Koeman: Még mindig nem számolgatunk
További Futball cikkek
- Válogatott védőnk csapata óriási zakót kapott, legendás edzője kiakadt
- 30 év után megkerült az elveszettnek hitt, egymillió fontot érő mez
- Műteni kellett a kapust, aki törött bokával védte ki a Manchester City szemét
- Szoboszlai Dominik kimagasló értékkel került be a Premier League álomcsapatába
- Visszavonul a Nemzetek Ligája-osztályozóra készülő válogatott kapitánya
Erwin Koeman pont azért a legjobb választás a szövetségi kapitányi posztra, amiért a magyar szakma a legélesebben támadja. Nem hallgat senkire – szerencsére legkevésbé a 10 millió kapitány által alkotott közvéleményre – nem elkötelezettje senkinek, kizárólag a saját véleményére alapozva állítja össze a csapatát, és elképzeléseiből semmit nem enged.
Pillanatnyi gondolkodás nélkül kihagyta a keveset játszó (de a MU ellen szerzett gólja miatt pillanatnyilag sztárstátuszt birtokló) Gera Zoltánt, hogy a jobbszélen egy ballábast küldjön a helyére Huszti Szabolcs személyében, a balszélre pedig Dzsudzsák Balázs helyett egy csatárt, Rudolf Gergelyt nevezett. Az eredmény: Huszti sokkal jobban teljesített, mint Gera bármikor az elmúlt időszakban, Rudolf pedig a számára teljesen idegen védekezést is megoldott a másik szélen.
Nincsenek hitbizományként kiosztott helyek a csapatban, aki az edzésen jobban teljesít, az kap bizalmat, és ami még ennél is fontosabb, ezek a játékosok általában élnek is a lehetőséggel. Priskin Tamás szórja a gólokat 2009-ben, Koemannak mégsem jutott eszébe őt szerepeltetni, Torghelle Sándor pedig zsinórban harmadik győztes góljával jelezte, a holland taktikájába az ő játéka illik bele a leginkább. (Torghelle egy büntetőt értékesített eddig idén Augsburgban.)
A magyar válogatott szombat este szerencsés győzelmet aratott egy viszonylag gyenge ellenfél otthonában. Nem játszottak jól a mieink, de a nagyon fontos sikerhez ezúttal elég volt az is, hogy Torghelle három nagy helyzetéből pont az elsőt rúgta be, mert védelmünk néhány hajmeresztő hibáját nem tudták kihasználni az albánok.
Nem álltunk be bekkelni, ami azért volt jó döntés, mert az albánok által uralt kétszer tíz percben tökéletesen látszott, mi történt volna, ha így teszünk, de labdavesztés után azonnal visszazárt a 4-5-1-es rendszerre a magyar csapat. A Dárdai Pál által irányított középpályás védekezés pedig könnyedén tartóztatta fel a halovány albán támadásokat.
A védelmünk így is összehozhatta volna a hazaiak egyenlítését, de Babos Gábor végig a helyén volt: bravúrt nem, de több magabiztos védést be kellett mutatnia, ráadásul pont abban az időszakban, amikor nyomás alatt volt válogatottunk. Koeman ezen a poszton is jól döntött, a rutin és a kötelező védések magabiztos kivitelezése sokkal hasznosabb volt, mint egy fiatal bravúrkapus szerepeltetése, akiben azért még benne vannak a hibák.
Ebben az összeállításban a magyar csapattól a győzelem szép eredmény, a mieink sikere ráadásul teljesen megérdemelt volt, és bár játékban mutathattunk volna sokkal többet, a vb-selejtezőcsoportot holtversenyben vezető magyar válogatott hozta az eredményt, amiért elutazott Tiranába. A Málta elleni szerdai siker után egy dolog lenne bizonyos: szeptemberben Svédországot hosszú idő után teltház fogadná a Puskás Ferenc stadionban.
"Gratulálok csapatomnak, büszke vagyok játékosaimra, mert hatalmas csatában, nagy párharcokat megnyerve tudtunk győzni, ami Albánia ellen eddig csak nekünk sikerült" - nyilatkozta a mérkőzés után a hazai szövetség honlapjának Erwin Koeman szövetségi kapitány.
"Biztos vagyok abban, hogy olyan csapatot vertünk meg, amely a csoportban hátralévő meccseken még meglepő pontokat fog szerezni. Még mindig nem számolgatunk, realista vagyok, készülünk a következő, szerdai, Málta elleni meccsre. Játékosaimmal hétfőn délben találkozunk az edzőtáborban, akkor derül ki, hogy a sérültek milyen állapotban vannak. Annyi biztos, hogy Babos Gábor és Dárdai Pál két sárga lapja miatt nem játszhat a máltaiak ellen."
"Néhány játékosunk fizikailag nincs csúcsformában, és nem volt kellő erőnk ahhoz, hogy megnyerjük a meccset. A szerencse nem állt a mi oldalunkon, a magyarok a vezetés birtokában igen szervezetten védekeztek" - magyarázta az albánok és a Marseille középpályása, Lorik Cana.
"Mindent megcsináltunk, amit a szövetségi kapitány kért tőlünk" - mondta fülig érő szájjal Torghelle Sándor a Sport1-nek.
Így játszottak a magyarok: Babos és Torghelle kimagaslott
Babos: magabiztos védéseivel tartotta a frontot a rengeteget hibázó magyar védelem mögött. Nem jöttek ki róla a labdák, jó teljesítményt nyújtott.
Szélesi: többször mögé kerültek, értékelhető passza alig akadt, felszabadításai után csak ritkán maradt a játéktéren a labda.
Vanczák: Juhász mellett már tud jól játszani, de a védelem irányítása sok neki. Féltünk, hogy kiállítják, 2-3 alkalommal is lemaradt.
Vaskó: néhány megmozdulása után frászt kaptak a magyar szurkolók, egy nagy mentése volt.
Bodor: váltakozó sikerrel harcolt a védelem bal oldalán, voltak jobb szakaszai, de egyszer lyukat rúgott a tizenhatos előterében, amiből gólt kaphattunk volna.
Dárdai: hozta, amit várt tőle a kapitány, rengeteg labdát szerzett, ezeket általában jól is játszotta meg, az ő játékának köszönhetően végig stabil maradt a középpályánk.
Halmosi: már a hazai meccsen sem ment neki a fedezetsor közepén, a védekezés nem erős oldala, de fel-felért néhány támadással.
Huszti: rengeteget, és hasznosan futott, fegyelmezetten visszazárt, amikor kellett, gólpassza mellett elsősorban neki volt köszönhető, hogy sok támadást vezettünk.
Hajnal: egy jó lövés és néhány szép csel nagyon kevés tőle, az irányító nem tűnhet el 20 percekre egy ilyen fontos meccsen.
Rudolf: számára teljesen idegen poszton is jól játszott, a labdakihozatalokból és a védekezésből is kivette a részét, erővel egészen jól bírta az NB I.-hez szokott támadó.
Torghelle: háromszor is ziccerbe került, a tőle várt teljesítményt most is a pályára tette, zsinórban harmadszor rúgott győztes gólt.