Fernando Torres leváltotta az Istent

Huszonnégy évesen kevés futballistáról írnak életrajzot, de Fernando Torres karrierje akkor is impozáns lenne, ha holnap abbahagyná a labdarúgást.

Két (fél) világváros kedvence: Madridban imádták, Liverpoolban még jobban imádják.

Az Atletico Madridhoz 1995-ben került, a nagycsapatban 2001-ben, 17 évesen mutatkozott be. Akkoriban a másodosztályban szerepeltek, de egy év múlva feljutottak.

A piros-fehéreknél 19 évesen kapitány lett, a szurkolók arra számítottak, bajnokesélyesek és kupagyőztesek lesznek, de ez soha nem jött össze. Nem Torres miatt, ő rugdosta a gólokat, főleg az elején, de az egyesület vezetése sosem találta meg sem a megfelelő edzőt, sem a legalkalmasabb játékosokat, akikkel komoly csapattá válhattak volna.

Torres kezdett beleszürkülni a mezőnybe, két A-ligás idény alatt kinőtte az Atleticót.

2004-ben 19 gólt rúgott a bajnokságban, szerepelt az Eb-n a spanyol válogatottal, mégsem váltott. 2006-ban már komolyan felmerült, átlagos spanyol csatárrá silányul, aki értelmetlen klubhűsége miatt fosztja meg magát a világklasszisságtól.

Vitte volna a Manchester United és a Chelsea, de 30 millió fontot kértek érte, ezt az MU-főnök Sir Alex Ferguson sokallta. A londoniak megadták volna, oda meg Torres nem akart menni, így még egy szenvedő évadra maradt Madridban.

Végül tavaly nyáron mindenkinek megjött az esze, az Atleticónak, hogy értékesítse, a futballistának pedig, hogy lépjen, bármennyire szereti is a klubot.

A szintén spanyol Rafa Benítez, a Liverpool menedzsere lett a befutó, 20 millió fontért megszerezte Torrest. Akkoriban 24-25 millióról beszéltek, de Benítez nemrég elárulta, olcsóbb volt a csatárreménység.

A Premier League-ben természetesen gólokat vártak tőle, de mindenki óvatoskodott, a szakértők, de még edzői és csapattársai is úgy gondolták, kell majd egy év, amíg belelendül a keményebb, néha gyorsabb bajnokságban.

Torres is így tervezte talán, csak azt nem kalkulálták be, hogy a Liverpool nem az Atletico Madrid, hanem egy igazi sztárklub, sok klasszis futballistával.

Múlt ősszel csak akkor nem lőtt gólt, amikor sérült volt, szemmel láthatóan jobban játszott meccsről meccsre. Novemberben néhány megmozdulására már csak a világklasszis jelző illett, ám igazán idén tavaszra érett be.

Márciusban a bajnokságban szerzett mesterhármast a Liverpool egymást követő két bajnokiján; annyira beindult, hogy azóta sorozatban hét hazai bajnokin talált be, ami előtte Pool-játékosnak még nem sikerült a Premier League-ben.

Góljaival közben kiverték a Bajnokok Ligájából az Intert és az Arsenalt. A szezonban 30 találatnál tart, Fowler óta senki nem rúgott ennyit, Michael Owen is csak 28-ig jutott.

Legnagyobb dicsősége, hogy a városi rivális Evertont az ő góljával verték 1-0-ra. Beceneve, El Nino (A kölyök) már fél éve ott lóg az ottani B-közép, a Kop tábora mellett, és nem Owen, hanem ő lett, aki leváltotta a népszerűségi rangsorban Robbie Fowlert.

Legendájukat csak God (Isten) néven emlegették, egykori mezét, a 9-est most Torres viseli. Az előd gólrekordját, a több mint 20 Premier League-találatot egy idényben is ő ismételte meg, jelenleg 22-vel üldözi Fowler 25-ös klubcsúcsát.

Torres az a futballista, aki nemcsak gólokat rúg, de nézni is jó, ahogy játszik, és nem mindig van szüksége egy remek passzra, hogy betaláljon. Félelmetesen gyors, remekül cselez, sebesen fordul, és már csak nagyon ritkán fut túl a labdán, azaz kifejezetten koordinált kezd lenni.

Egyedül a passzai nem igaziak még, de bőven lesz ideje azt is tökéletesíteni.

Aranyat fogtak vele a Liverpoolnál minden szempontból, tudása miatt apák és fiaik, szőke tincseiért anyák és lányaik kedvence lett.

A legnagyobb dicséretet társától, a liverpooli csapatkapitány Steve Gerrardtól kapta, akivel egészen kivételesen megértik egymást a pályán. "Senkire nem cserélném el" - nyilatkozta a másik Pool-bálvány

Fél Liverpool biztosan egyetért vele.