettes keserű szájízzel kullogott haza. Azt mondta, hogy ők a sikeres, vb-bronzérmes válogatottal tudták volna vonzóvá tenni a pályázatot.

Az MLSZ akkori véleménye szerint egy magyar-horvát pályázat gazdasági szempontból nem tud vetekedni a svájci-osztrákkal (az nem érthető, hogy az egyedüli magyar miért tudott volna?), a szurkolók mozgását gátolhatja, vélték, hogy 2008-ra Magyarország az Európai Unió tagja lesz, Horvátország pedig nem.

Deutsch Tamás sportminiszterként így nyilatkozott: "A 2008-as Eb-re eddig jobbára közös pályázatok fogalmazódtak meg. Kétségtelen, hogy a legutóbbi holland-belga rendezésnek voltak pozitív momentumai, de akadtak árnyoldalai is."

Nem lehetett tudni, miből

Horvátország végül Bosznia-Hercegovinával pályázott – teljesen esélytelenül, ahogy Oroszországnak, Görögország–Törökországnak, Skócia–Írországnak sem volt esélye. A dán–finn–norvég–svéd pályázat sikere leginkább azon múlt, hogy négy ország válogatottjának kellett volna automatikusan megadni a részvételi jogot egy 16-os tornán.

Hogy az UEFA végrehajtó bizottsága hogyan szavazott, azt nem tudjuk, de magyar futballkörökben tartja magát a legenda, hogy egy szavazattal maradtunk le az osztrák–svájci pályázat mögött. Mások szerint viszont már a prezentáción világos volt, hogy nem nyerünk.

A döntés előtt fél évvel hatalomra került Medgyessy Péter a bennfentesek szerint inkább kárára volt a pályázatnak, mint hasznára. Az UEFA-szemlebizottsága előtti fellépése nem volt meggyőző, és még az az alapmondat se hagyta el a száját, hogy "Adják nekünk a 2008-as Európa-bajnokság rendezési jogát".

Nem használt a magyar pályázatnak az sem, hogy túlságosan sok mindent kellett volna építeni az Eb-re. A kormány erejéhez mérten támogatást ígért, de konkrét információk nem voltak erről. A nyolc helyszín Budapest két stadionnal, Miskolc, Debrecen, Szeged, Győr, Székesfehérvár és Kaposvár lett volna.

Gyurcsány üzleti lehetőséget szimatol

A 2012-es Eb megrendezéséért Olaszországot és az ukrán–lengyel-párost kellene legyőznünk. A horvátok nem sértődtek meg a 2001-es kikosarazás után. Gyurcsány Ferenc 2004 júniusában még sportminiszterként tárgyalt a közös rendezésről horvát kollégájával, de a szövetség a románokkal is tárgyalásokat kezdett. Végül Horvátország mellett döntöttünk. A pályázat esélyeiről lásd cikkünket>>>

A sors fintora, hogy a futball ellen beoltott Gyurcsány Ferenc lehet az első magyar miniszterelnök, aki megkockáztatja a részvételt az UEFA eredményhirdetésén. A végrehajtó bizottságnál jó pont, ha kormány- és államfők is részt vesznek a bejelentésen, politikailag azonban nem kifizetődő a személyes részvétel egy ennyire bizonytalan kimenetelű pályázaton. Soha ennyi politikus nem vett még részt eredményhirdetésen. A magyar és a horvát kormányfő mellett ott lesz Viktor Juscsenko ukrán és Lech Kaczynski lengyel köztársasági elnök. Romano Prodi olasz miniszterelnökről nem tudni, hogy elmegy-e. (Olaszországban kicsit hasonló a helyzet, mint nálunk. A kormányfő nem érdeklődik a futball iránt, az ellenzék vezére viszont, Silvio Berlusconi, nagy focirajongó, a BL-negyeddöntős AC Milan tulajdonosa.)

A miniszterelnök cardiffi útját a nagy lobbistának tartott Gyárfás Tamás szervezőbizottsági elnök személyes sikerének tartják. Informátorunk szerint a miniszterelnököt ugyan nem érdekli a futball, azonban amit a sikeres pályázat érdekében kérnek tőle, azt megteszi, és a győzelemmel járó politikai siker mellett az ország előtt álló üzleti lehetőséget lát a rendezésben.

Hogy vereség esetén megpályázzuk-e a 2016-os Eb-t is, azt még nem tudni. Az esetleges versenytársak viszont már gyülekeznek. A most is induló ukrán–lengyel páros 2016-ra lehet igazán esélyes. Az indulás gondolatával más közös pályázók is kacérkodnak: Skócia–Wales, Svédország–Norvégia és Bulgária–Románia.