Orbán: Sokkal nehezebb, mint gondoltam

2007. április elsején derült ki, hogy a Fidesz elnöke, Orbán Viktor érdekelt lett a futballiparban, a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia hivatalosan akkor kezdett működni. A játékosként másodosztályig jutott politikus hozta létre az akadémiát működtető alapítványt. Korábban is lelkes volt már, meglátogatta a Milant, a Real Madridot, a jugoszláv mintában látta a magyar futball felemelkedését.

Az országban akkor ez volt a második akadémia, az elsőt Várszegi Gábor, Magyarország egyik leggazdagabb embere hozta létre.

“Nagy különbség, hogy Várszegi a saját pénzét költötte, mi pedig a szponzorainkét, ami lélektani szempontból és a felelősséget tekintve sem mindegy” – mondja Orbán. Demján Sándor mellett az MKB Bank és a CBA-t irányító Lázár-testvérek adják össze a 100 millió forintot, a bentlakás fejenként havi nyolcezer forint.

Orbán szerint az elmúlt két évben komoly verseny bontakozott ki a két intézet közt, beszállt még a Honvéd, Győr és Szombathely is. Most öt akadémia működik, egyre nagyobb a harc a gyerekekért.

A Bozsik-program Orbán miniszterelnöksége idején majdnem százezer gyereket vont be, miután ez 2003-ban megszűnt, csökkent a bázis. A felcsútiak 12 alközpontot létesítettek – zömmel olyan helyeken, ahol a közelben nincs élvonalbeli futball –, az egyik Hódmezővásárhelyen van, amely a határon túli gyerekeket is figyeli.

“Nekünk jobbnak kell lenni a többi hasonló intézménynél, mert hozzánk különben nem jönnek játszani, a luxuskörülmények viszont feleslegesek. A Vasashoz, az Újpesthez, a nagy fővárosi klubokhoz így is, úgy is beesnek a gyerekek. Nekünk valami pluszt kell adni, különben a távolságok miatt nincs esély.”

“Akkor lehet jó a futball, ha majd az élvonalbeli klubok akadémiái lefedik az egész országot, de most még billeg a rendszer” – jelentette ki Orbán.

“Sokkal nehezebb játékosokat nevelni, mint gondoltam. Jót tudunk nevelni a jóból, de kiválót csak a kiválóból” – vallotta be önkritikusan, de az nem az akadémiai rendszer kudarca, hogy az úttörő MTK-ból Németh Krisztiánt és Simon Andrást leszámítva nem sikerült az elmúlt években jó játékosokat külföldre eladni.

Mi több: Pollák és Bori az Újpestbe került, utóbbi megjárta a Leicestert, de a klub kiesett az angol harmadosztályba, neki pedig hazafelé vezetett az útja. Németh és Simon nem fért az első csapat közelébe.

Orbán úgy gondolja, a visszaigazolás egyelőre nincs meg a rendszerben, pedig lehet, hogy hasznos lenne. Ha nem is feltétlenül a két csatárnál, hanem mondjuk Farkas Balázsnál, aki nem fér be a Dinamo Kijevbe.

Pillanatnyilag nincs a felnőtt válogatott keretében játékos, aki egy évnél többet akadémián nevelkedett. Rudolf Gergely Nancyban komoly képzést kapott, de a francia klubot és annak játékosait látva esélye sem volt arra, hogy hosszú távon számolhassanak vele.

“Ahhoz, hogy valaki külföldre kerüljön és játsszon, semmi sem hiányozhat belőle. Húsz vagy tíz éve még a nyegle, edzeni nem szerető játékosokat is megvették, most erre már nincs lehetőség. Ha valami is hiányzik, akár emberileg is, képtelenség érvényesülni. Ha valaki a könnyebb utat keresi, nem futhat be. Ezért fontos, hogy jó személyiségeket neveljünk.”

A Videotonnal 1985-ben UEFA-kupa-döntős Kovács Ferenc a szakmai stábot fantasztikusnak minősítette. Felcsúton a szakmát Mezey György irányítja, ami akár pozitívnak is tekinthető, mert zavartalanul dolgozhat, amit eddig mindig hiányolt. Ugyanakkor a magyar futball szegénységét is jelzi. Mert bár a még mindig motivált Mezey a nemzetközi szervezeteknél óriási tekintéllyel bír, itthon nemcsak a mexikói 0-6 miatt tartozik a bukott kategóriába, hanem mert a Vasast és az Újpestet is gyengén hagyta ott, az utána jövők – Bozsik Péter és Mészöly Géza – hatalmasat lendítettek a csapat játékán.

Emellett Mezey irányította azt az edzőképzést, amely bő évtized alatt sem bírt kinevelni egyetlen eltökélt fiatal trénert sem, akinek mondjuk külföldön felmerülhet a neve.

“Kevés ember van, aki koncepcióban képes gondolkodni, fel tud építeni egy ilyen intézményt, emellett lelkes is – mondta Orbán Mezey szerepéről. – Én is lelkes vagyok, de nem vagyok hozzáértő. Sok feltételt szabott, ami nélkül bele sem vágott volna. Ilyen volt, hogy a gyerekek legalább négy órát legyenek a pályán, sípoló, ordibáló edzőket nem akart látni, csak olyat, aki meg tudja mutatni, mit és hogyan kell tenni. Vincze Istvántól jobb megtanulni a gyakorlatban, hogyan kell lefordulni egy védőről, mintha könyvekből magyaráznák. Ugyanígy jobb, ha Csucsánszky tartja a rúgóedzést. Feltétel volt még, hogy résztávokat a gyerekek nem futnak, a négyszázak, nyolcszázak nálunk nem léteznek. Erre visszakérdeztem, de azt mondta: nem kell az, ami régen volt.”

Sok mindent mérnek is, a fordulékonyságot, a lövőerőt. Mezey szerint a négy óra kevés a világszínvonalú edzéshez, mert az argentin vagy a brazil fiatalok hatot foglalkoznak a labdával. Ezért ezt a kétszer két órát hasznosan kell eltölteni. Erre szolgálnak a gumifalak, a szektorpályák, ahol többek között a koordinációt lehet gyakorolni.

Felcsútról nem mehet úgy játékos külföldre, hogy legalább egy meccsen ne szerepeljen a Fehérvár élvonalbeli csapatában. Ezt a szabályozást azért iktatták be, mert meg akarták akadályozni a gyors külföldi szerződést. A menedzserek rendre a kapuban állnak. Az egyik játékos elment az Aston Villához, fel is bontották vele a szerződésüket. „Tehetséges védő, de a szabályt mindenáron betartjuk.”

Orbán egyetért Bölöni Lászlóval: a magyar futball lemaradását az okozta, hogy a világban a nyolcvanas évek végén iparággá vált, ezt pedig itthon nem vették észre. Az akadémiák is tízéves késéssel jelentek meg.

„Kezd eltűnni a különbség a szerb vagy a horvát csapatokkal szemben, nyílt, éles meccseket játszunk. Utol fogjuk őket érni.” Úgy gondolja, az akadémiákon hamarosan több jó képességű játékos lesz, mint a kluboknál. Képzettebb edzők is lesznek. „Minden a minőség felé tart.”