Herczeg: Felemelő tiszteletet kaptunk

Elszenvedte negyedik vereségét a Bajnokok Ligájában a Debrecen, most is három gólt szedett be percek alatt, és a második félidőben esélye sem volt a pontszerzésre, amit az elsőben megkísérelt.

“Mindent megpróbáltunk, nagyon sajnálom, hogy így alakult, nem tudtunk közelebb kerülni a Fiorentinához. Szorosabb eredményt szerettünk volna elérni. Ismét kiderült, ezen a szinten borzasztó gyorsan megbüntetik a hibáinkat. Különösen az ilyen nagyokat. Ennek ellenére a folytatásban sem lehet más a célunk, minthogy bátran játszva, felvállalva a nyílt játékot, esetleg egy nagyobb vereséget is kockáztatva futballozunk. Eddig is ez volt jellemző ránk, ezután sem változtatunk” - mondta az 5-2-es meccs után Herczeg András.

A DVSC klubmenedzsere felelevenítette, hogy a sorozatot a Mészáros Norbert-Máté Péter védőpárossal kezdték, de mindketten kiestek, helyettesük, Komlósi Ádám pedig tíz percet sem volt a pályán Firenzében.

"Szükségmegoldásokat választottunk, szélsőhátvédek kerültek középre. Mi még nem vagyunk azon a szinten, hogy ezt elviseljük, de azt hiszem, ez tőlünk komolyabb csapatokat is hátráltatna. Mivel még sohasem játszottunk ebben a védelmi felállásban, gyorsan kaptunk is egy gólt, de a csapat érdeme, hogy innen felállt. A második félidőbeli kapushiba viszont eldöntötte a meccset. Nem bántom Panticsot, sérülten védett, és azt hiszem, a Fiorentina enélkül is megvert volna bennünket. Ha például a gyönyörű negyedik góllal, egy szavam sem lenne, mert akkor nagyon összekuszáltak minket, nem tudtuk követni a klasszisok mozgását. Azt még egyszer már nem tudtuk elviselni, hogy hátrányba kerültünk, innen már nem volt visszaút, ez már megroppantotta a csapat tartását.”

A szakember úgy érzi, nem tört meg és nem kedvetlenedett el csapata, miután szinte valamennyi támadás góllal zárult. “Megfáradtunk viszont” - felelte.

Hozzátette, most voltak először jelei annak, hogy bármennyire is pihenteti játékosait, kijön rajtuk a fáradtság, mert nem ilyen meccsekhez vannak szokva. “Rengeteg energiát felemészt ez a sorozat, ez most már végképp kiderült.”

“Fantasztikus emberi tartásról tanúskodtak a hazai játékosok, amikor sorfalat álltak nekünk, a nemes küzdelemben legyőzött ellenfélnek, értékelték erőfeszítéseinket. Azt hiszem, ezekért a pillanatokért érdemes élni, ilyen megható pillanat kevés van a játékosok és az edző életében is. Fantasztikus, csak azt tudom mondani.”

A jelenetre akkor került sor, amikor a magyarok elindultak az öltözőfolyosó felé - itt pacsizott velük szabályos rendben a Bodnár mezét átvevő Mutu, a világbajnok Gilardino és a többiek - ekkor azonban nem mentek be az öltözőbe, hanem a szurkolótáborhoz siettek.

A debreceniek megint elékelték a himnuszt, Herczeg sajnálkozott is, hogy nem tudtak többet kihozni magukból. A Debrecené az egyik legkitartóbb szurkolótábor, abszolút BL-szintű, hiszen tízszerannyian kísérték el csapatukat Firenzébe, mint amennyi Real-drukker érkezett Milánóba. Még azt is meg lehet kockáztatni, több debreceni volt a Milan elleni ragadón, mint madridi.

A szakvezető úgy véli, hogy a 4-3-as hazai meccsel sikerült kellőképpen felbosszantani riválisukat, akik az első perctől éreztették, nem veszik félvállról a meccset. “Be kell vallanom, most sokkal nagyobb volt a különbség, mint Budapesten, és ezt nem a gólok száma miatt mondom.”

A játékosok közül talán a 21 éves Varga Józsefet viselte meg a legjobban a vereség - ő volt a leghasznosabb játékos, ő passzolt legjobban -, magába roskadva ült, amikor a buszt várta, szinte érezni lehetett, visszapörgette magában a meccs jeleneteit. Magát okolja, játék közben is többször szidta magát.

Komlósi Ádámnak hat öltéssel kellett a fejbőrét összevarrni, csak a második félidő végét láthatta, gólt már nem is. “Még mindig fáj, de remélem, hamarosan elmúlik” - mondta távozás közben a védő.

Szélesi Zoltán a gólokat nem szeretné véleményezni, azt később kell, és a szakmai stábbal együtt elemezve.

“Egész jó kis első félidőt játszottunk, megérdemelten egyenlítettünk. A lehetőségeink azonban már akkor behatároltak voltak, hiszen Dombi Tibit például nem lehetett beállítani. Koncentrációval nem bírtuk. Letörni nem szabad, mert nyakunkon a Győr elleni meccs. Csalódott vagyok, de ez természetes. Aki szeret kikapni, az adja fel, ki se menjen a pályára.”

Rudolf Gergely második BL-gólját is belőtte, így is ígérte, de nyilván ő is csalódott volt. “Kicsit sok ez az öt gól. Ilyen szellősen nem lehet védekezni, pedig ezt akartuk elkerülni, hiszen tudtuk, hogy a második félidő elején nekünk jönnek. Jó beadást kaptam a gólom elõtt, nem is volt nehéz dolgom, csak vissza kellett rúgnom a jobb alsóba. November végén jön hozzánk a nehéz helyzetbe került Liverpool, várom a meccset, mert az elsőn sérülésem miatt nem játszhattam. Ponttal szeretnénk búcsúzni a hazai közönségtől.”

“Magunk alá kerültünk, lélekben meg is törtünk a második félidőben. Mindenki elképzelheti, milyen úgy játszani, hogy mennénk előre, de időközben mindig ott a rettegés, hogy ha kinyílunk, akkor könnyen kihasználja ezt az ellenfél. Hiába, ezért játszanak ők ezen a szinten, és ezért nem értünk mi el ide. Ezt már nem bírtuk elviselni. Nehéz a két mérkőzés között különbséget tenni, ezen a szinten mindig benne van a pakliban, hogy egy nagy verést kapjunk, de hát kapott már jobb csapat is hatot ebben a sorozatban” - magyarázta a középpályás Kiss Zoltán.

“Talán az eső, talán a jegyárak miatt voltak ilyen kevesen a stadionban, de lehet közrejátszott az is ebben, hogy sokat játszottunk most egymás után itthon. Nem akarok ezzel különösebben foglalkozni, remélhetőleg legközelebb már nem nálunk lesz a legkevesebb néző, és 20 ezernél többen lesznek. Jól játszott a Debrecen, a másodikban talán jobban mint az első félidőben. Aki olyan nyíltan játszik, mint mi, az nagy rizikót vállal, hogy váratlan gólokat kap. Ennek ellenére mi lőttünk többet, és ez a legfontosabb” - összegzett Cesare Prandelli, az olaszok mestere.