Elaltatják a bundabotrányt?

„Hidd el nekem, nem lesz ebből semmi. Minden marad a régiben” – mondta tavaly decemberben egy, a magyar futballban dolgozó informátor a hetekkel korábban a bochumi ügyészség által kirobbantott, szinte egész Európára kiterjedő fogadásicsalás-botrány magyarországi fejleményeiről. Úgy tűnik, az informátor jóslata teljesül.

A német hatóságok a bochumi nyomozás adatai alapján 2009. november 19-én tartóztatták le a Berlinben élő, horvát származású Ante Sapinát és négy társát fogadási csalás gyanújával. A futballmaffiaként emlegetett bűnszervezet 2005 óta tíz országban több száz mérkőzést bundázott meg, és eurómilliókat keresett sportfogadásokkal.

Hamar fény derült arra, hogy a bochumi eljárásban érintett tizenhárom magyar futballmeccs is, de a gyanús esetek száma nagyságrenddel nagyobb lehet, akár a kétszázat is elérheti. Azokban a hetekben a hazai sajtóban naponta jelentek meg név nélküli, sejtető írások arról, hogy nem csak tizenhárom, hanem sokkal több meccset adtak el az elmúlt években a fogadási csalásokkal nagyban fertőzött magyar futballban.

A rendőrség önmagához képest is visszafogottan kommunikált az ügyben, a német hatóságokra hivatkozott, akárcsak a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ). Az akkor még Kisteleki István vezette szervezet előbb a gyanúsítottak gyors megnevezését ígérte, majd úgy csinált, mintha a botrány nem is tartozna a szövetségre, csak a hatóságokra, és december végére a maga részéről lezártnak nyilvánította a bundaügyet.

Azóta mély csend honol. Semmi fejlemény a Vass Ádám által kirobbantott U20-as vesztegetési üggyel kapcsolatban sem. Időközben az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) eltiltotta ugyan a Bajnokok Ligája-meccsekkel kapcsolatos vesztegetési kísérletek miatt a Debrecen két játékosát – Vukasin Polekszicset és Mészáros Norbertet azért marasztalták el, mert nem jelezték, hogy meg akarták őket vesztegetni -, de a hazai, NB I-es meccseket érintő vizsgálatokról alig adott hírt a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI).

Januárban viszont szorgosan cáfolták azt a sajtóhírt, miszerint bizonyítékaik lennének egy volt válogatott játékossal szemben. Februárban megjelent, hogy az NNI megkapta a bochumi ügyészségtől a nyomozati anyagokat, és hamarosan megnevezhetik a gyanúsítottakat.

Júliusban két hír is felröppent, az egyik arról szólt, hogy már tizennégy meccs gyanús, illetve az is kiderült, hogy megkapták a bochumi ügyészek által lehallgatott telefonbeszélgetések hanganyagait, most már ezeket vizsgálják. Közben többször is megerősítették, hogy folyamatosan kapcsolatban állnak a bochumi nyomozókkal.

Elég árulkodó, hogy más esetekben igen jól informált, a rendőrségen jó kapcsolatokkal rendelkező lapokban sem jelentek meg információk, nem szivárgott semmi. Politikusok ellen folyó nyomozásokról rendszeresen jöttek az értesülések, a belső infók, de a focisták vagy klubokat érintő ügyekben szinte semmi.

Elvétve jelentek meg meg nem erősített hírek kihallgatásokról, gyanúsításokról. Hivatalosan bejelentés pedig egy sem volt.

A bochumi nyomozás részleteit jól ismerő informátorunk szerint a magyar hatóságok december óta szinte észrevehetetlenek. Sőt, úgy tudja, hogy azóta egyetlen embert sem hallgattak ki hivatalosan az ügyben.

"Decemberben volt egy egyeztetés, amelyen a német nyomozók több ország nyomozati szerveivel ismertették a bochumi adatokat. Ezen többen is képviselték a magyar hatóságokat, ők nagyon alaposak voltak, mindent tudni akartak, minden részlet érdekelte őket. Aztán hazamentek, és azóta alig jelentkeznek, a németek arra panaszkodnak, hogy nem válaszolnak a megkeresésekre. Gyakorlatilag nincs kapcsolat a magyarok és a bochumiak között” – állította külföldi informátorunk, aki többször hangsúlyozta a magyarokkal való kapcsolattartás nehézségeit.

Az is meglehetősen furcsa, hogy az NNI februárban jelezte, megkapta a nyomozati anyagokat, majd júliusban jelentette be, hogy a bochumiak által lehallgatott telefonbeszélgetések felvételei is megérkeztek. Informátorunk szerint ugyanis a beszélgetések leiratait már decemberben, tehát fél évvel korábban kézhez kapták a magyar nyomozók.

