A románok elleni négy pont nem bravúr
További Futball cikkek
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
- Célegyenesben a Liverpool új vezetőedzője, csak arra vár, hogy a felek megállapodjanak
- A Roma az utolsó pillanatban nyerte meg a védője rosszulléte miatt félbeszakadt mérkőzést
- Címvédés a Magyar Kupában, tizenegyesek döntöttek a trófea sorsáról
- A Manchester City négygólos győzelemmel lépett közelebb a címvédéshez
Tizenkilenc ponttal végzett Európa-bajnoki selejtező csoportja harmadik helyén a magyar labdarúgó-válogatott. A csapat Svédország és Moldova legyőzésével előretört a 27. helyre a világranglistán, aztán a finnek elleni döntetlen után visszaesett a 36. helyre.
A jövő szeptemberi vb-selejtezőkre így is megfelelő alapról indul, ami nemcsak az idő rövidsége miatt nem volt meg az Eb-selejtezők előtt. (Nyolc napot dolgozott együtt Egervári a csapattal.) Tele volt feszültséggel a csapat, ami Huszti Szabolcs levelében csúcsosodott ki.
„Husztira, mint a közösség egyik alappillérére tekintettem, akinek már megvolt a rutinja, a kellő válogatottság-száma, hogy tanácsokat adjon a fiataloknak. Király Gábor, Juhász Roland, Gera Zoltán valamint Hajnal Tamás volt még mellette. Huszti azonban nem tudott uralkodni a bizonytalanságán, azt pedig régóta tudjuk, a bizonytalanság megöli a csapatjátékot. Nem bízott az újonnan érkezők képességeiben, és a sokszor említett levélig jutottunk. Ami hasznos volt, mert utána kibeszéltük magunkat. A csapatépítésnek megvannak a technikái, Görgényi István könyvet írt erről, Vadászterület címmel. Ebben leírja, van csipkelődési sorrend a csapaton belül, az idősebbek, hogyan tekintenek a fiatalabbakra, miért akarják elnyomni őket, hogyan kóstolgatják. Tanultam belőle. Szerencsére ezek a belső harcok korán felszínre jutottak, nem kellett szenvednünk ezek miatt hónapokig, mert akkor lehetetlen lett volna a működésünk” – kezdte Egervári.
A kapitány úgy véli, a moldávok elleni tavaly szeptemberi itthoni győzelemkor még tele volt feszültséggel a csapat, izzott a levegő. Utána engedett a feszültség, ehhez kellett egy problémakibeszélés. San Marino nyolcgólos legyőzése nagyon jókor jött, a 2-1-es helsinki siker pedig egyszersmind hitet adott.
„A legjobb csapatépítő fegyver az eredményesség” – rögzítette. Hozzátette, a játékosok ekkor már nemcsak egymásban, hanem benne is bíztak.
„Nem volt könnyű dolgom, arra is figyelnem kellett, mikor állítom meg az edzést, elengedek-e leshelyzetet, milyen tanácsokat adok. Mert akár még azt is gondolhatták, miről beszélek én, fogalmam sincs a dolgokról, mert ez külföldön nem így van, satöbbi. Engem is meg kell hogy ismerjenek, mert azért ez egy oda-visszajáték.”
A szakvezető sokat tanult korábbi elődeitől, hiszen az éjszakázó Kocsis Lajost és az aszkéta Páncsics Miklóst is kezelni tudta ugyanaz az edző. „Szenvedélyes edzőnek tartom magam, évtizedes tapasztalataimra is szükség volt. Szenvedélyesek, nyerőtípusúak a játékosaim is.”
Nem titkolta, nemcsak a közönség felé volt üzenete filozófiája, hanem játékosai felé is, amikor Priskint küldte be a svédek ellen Szabics helyére, jóllehet az erejével elkészült Laczkó már alig várta, hogy lecserélje.
„Mégis, hogy lehetnék hiteles, amikor a támadófutballról beszélek? Visszajátszottam az edzőtáborban a svédek elleni legutóbbi vereséget, és Gera Zolit külön kiemeltem, mert tíz másodperccel a vége előtt be akart adni. Így lehet meccset nyerni. Kiemeltem, nem lehet őt hibáztatni, mert meg akarta nyerni a meccset. Fel is mentettem őt. Annál a gólnál nem ő hibázott, de ennek az elemzésébe most ne menjünk bele, sohasem volt szokásom pellengérre állítani játékosokat, megnevezni, kinek kellett volna másként helyezkedni. Az alapelvem: mindig nyerjünk. Ezért nem is a vakszerencse kategóriája, hogy az utolsó pillanatokban kétszer is győztünk.”
Azt ellenben nem szeretné, ha ezt az Egervári-faktorral azonosítaná bárki is. „Az egésznek viszont része vagyok én is, a stábom is. Egy stábban is embereket kell mozgatni, nemcsak egy csapatban. De ugyanúgy van önkontrollom, nem is lehetnék sikeres, ha nem lenne. Hoztam rossz döntéseket, ezt kár lenne elhallgatni. De idejében fel kell ismerni a tévesztést.”
