Így égesd le magad egy nyár alatt: igazolt a Barca

Csak a vétel/eladás oldalt nézve nem volt rossz nyara a Barcelonának, eligazolt ugyan Neymar a Paris Saint-Germainhez, de lényegében pótolni tudták Ousmane Dembélével (úgy-ahogy). Szereztek egy középső középpályást (nem lenne fair már előre óriási bukásnak kikiáltani Paulinhót, aki akár még jó is lehet), végre van egy normális jobbhátvédjük (Nélson Semedo), és nem középpályásokat kell ott játszaniuk kényszerből. Visszahoztak egy saját nevelésű játékost (Gerard Deulofeu), aki fontos csereember lehet mindkét szélen.

Ha viszont mindent egybeveszünk, azt láthatjuk, hogy rég volt olyan rossz nyara egy topcsapatnak, mint a Barcelonának idén. A Guardian spanyol focis szakírója, Sid Lowe is hasonlóra jutott a Twitteren, az ő gondolatfolyamát használtuk vázul cikkünkhöz.

Kezdjük ott, hogy rögtön egy erős állítással indították a nyarat, és közölték, hogy Neymar maradása 200 százalékig biztos. A 200-as kezdőszám stimmelt, Neymar 222 millió euróért igazolt a Paris Saint-Germainbe. A brazil szupersztárt a PSG katari tulajdonosán keresztül kivásárolta, a Barca tehetetlen volt.

Amikor Neymar eligazolt, jogi lépéseket indítottak a hűségbónusz visszaszerzéséért, azonnal ellenségként, árulóként megbélyegezve a brazilt. Azt gondolnánk, a Barca legalább több tízmilliót követelt vissza egy ilyen kaliberű üzletnél, na ez

A Barcelona-játékosok pár héttel Neymar távozása után már vidáman fotózkodtak az „ellenséggel”, sőt, viccelődtek rajta, hogy a PSG-hez igazolt. A nyilvános hadviselés gyorsan a visszájára sült el a klubvezetésnél, magukból csináltak inkább hülyét.

A nyár legfontosabb célpontjaként nevezték meg Marco Verrattit, akit talán utoljára július elején emlegettek a Barcelonával összefüggésben, elég hamar letettek a csúcsprioritást jelentő olaszról. Pedig ő menni akart, a PSG-vel is összeveszett, sőt, eddigi első és egyetlen ügynökét is lecserélte az ügynökcápa Mino Raiolára, ám a Barca gyorsan elismerte a kudarcot a párizsiak ellen, így az ügylet hamar kútba esett. 

Hasonlóan ejtették az arsenalos Héctor Bellerínt is, helyette vették meg végül Semedót.

A fenti kettőnél sokkal rövidebb ideig próbálták megszerezni a Real Sociedadtól a középhátvéd Iñigo Martínezt. A 26 éves játékos kivásárlási ára 32 millió euró, tehát viszonylag komoly katyvasz nélkül az övék lehetett volna, de meggondolták magukat, és mégsem vették meg. Itt inkább a józan ész győzött, a baszk nem mutatott olyat, miért is kellhetne ő egy Barcának, de az ide-oda kapkodás kétségtelenül megmutatkozott.

A játékosok, de a vezetőedző Ernesto Valverde is nyíltan beszélt róla, hogy több komoly igazolás, minőségi erősítés kell a keretnek, de nem tartanak sokkal előrébb szeptemberben, mint ahol június elején voltak.

Szerettek volna megszabadulni André Gomestől, de még kölcsönbe sem tudták rásózni senkire a portugált. Pedig a Juventus, majd a West Ham és a Tottenham is vitte volna.

Kylan Mbappé, a nyár sztárigazolása iránt egy pillanatig sem érdeklődtek, egészen addig, amikorra már mindenben megegyezett a PSG-vel. Állítólag az utolsó előtti napon hívták a Monacót, természetesen hiába. Valószínűleg ő lehetett volna a legjobb gyors pótlás Neymar helyén.

