Egervári bikinije a lényeget eltakarja

A magyar futballválogatott legközelebb szeptember 6-án, Románia ellen játszik a vb-selejtezős csoportjában, ahol jelenleg a második. A tizenegy megszerzett ponttal a feladat adott, ha Bukarestben egy pontot szerzünk, megtarthatjuk a pozíciót, ha nyerünk, a pótselejtező egyértelmű esélyeseivé válunk.

D csoport	Csoportállás	Meccs	Gy.	D.	V.	Rúgott	Kapott	Pont
1.	Hollandia	6	6	0	0	20	2	18
2.	MAGYARORSZÁG	6	3	2	1	13	8	11
3.	Románia	6	3	1	2	10	10	10
4.	Törökország	6	2	1	3	7	7	7
5.	Észtország	6	2	0	4	3	9	6
6.	Andorra	6	0	0	6	0	17	0

A formálódó csapatot illetve közvetlen ellenfeleinket olyan statisztika alapján értékeltük, amilyet Egervári Sándor, illetve a riválisok kapitányai is használnak. De ugyanilyen részletes adathalmazból dolgoznak a spanyolok és a franciák is.

Mi ez a rendszer?

Az alapos, szinte mindenre kiterjedő, adatokat összegző rendszer neve Instat. Ez igazából egy olyan objektív adathalmaz, ami jelentősen megkönnyíti a szakmai elemzéseket. Kérésre videós segítség is van mellé, nemcsak leírják, mi történt a meccsen, odateszik a mozgóképet is.

A cég magyarországi képviselője, Kovách István elárulta, hogy az ukrán mester, Lobanovszkij szellemi hagyatékát felhasználva alapították ki a szempontrendszerüket. A Dinamo Kijevvel KEK-et nyerő, később a szovjet válogatottat is irányító szakember a párharcokat, a passzátlagot is figyelte egy-egy meccsen a nyolcvanas években, amivel kétségtelenül úttörő volt.

Lobanovszkij munkamódszereire amúgy jellemző volt, hogy ha észrevette, valamelyik játékosa elégedett magával, a meccs után egy nappal a kezébe nyomta, milyen hiányosságai voltak, milyen periódusban lankadt a figyelme, amivel nem egyszer sikerült az érintettet teljesen ledöbbentenie.

De lássuk, mit mutat a magyar válogatottról és a riválisairól a vállalat.

Csapatteljesítmények

A magyar, a román, a török válogatott is ugyanolyan hatékonysággal nyerte meg párharcait, vagyis minden másodikat.

A passzok hatékonyságában Magyarország a harmadik 77 százalékos mutatójával. A törököknél ez a szám 82, a románoknál 83. Ha hat szakaszra bontjuk a mérkőzéseket, kiderül, hogy a mieink a második félidő első negyedórájában a leggyengébbek a 74-es mutatóval, mégis ekkor érték el Dzsudzsákék a legtöbb gólt, szám szerint négyet a tizenháromból. (Kettő a törököknek, egy az észteknek, egy Andorrának.)

A románok a 60. és a 75. perc között passzolnak a legrosszabbul, de a 81 százalékos adat a legjobb magyar negyedórának felel meg.

Magyarország a labdabirtoklásban is a harmadik, 47 százalékkal. Románia 51, Törökország 64 százaléka lényegesen jobb. Meg kell említeni, mindenki játszott Andorrával, ami javítja az átlagot, és mindenki összefutott legalább egyszer Hollandiával, ami értelemszerűen rontja. Mivel a románokat kétszer is kiütötték a hollandok, az ő 51 százalékuk elfogadható.

A magyaroknál kétségbeejtő, hogy a meccs hajrájában a hat meccs átlagában a labdabirtoklás 38 százalékra esik vissza. Meredek a zuhanás, mert tíz százalékkal kevesebb az előző negyedórához képest.

Nem állunk túl jól, ha az akciógólokat nézzük, mert a hat sikeres támadásbefejezés mellett hét gólt értünk el rögzített helyzetből. A törökök elleni két meccsen, illetve a románok ellen itthon egy tudatos támadás volt, amikor Kádár elfutott, Szalai pedig befejezte.

Könnyen adnak a magyaroknak tizenegyest

A négy tizenegyes mellett szögletből (Andorra, Juhász), bedobásból (Törökország, Böde) és szabadrúgásból (Románia, Vanczák) is van találatunk.

A románok egy büntetőt kaptak, nekik is van egy bedobás és egy szöglet után szerzett találatuk. A törökök nem lőttek büntetőt, szögletből ők is bevágtak egyet, szabadrúgás után is van egy góljuk.

A magyarok veszítették el viszont a legkevesebb labdát a hat meccs alatt, átlagban 112 jut egyre, a románoknál kettővel, a törököknél öttel nagyobb ez a szám. Mivel keveset van nálunk, rá is vagyunk erre kényszerítve, különben nem tudnánk a lépést tartani.

Az Instat azt is vizsgálta, ezekből mennyi jut a saját térfélre. Itt Románia egálban van velünk a 24 labdával, a törökök ellenben csak tizenhétszer hibáztak saját térfelükön.

A szerzett labdák rangsora: Románia 74, Magyarország 66, Törökország 64.

Az amerikai foci mintájára interceptionnek nevezik a támadások megakasztását, a valamilyen típusú közbeavatkozást, miután csak átmenetileg van nálunk a labda, a közbeavatkozás után nem marad nálunk. Azért érdekes ez a szám, mert megtöri az ellenfél folyamatos támadásépítését, és ebben Magyarország élen jár 44-gyel, mert Romániánál 38, a törököknél 32 ez a szám.