A kapitány ezeket sem akarta a nyilvánosság elé tárni, de valahogy kipasszíroztunk valami olyasmit, hogy a hazai holland meccsre (0-4) már biztosan nem úgy menne ki. Részben vállalta is tehát a felelősséget a sorozat egyetlen súlyos csalódásáért.
„Ebből aztán lett az 5-3-as visszavágó, ahol teljesen más felfogásban játszottunk. És nagyon pozitív volt, hogy a miniszterelnök úr is bejött az öltözőbe hozzánk, és tudatosította: az ország így is bízik bennünk.”
Úgy gondolja, ha a válogatottal sikeres is, nagyon szeretett minden nap a pályán lenni, kicsit hiányzik is neki a klubfutball. „Persze nagyon élvezem ezt a munkát is, mert az ország legjobbjaiból kell kiválasztani azt a tizenegyet, amelyik képes fejlődni. Csodás feladat, gyönyörű munka. Egy válogatottban nemcsak összeadódnak a képességek, ha egy csapat egységes, hatványra képes emelni a képességeket. Nem véletlen, hogy a FIFA például művészetről beszél, és alaptétel ugye, tizenegy jó játékos még nem csapat.”
Keménnyel egyetért Egervári
"A magyar válogatott játékosok átlagszintje nehezen megítélhető. Egervári Sándor alighanem a lehető legjobb keretet hozta össze, nagy blődséget nem csinálhatott, más esetben csak lett volna valaki, aki szól neki: ez így nem lesz jó! Amikor baráti társaságban megkérdik tőlem egy-egy kvalifikációs sorozat elején, mit gondolok, a magyarok milyen eséllyel küzdenek a továbbjutásért, azt szoktam mondani: meg kell számolni, a magyar keretben hány olyan játékos van, aki a négy-öt-hat legerősebb európai bajnokság első tíz helyezettjének valamelyik klubjában futballozik. Nem csak néhány percet: rendszeresen játszik. Meg kell nézni ugyanezt a számot a riválisok esetében is, és akinél a legtöbb jött ki, vélelmezhetően az lesz az első. Ha a svéd keret 80 százaléka az angol, spanyol, olasz, holland, portugál élvonalban szerepel, a játékosok hétről hétre legalább 70-80 percet pályán töltenek, akkor a magyar játékosok megfeszülhetnek, akkor se előzik meg őket" - Kemény Dénes pólókapitány mondta ezeket a szavakat.
Egervári szerint nehéz ezzel vitatkozni, valamennyi játékosának van abszolút értéke, de egy erős közösség nagyon sok mindent képes ellensúlyozni. Ez az érték pedig emelkedik.
A válogatott összetartások előtt előre felkészül az ellenfelekből, hiszen a négy vagy öt nap igen kevés. A játékosoknak pontosan tudja, mit fog mondani, mit fog kérni tőlük, mielőtt az edzőtáborba mennek. Egy-egy játékosnak okulásként megmutatja, miben hibázott az előző meccsen.
„Kivágatok jeleneteket, igen, és csak erősítem bennük, milyen jól döntött ebben a helyzetben, egy másikban viszont épp ellenkezőleg kellett volna mozognia. A játékosok igénylik ilyenkor, hogy beszéljenek magukról. A legfontosabb adatokat persze tudom, mennyit játszott, gólpasszt adott, gólt lőtt. De azt nem mindig, hogy mit kér éppen tőle az edzője, és jól érzi-e magát abban a szerepkörben, amit adtak neki. Aki nem játszik, ahhoz nyilván másként állunk.”
Egervári úgy gondolja, a mögöttünk hagyott csoportban két bravúrja volt a csapatnak, a svédek valamint a finnek idegenbeli legyőzése. A most következő csoportban viszont négy bravúr kell ahhoz, hogy az utolsó körig életben maradhassunk. „A románok elleni négy pont jó eredménynek számít, de nem bravúrnak. Az észtek elleni hat pont viszont bravúrnak. A törökök hazai legyőzése is a bravúr kategória. A hollandok elleni iksz pedig lényegében mindegyik csapatnak az” – avatott be gondolataiba.
A hazai szövetség vezetői hétfőn kora délután egyeztetik a válogatott vb-selejtezős programját. Nem titok, Hollandiával szeretne kezdeni Magyarország, Budapesten, az utolsó meccs pedig Amszterdamban lenne. Hogy sikerül-e ebben a hollandokat magunk mellé állítani, egyelőre talány. Az egyeztetésekre általában hatalmas egóval szoktak érkezni a hollandok, ezúttal sem lesz másként, és mivel Guus Hiddink irányítja a törököket, elég valószínű, hogy a hat nemzetből kettő máris szövetséget alakított, Andorrának pedig mindegy, hogyan alakul a beosztás.
Ha a másik három (török, román, magyar) nem tömörül, akkor az érdekeiket vélhetően nem tudják hatékonyan kezelni.