De mindez eddig még semmi, ugyanis a nyár tragikomédiáját hozták össze a Liverpool-játékos Philippe Coutinhóval, akiről állítják, az angol csapat 200 millió eurót kért érte.

Liverpoolban ezt határozottan tagadták, és azt mondták, augusztus közepe óta nem beszéltek a brazilról a Barcelonával. Bárhogy is volt, vagy nem voltak elég határozottak, vagy kitartóak, mert úgy sem lett övék Coutinho, hogy a támadó középpályás elég korán hivatalosan is kérte a klubot, engedjék el.

Itt meg kell azért említeni, hogy Coutinho sem akart eléggé a Barcába menni, legalábbis igyekezett úgy kijönni az átigazolásból, hogy Liverpoolban se utálják meg: amikor Dembele megtudta, a Barca bejelentkezett érte a BVB-nél, többet nem ment edzésre, sőt, hazautazott Franciaországba úgy, hogy senkinek sem szólt a németeknél. Az edző is csak annyit mondott a német újságíróknak, fogalma sincs, hol a játékosa. Azaz Dembelé nagyon gyorsan és nagyon határozottan tudatosította Dortmundban, hogy az ő karrierje ott véget ért. Meg is állapodott a BVB a Barcával. 

Coutinho ezzel szemben sérültet jelentett, de Liverpoolban maradt, és az angol vezetőkkel egyeztetve várta, mi lesz vele. Azoknak persze eszük ágában sem volt eladni, Jürgen Klopp edző és a klub meg akarta tartani a brazilt, mert tudták, vele esélyük lesz megnyerni a Premier League-et, és sikerrel is jártak.

Mikor a Coutinho-ügy már kezdett elhalni, de legalábbis még nehézkesebbé válni, úgy egy héttel a transzferpiac zárása előtt, a katalán vezetőség még inkább kezdett jobbra-balra kapkodni.

Meg akarták venni Jean Serit a Nizzából. Érte korábban is érdeklődgettek, de akkor még bíztak abban, hogy Coutinho hozzájuk igazol, ezért nem tettek ajánlatot. Amikor visszakanyarodtak az elefántcsontparti középpályáshoz, akkor sem voltak túl határozottak, egy PSG-ellenajánlat elég volt ahhoz, hogy visszakozzanak, bár épp a napokban derült ki, hogy ez valószínűleg nem is létezett. Seri már beleélte magát, hogy a Barcánál köt ki, több edzést is kihagyott, majd nyilvánosan vádolta azzal a Nizza vezetőit, hogy túl sokat kértek érte. A franciák egyik igazgatója most mesélte el, hogy bizony megállapodtak a hangoztatott 40 millió euróban a Barcával Seriért, de az utolsó pillanatban a Barca-elnök Bartomeu személyesen hívta őket, hogy közölje, kihátrálnak az üzletből. Mindezért elnézést is kért, de lényeg a lényeg, ez van, Seri maradt. Rettentő kínos.

Bartomeuék az átigazolási időszak utolsó napjaiban is magabiztosan állították, hogy lesz még legalább egy, talán két igazolásuk is. Dembélé augusztus 25-én érkezett, amikor még egy hetük lett volna bárkit megszerezni.

Mivel 222 millió euró égette a zsebüket, nagyjából a világ összes játékosával hírbe hozták őket – ez persze nem az ő hibájuk, a kínai tulajdonba került Internazionalét is 156 játékossal említették együtt a pletykák –, de láthatóan pánikban kerestek újabb és újabb alternatívát Coutinho helyett, így merült fel Paulo Dybala, Antoine Griezmann, Ángel Di María és Thomas Lemar neve is. Ekkor már egyértelműen egy cél volt a szemük előtt: jöjjön valaki, akinek már valamennyire neve van. A felsoroltak egyike sem igazolt végül sehová a nyáron.

