Tud ez a Ferguson nekünk újat mondani?

A magyar válogatott kétszeres kapitánya, Bicskei Bertalan - két évig, tavaly januárig vezette a magyar edzőképzést - reagált a témában írt, az érthetetlen önimádatról, a fitymálásról és a siránkozásról szóló cikkünkre.

A mesteredző Bicskei szeptemberben már 66 éves lesz, az elmúlt 20 évben ő volt az egyetlen, akit külföldről kerestek. Most egyiptomi csapat szerette volna leigazolni, nemet mondott, mert a csapat a kiesés ellen küzd, tizenötödik a bajnokságban.

Kínában Ardilest, Bisovecet, Chovanecet előzte meg, megkapta a Seyang irányítását, melynek elnöke úgy érvelt: azért őt választotta, mert a korábbi helyein gyenge játékosokból alakított ki versenyképes csapatot. „Talán a korábbi külföldi eredményeim, és a kölni diplomám miatt keresnek.”

Az egykor Malajziában is kapitány Bicskei úgy gondolja, az edzőképzést csak főállásban lenne szabad vezetni, különben nem jut elég idő rá (a kaposvári tanár, Prukner László most csak másodállásban vezeti).

„Rövid életű és rossz emlékű újpesti szerződésem idején, még abban az egy hétben is azt éreztem, nem jut annyi idő rá, amennyit ez a poszt megkövetel. Mivel a Vadúz-vereség miatt gyorsan eljöttem Újpestről, a későbbiekben csak a munkára tudtam összpontosítani.”

Mostanában nem osztogatják a mesteredzői minősítést, annak idején Bicskei is csak negyedszeri nekifutásra kapta meg, amikor már ifjúsági Európa-bajnokságot, bajnokságokat és kupákat nyert.

„Az elmúlt 10 vagy 15 évben biztosan nem kapott senki. Tagja vagyok a címet kiosztó 13 fős mesteredzői kollégiumnak. Both Józsefet előterjesztettem ebben az időben, de nem tudta megelőzni világ- és olimpiai bajnokok edzőit, nem sok esélye volt. Pedig sok-sok szakcikket, könyveket írt – ami alapkövetelmény -, de az eredményességét nem találták megfelelőnek.”

Bicskei egyetért azzal, hogy a magyar futballfilozófia megszűnt, ezt a nemzetközi szövetség (FIFA) illetékesei is tapasztalhatták.

„Úgy látom, más országok épp a magyar hagyományokat felhasználva lettek sikeresek, a spanyol futball kiteljesedésében is felfedezhetőek a magyaros vonások. A spanyolok a győztes Európa-bajnokságon futottak a leglassabban a labdával, ők ütköztek legkevesebbet, de a passzok gyorsaságában ők voltak a leghatékonyabbak, vagyis az összjáték gyorsaságában, pontosságában nem vetekedhetett velük senki. Mi ezt a hatvanas években még tudtuk, a hetvenes évek végére már elmentünk a holland minta felé. A FIFA instruktora, a francia Bénézet úr azt sem értette, miután megtekintett egy gyerekfoci-edzést, miért ennyire kiismerhető a magyarok játéka. Korábban épp a kreativitás volt játékunk jellemzője, most ellenben az 'elfutunk a szélen és beadunk'-rendszer az uralkodó. Szó szerint azt mondta, vagy nem tudják, vagy nem akarják a korábbi vonalat követni. Így fejezte ki magát: az önök stílusának mai követői a latin iskola képviselői. Figyeljék meg a francia, spanyol, portugál focit. Régen ők tanultak önöktől, most fordult a kocka.”

Az edzőképzés idején több kolléga bejelentéssel élt az UEFA-nál, a nemzetközi szövetség kéthavonta küldött instruktorokat felülvizsgálatra. „Mindig mindent rendben találtak, ellenzőink nem jártak sikerrel.”

Bicskei szerint Jámbor László a hollandokkal együtt az arroganciát, a pökhendiséget hozta be a magyar futballba. Jámbor kosárlabdaedző, a holland Ajax BL-győzelménél ott volt mint rehabilitációs szakember.

„Mivel még B-licence sincs, nem is vezethette az edzőképzést, nagy probléma volt viszont, hogy bele akart szólni, mert nem ítélte jónak a kialakult rendszert.”

A nyelvtudás hiányáról megjegyezte, az UEFA illetékesei nem értették, miért kell angol nyelven (holott ez nem kötelező) írni a házi feladat szakmai részét, később viszont szembesülve a tapasztalatokkal – a gyér nyelvismeret indokolta -, elfogadták.

„Érzem a kollégák részéről, hogy szenvednek, igyekeznek elhitetni, mindenért nem ők a felelősek. De a tortából a jelentősebb rész a miénk. A sajtónak is van szerepe, de azért kevesebb.”