A szabad labdák megszerzésénél török-magyar holtverseny van 75-tel, de ha tovább szűkítjük a kört, és az ellenfél térfelét is belevesszük, akkor a törökök 31-23-ra vezetnek. A románok 67/20-as mutatója csak a harmadik.

Ebből kikövetkeztethető, ha már rosszabbul passzolunk, rombolásban, vagy hogy egy nagy frázissal éljünk: a küzdőjelleg kidomborításában nincs lemaradásunk. De épp a pontatlanság miatt arra vagyunk kárhoztatva, hogy labdákat szerezzünk.

Pláne, mert a cselezésben újra mi vagyunk a harmadikok, és vissza kell szerezni azt a labdát, ami elveszett. Az unalomig ismételt magyaros technika, finesz tehát a két riválissal szemben nem meggyőző. 23-21-18, török-román-magyar a cselek sorrendje átlagban, a sikeres cseleknél ez az arány így módosul: 14-13-10. (Négy labdát kell tehát visszaszerezni a gyenge cselek miatt.)

A tizenhatoson belülre tett labdák számában a román és a magyar válogatott egyforma a 28 próbálkozással, ebből a románok eggyel pontosabbak, mert náluk 13-szor emberhez ment. A törökök mindkét csapat fölé nőnek, mert 36-szor próbálkoztak, a pontosságuk ugyanakkor nem tükrözi a fölényt, mert csak 14-szer találta meg a labda a saját játékostársat. Ez egyben akár magyarázat is, hogy a fölényük miért nem mutatkozik meg pontokban, és miért csak negyedikek pillanatnyilag, kevés továbbjutási eséllyel.

A nagy adathalmazból összességében kiviláglik, hogy a második helyünk erő feletti teljesítmény, tudatosnak csak hatalmas jóindulattal nevezhető. Ha viszont a kontrákat sikerülne hatékonyabbá tenni, máris fordulna a megítélés.

Haladjunk most az egyének felé

A statisztika alapján megállapíthatjuk, hogy Dzsudzsák Balázs abszolút kulcsember a mieinknél, hiszen négy góllal befejeződő támadásban is benne volt – Koman is -, 16-szor lőtt kapura, és hatszor kaput is talált. Hét extrapasszából öt pontos volt. Oldalpasszt nem hibázott, a támadásoknál 64 százalékos pontossággal játszotta meg a labdákat, ami nem a közepesnél jobb.

Utóbbi a rangsort Hajnal Tamás vezeti, 75 százalékkal, vagyis minden negyedik passza volt rossz. Az ő teljesítményét árnyalja, hogy két alibipasszt is hibázott, és elveszített labdáiból minden meccsre jut négy a saját térfélen. Nem kell futballszakembernek lenni, hogy ki lehessen következtetni, milyen könnyű csak egy ilyen után is rendezetlen védelemmel szemben támadni. A román Tanase is ugyanilyen gyakran hibázik, a török rekorder, Hamit Altintop is maximum háromszor adta el.

A legkevesebb párharcot Szalai nyerte, ezen talán nem is lehet csodálkozni, hiszen többnyire két védő jutott rá. Azon sem lehet meglepődni, hogy Hajnal jön utána, hiszen alkatilag nem egy brusztolós játékosról van szó. Kádár 66 százalékos mutatóval vezeti a rangsort, eggyel maradt le mögötte Mészáros. Hogy mennyire nem hiányzik Laczkó, azt pedig azzal lehet igazolni, egyetlen meccsén, Andorrában 10 eladott labdája volt, ebből négy a saját térfelén, pedig az ellenfél nem érte el egy magyar másodosztályú csapat szintjét.

Hogy Korcsmár Zsolt milyen fontos emberré nőtte ki magát, azt jól mutatja, hogy ő szerezte a legtöbb labdát, ő csapott le legtöbbször a szabad labdára, és ő akasztotta meg legtöbbször az ellenfél támadását. (A megakasztásnál azonnal visszakerül a labda a riválishoz, nincs birtoklás.) Mindhárom rangsorban jelentős a másodikkal szembeni előnye.

A felmérések szerint - amikor passzokat, párharcokat a pálya területétől függően súlyoznak, pontoznak - Juhásznak nincs helye a kezdőben, Vargát pedig szűrőként kell alkalmazni, nem jobbhátvédként van rá szükség.

A cég sorrendje szerint a három legjobb magyar Szalai, Korcsmár, Dzsudzsák. A románoknál Marica, Bourceanu Chiriches a sorrend, ezért is örülhettünk, hogy a Schalke csatára nem jött Budapestre. A törököknél Inan Selcuk vezet, Arda Turan és Irtegun követi.

A kapitány nem a statisztikában látja a lényeget

Egervári Sándor kapitány úgy reagált, hogy segítője, Kenyeres Imre értékeli nagy figyelemmel ezeket az adatokat. „A statisztika olyan, mint a bikini, sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja” – sommázott viccesen, mit gondol ezekről az adatokról. Úgy véli ugyanakkor, hogy statisztikától függetlenül Európa 15-18. helye között van jelenleg válogatottja. A középkategória felső része felé haladunk.

„Ha majd a rutintalanabb játékosaink is tíz nemzetközi meccsel többet játszanak, még előrébb léphetünk, tehát a 2016-os Európa-bajnoki részvételre megvan az esélyünk. Mivel a vb-re tizenhárman jutnak ki, oda szerencse is kell, de azt elmondhatjuk a bukaresti eredménytől függetlenül, ezúttal is az utolsó meccsig lesz esélyünk a második helyre, ahogy az Eb-selejtezőn is volt a svédekkel szemben. Büszke vagyok arra, hogy Törökországban volt négy helyzetünk, és ebből sikerült egy gólt lőni. Azt mutatja a nemzetközi átlag, hogy ennyi kell a gólszerzéshez, és akkor itt igazat kell adni a statisztikának.”