A csúcs viszont Messi ügye, amiről a pletykák, ígéretek és értesülések között sokkal kevesebb szó esett, mint amekkora súlya van, illetve lehet. Miután hagyták, hogy az argentin szerződése az utolsó évébe érjen, féléves ígérgetéssorozat végén július elején nagy dobra verték, hogy Messivel mindenben megegyeztek, hosszabbítani fog. Teljes az összhang, az aláírás napok kérdése. 

A bizonytalanság el is ült, bár akik követik a Barcát, azoknak feltűnhetett, hogy a szokásos mosolygós, tollat markolós elnök-játékos fotót csak nem közölték. Aztán augusztus közepén Jordi Mestrétől egy újságíró megkérdezte: mi van Messivel? Nem tehetett mást, elmondta, Messi még mindig nem írt alá. De gyorsan hozzátette, ez csak formalitás. Még ennek is lehetne talán hinni, csakhogy ez a Jordi Mestre volt az, aki a Neymar-ügy kipattanásakor zsigerből kijelentette, 200 százalék, hogy marad.

Most szeptember első hetében járunk, de Messi még semmit nem írt alá a klubbal, a mostani szerződése továbbra is 2018 nyarán jár le, vagyis

Pep Guardiola és a Manchester City – amivel egy éve is összehozták Messit – igyekezett gyorsan cáfolni minden újabb feltételezést, de az edző egy olyan mondatot azért elejtett, hogy ha valaki ki akarja fizetni Messi 300 milliós kivásárlási árát, az ki is fizeti. Most pedig már erre sem lenne szükség, a Barca itt áll, hogy ha nem tudja meggyőzni Messit, akkor jövő júniusban egyszerűen elsétálhat a klubtól.

Bartomeu, valószínűleg érezve a nyomást, kedden kiállt, és igyekezett részletezni, mi is a helyzet Messivel. A lényeg, pánikra semmi ok, ugyanis Messi lényegében aláírt, még ha nem is írt alá. Ma ezt azért fejtsük ki, szerencsére megtette Bartomeu is:

• a Barca megegyezett a Messi Alapítvánnyal, aminek a nevében Messi testvére aláírta az új szerződés egyharmadát;
• Messi apja már aláírta a második harmadot, ami a szintén kulcsfontosságú arculati jogokat (image rights) tartalmazza;
• sőt, Jorge Messi már az utolsó harmadot is ellenjegyezte, csak a fia nem;
• de Messi aláírása is érkezik, csak egyszerűen túl sűrű a naptár, eddig nem találtak szabad időpontot, hogy nyugodtan megejthessék, ám hamarosan akad, és ott lesz az is;
• és még: az új szerződés június 30-tól él, így az előző évadhoz számít gazdaságilag, vagyis már a kimutatásokban is nyoma lesz.

Az ESPN szakértői ennek ellenére úgy gondolják, Messi hosszabbítása azon múlik milyen lesz a szezonjuk, mennyire válnak be az új igazolások, az új vezetőedző, Valverde, és milyen további erősítéseket ígér télre vagy jövő nyárra a vezetőség.

Nem kell ecsetelnünk, mit jelentene a Barcának Messi – méghozzá ingyenes – távozása, az biztos, hogy Bartomeu és a teljes vezetőség lemondása vagy eltávolítása követné.

A témában egyébként már megszólalt a klublegenda Xavi is, aki tökéletesen foglalta össze az elnökség hibáit, amik két éve, a nívón aluli Aleix Vidal leigazolásával kezdődtek, majd tavaly újabb nem Barca-szintű emberek – Digne, Pablo Alcacer, André Gomes – megszerzésével folytatódtak.

Ennek a folyamatnak a betetőzése volt az idei nyár, amikor egy minőségi kiszemelten kívül – Dembelé – mindenkiről lemaradtak.