Ezek a fejlemények azért is érdekesek, mert decemberben megszólaltatott informátorainkhoz hasonlóan az ügy fő gyanúsítottjai, a berlini Ante Sapina és társai is arról beszéltek, hogy az ősszel már óvatosnak kellett lenniük Magyarországon, mert úgy tudták, hogy a magyar hatóságok lehallgatnak bizonyos játékosokat. A hazai rendőrök meglepő módon rögtön cáfolták ezt az állítást, és azt közölték a német kollégákkal, hogy ők bizony nem hallgattak le senkit sem fogadási csalásokkal kapcsolatban.

Informátorunk érthetetlennek nevezte a magyar hatóságok késlekedését, sőt, ahogy fogalmazott, semmittevését. Már az egyéb, nemzetközi nyomozati anyagokból és a magyar futballt belülről jól ismerők elmondásaiból egyértelművé vált, hogy súlyos a hazai helyzet, „egyes magyar focisták az anyjukat is eladnák egy-kétezer euróért”.

Nem csak a német és a magyar rendőrség kommunikációja akadozik, de az ügyben aktív hazai újságírók sem érzik úgy, hogy a rendőrség akárcsak érdeklődést tanúsítana az általuk előásott információk iránt.

Egy kolléga arról mesélt, hogy decemberben, miután néhány, több forrásból megerősített történetet megírt (konkrét bizonyítékok hiányában természetesen nevek nélkül), azt gondolta, hogy megosztja információit, például a cikkből kimaradt neveket az NNI-vel. A nyomozóval folytatott beszélgetésről jegyzőkönyv készült, de érezhető volt, hogy különösebben nem érdeklik a rendőrt az információk, mivel nem az akkor már hivatalosan is vizsgált utánpótlásmeccsekről szóltak, hanem a hazai futball szélesebb körét érintették. Az újságírót azóta sem keresték, az általa közölt információknak pedig a jelek szerint nem vették hasznát a nyomozók.

Hasonló a helyzet a magyar futballban dolgozók érzése szerint is. Teljes a szélcsend, a hatóságok nem mozogtak a bundaügyben az elmúlt hónapokban – állítja egy játékosügynök, aki a hazai futballélet minden rezdülését követi. A Debrecen BL-meccsei kapcsán hírbe hozták az egyik legsimertebb és legnagyobb forgalmú hazai játékosügynököt, Vladan Filipovicsot. Vele állítólag beszéltek az NNI nyomozói, de nem a hatóság, hanem maga Filipovics kezdeményezte a találkozót, éppen azért, hogy tisztázza magát a pletykaszintű vádak alól.

Az elmúlt hónapokban talán még hihette a naív külső szemlélő, hogy ha a felszínen nincs is nagy mozgás, a háttérben folyik a nyomozás, és előbb-utóbb kiderül, kik érintettek a bűncselekménysorozatban. A fentiek alapján azonban valószínűnek tűnik, hogy valamiért ez a bundaügy is pontosan úgy zárul le, mint az elmúlt évek valamennyi hasonló gyanús esete: szép lassan elalszik anélkül, hogy egyetlen bűnöst is sikerülne azonosítani.

A Nemzeti Nyomozó Irodát megkerestük az üggyel kapcsolatos kérdéseinkkel, de – bár a hét elejére ígérték – válaszokat még nem kaptunk azokra.

Módosítás: Alig negyedórával cikkünk megjelenése után az alábbi válasz érkezett az NNI sajtóosztályáról:

„A nyomozás elrendelésére 2009. december 01-én került sor vesztegetés vétsége és más bűncselekmények gyanúja miatt. Az ügyben jelenleg a tanúkihallgatások és az adott mérkőzésekhez kapcsolódó iratok beszerzése folyamatosan zajlik, amely során jogsegély formájában beszerzésre kerültek a német társhatóságok által lefolytatott nyomozás során a magyarországi szálak vonatkozásban keletkezett nyomozati iratok is. A nyomozás során több személy és futballcsapat is látókörbe került, a tényállás tisztázása és az egyes személyek büntetőjogi felelősségének vizsgálata a nyomozás tárgya. A nyomozás során a magyar és külföldi társszervekkel illetve más szervezetekkel az együttműködés folyamatos, amely során az iratok és adatok átadása történik.

A nyomozás érdekeire hivatkozva jelenleg az ügyben személyeket, csapatokat vagy mérkőzéseket megnevezni nem kívánunk. A nyomozás során folyamatosan zajlanak a kihallgatások és egyéb nyomozati cselekmények.″

Következő írásunkban arról lesz szó, mely magyar klubok érintettek a legújabb bundabotrányban és milyen meccseket manipulálhattak a csalók.