További Futball cikkek
- Cseh Katalin bepanaszolta Orbán Viktort az UEFA elnökénél
- Jürgen Klopp lehetséges utódjáról: „Ha ő lesz a Liverpool edzője, akkor az zseniális”
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
- Célegyenesben a Liverpool új vezetőedzője, csak arra vár, hogy a felek megállapodjanak
- A Roma az utolsó pillanatban nyerte meg a védője rosszulléte miatt félbeszakadt mérkőzést
Szerdán két angol csapat részvételével rendezik a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjét. A Manchester United és a Chelsea együttesében is számtalan világsztár játszik, akik képesek eldönteni a döntőt. Elképzelhető, hogy egy hatalmas szóló, esetleg egy pazar szabadrúgás, vagy éppen egy vitatható lesgól dönt az elsőségről. Vagy 0-0 után a tizenegyesek.
Azt tehát még nem tudni, hány gól lesz, és kik szerzik ezeket, de már az is külön érdekesség, hogy két azonos országbeli játsza a döntőt. Erre eddig mindösze kétszer volt példa (Real Madrid-Valencia 2000, Milan-Juventus 2003). Az angol Sun időközben megválasztotta minden idők legjobb BEK-, illetve BL-döntőjét, és az 1956 óta zajló sorozat találkozói közül a 2005-ös Liverpool-Milan lett a legjobb.
Mi másra lövünk. A BL 1992 óta írandó történetében eddig számtalan szép gól született a döntőkben, kiválasztottunk közülük tízet, és önökre bízzuk, melyik volt a legszebb.
Az 1992-es fináléban Ronald Koeman bombaerős szabadrúgása után nyert a Barcelona az olasz Sampdoria ellen, ezzel a katalánok nyerték meg először a Bajnokcsapatok Európa Kupájáról Bajnokok Ligájává átkeresztelt trófeát.
Egy évvel később a Marseille Boli fejesgóljával verte a Milant, de ez a gól nem volt olyan szenzációs, ha nagyon akar, ilyet Mátyus is tud fejelni a Tuzsér kapujába.
1994-ben a Milan előbb a vezetést szerezte meg a Barcelona ellen Massaro ziccere után, majd a félidő végén az olasz támadó gyönyörű kapáslövése is gól lett. Valószínűleg ez a gól is indulhatott volna a versenyen, ha nincs a második játékrész elején Dejan Szavicsevics, aki egy talpalásgyanús szituáció után fantasztikusan emelt Zubizarreta kapujába. E miatt a gól miatt nem szerepel a negyedik Milan-találat sem, amelyet Desailly nyesett az addigra teljesen szétesett spanyol csapat kapujába.
1995-ben az akkor tizenkilenc esztendős Kluivert pöckölése sem az a kategória, ami bekerülhet a legjobbak közé. Nem úgy Ravanelli egy évvel későbbi találata, amelyet a római döntőben szinte az alapvonalról lőtt az Ajax kapijába. A hollandok ugyan egy kapu előtti kavarodás után egyenlítettek, de végül tizenegyesekkel mégis a Juventus nyerte a BL-t.
A 97-es döntő hőse a két gólt is szerző dortmundi Riedle volt, de a versenybe mégis inkább a másik két gól szerzője került be. Del Piero Boksics beadását tette sarokkal a kapuba, ezzel szépített a Juventus, hogy nem sokkal később az egy perce pályán lévő Ricken első labdaérintéséből lőjön nagy gólt a kint álló kapus felett.
A 98-as finálét eldöntő Mijatovics-gól nem tartozott a nagyok közé, de a támadó higgadtsága, amellyel elhúzta a labdát a kivetődő kapus mellett, majd felette a hálóba emelt, mégis elképesztő.
A 98-99-es Manchester United-Bayern München döntő minden idők egyik legfordulatosabb meccse volt, de egy szabadrúgásgóllal és két közeli pöccintéssel nem tudott versenyzőt adni a gólszépségversenybe.
2000-ben Párizsban a Real simán verte 3-0-ra a Valenciát. Morientes egy egyszerű fejessel, Raul egy hatvanméteres vágta végén talált a kapuba. A kettő között viszont az angol McManaman megszerezte a nap legszebb gólját, a védők által kifejelt labdát 16 méterről, a levegőbe felugorva kapásból vágta Canizares kapujába.
Egy évvel később két tizenegyesgól született a Bayern München és a Valencia meccsén, a versenybe ezzel nem lehet bekerülni. Annál inkább a 2002-es döntőt eldöntő góllal. A Real Madrid-Leverkusen meccsen Raul szemfüles és szerencsés találatával vezetett a spanyol csapat, de Lucio egyenlített. Az első félidő utolsó percében jött a francia Zidane, aki Roberto Carlos magasan belőtt labdáját kapásból, félfordulattal, ballal lőtte a jobb felső sarokba.
Az egy évvel későbbi olasz házi döntő a maga 0-0-jával eleve kiesett a versenyből, de a 2004-es Porto-Monaco során több szép találat is született. Deco okos lövése és Alenyicsev bombája sem volt csúnya, a legszebbnek mégis Carlos Alberto 39. percben szerzett gólját véljük. A brazil játékos egy jobbról belőtt labdát akart egyből tovább passzolni, de egy védő lábáról visszapattant hozzá, így kapásból belőtte a bal felsőbe.
A 2005-ös finálén hat gól is született. Maldini lőtt kapásból jobbal, Crespo bepasszolt egy ziccert, Gerrard fejelt, Smicer bombázott, Alonso javította saját büntetőjét, de a meccs legszebb gólja Crespo második, csapata harmadik gólja volt, remek mozdulattal pörgetett át a kapus felett.
A 2006-os döntőben volt három gól is, de egy fejes, egy gyors akció és egy szerencsésen eltalált lövés nem kerül a versengésbe. Ahogy a tavalyi döntő megpattanó szabadrúgása, kihasznált ziccere és közeli fejese sem versenyképes. Legalábbis szerintünk.