Még idén kiderül, honnan érkeztek Felcsútra a milliárdok

A Kúria – azaz a legmagasabb szintű magyar bíróság – október 25-i döntése végérvényesen kimondta, hogy a taós támogatás a magyar jog szerint közpénznek számít. A döntés hatása finoman szólva is jelentős, a társasági adó felajánlásán keresztül a legkonzervatívabb számítások szerint is mintegy 360 milliárd forint áramlott a támogatott csapatsportokba az elmúlt években, és idén legalább további 90 milliárddal lehet számolni. Most talán az is kiderül majd, hogy kik dobták össze ezt a rengeteg pénzt, ahelyett, hogy adót fizettek volna. Na meg, hogy mire költötték el.

Ha ugyanis a tao közpénz, márpedig október 25-től fogva jogilag is visszavonhatatlanul az, akkor a hozzá kapcsolódó adatok közadatok, teljesen függetlenül attól, hogy milyen szervezet, milyen célra kapta és használta a támogatást.

A kitüntetett figyelem nemcsak a miniszterelnök és Mészáros Lőrinc személye miatt irányul a felcsúti akadémiát működtető alapítványra, hanem az általa bezsebelt támogatások mértéke miatt is. 

A 2016-os támogatási időszakban például 1290 sportegyesület nyújtotta be a tao-támogatás igényléséhez szükséges sportfejlesztési programját a Magyar Labdarúgó Szövetséghez, ezekre a programokra az egyesületek összesen 27,5 milliárd forintnyi adófelajánlást szedtek össze a cégektől. Ebből a Felcsút egymaga 2,3 milliárd forintot kalapozott össze, ami 108-szor több, mint az átlag. Avagy Orbán Viktor alapítványa az 1290 pályázó egyikeként elvitte az ilyen módon igényelhető taós támogatások 8,3 százalékát.

A nagy harci helyzet

Persze a tao nem csak Felcsútról szól, a tisztánlátás érdekében pedig tisztázni kell pár dolgot a döntéssel és annak következményeivel kapcsolatban, mivel a taós pénzek felhasználására és származására vonatkozó adatok nyilvánossá tételéért számtalan per zajlott és zajlik most is párhuzamosan, különböző intézményekkel szemben, nem is teljesen azonos célokkal.

A cikkben megpróbáljuk tisztázni, hogy

• kik indították a pereket, és kik ellen;
• milyen adatok nyilvánossá tételéért folyik a harc;
• milyen következményei lehetnek a Kúria ítéletének.

Közpénz vagy sem?

Amióta létezik a látványcsapatsportok (futball, jégkorong, kézi-, kosár- és vízilabda) 2011-ben bevezetett, társasági adó felajánlásán alapuló támogatása (közkeletű nevén tao-támogatás), a kormánypárti narratíva az volt, hogy a cégek által felajánlott adó nem közpénz, mert nem közvetlenül a költségvetésből kapják a támogatottak, hanem a cégektől.

Ahogy a miniszterelnök mondta, a taót közpénznek nevezni „kommunista beidegződés”. Az érvelés hibáira időt vesztegetni is kár, annyira nyilvánvaló, hogy kizárólag a titkolózást szolgálta. 

Amikor a Transparency International Magyarország (TI) korrupcióellenes szervezet adatigényléssel fordult az illetékes minisztériumokhoz (Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzetgazdasági Minisztérium) és látványcsapatsport-szövetségekhez, akkor az érintettek nem adták ki a kért adatokat.

Ugyanígy hallgattak azok a sportegyesületek, amelyektől a Demokratikus Koalíció pártjának jogi képviselői kértek ki adatokat. Az említett két szervezet (TI, DK) ezért beperelte az adatokkal titkolózó intézményeket.

A TI két pert is jogerősen megnyert, az egyiket az említett minisztériumok, a másikat az öt látványcsapatsport-szövetség ellen. A minisztériumok ellen megnyert per felülvizsgálata zárult le október 25-én a Kúria immár megfellebbezhetetlen ítéletével. A sportszövetségek ellen indított perben még hátravan ez a lépcső, mert természetesen a szövetségek sem nyugodtak bele az ítélőtáblán elszenvedett vereségbe. A mostani döntés ismeretében ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy a Kúria a sportszövetségek esetében megváltoztassa a másodfokú, jogerős ítéletet.

Mindeközben a Demokratikus Koalíció harmincnál is több pert kezdeményezett, többnyire futballkulbok ellen, de nem kizárólag, mert például kézilabdacsapatok is szerepelnek a listán. Ezen perek nagy részét első fokon már megnyerték a párt jogi képviselői, sőt néhányat már másodfokon is, a felcsúti akadémiát működtető közalapítvány ügye pedig már csak a Kúria állásfoglalására vár, miután a felcsútiak sem nyugodtak bele a másodfokú, jogerős határozatba.

A legfelsőbb bírói testület október 25-i állásfoglalása után viszont borítékolható, hogy a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány képviselői hiába mennek majd a Kúriára. Valószínű, hogy kötelezik őket a támogatásokhoz kapcsolódó adatok kiadására. Azaz valamennyi szerződést és számlát nyilvánossá kell tenniük, miként azt egyébként Mészáros Lőrinc meg is ígérte, amikor a jogerős ítélet elől a Kúriához mentek.

Harapófogóban

A Transparency International és a Demokratikus Koalíció taktikája lényegében két különböző oldalról közelítette meg ugyanazt a problémát.

A TI azért a minisztériumoktól és a sportszövetségektől igényelt adatokat, mert azt akarta kideríteni, hogy mely cégek adója vándorolt a sportcsapatokhoz. Ezzel szemben a DK magukat a csapatokat kereste meg az adatigényléssel, és a tao-támogatások felhasználásának az elszámolásait kérte ki.

Azaz a Transparency az elosztó szervezetekre koncentrált, míg a DK a felhasználókra. Az előbbi által kért adatokból a pénz forrása ismerhető meg, míg az utóbbi által kért adatokból a felhasználás mikéntjére derülhet fény.

Nevezetesen, hogy tényleg arra fordították-e a csapatok a támogatást, amire kérték, és nem másra, például az első csapat játékosainak bérére – ami az EU-ban szigorúan tiltott –, netán még arra sem, csak valahogy eltűnt a nagy sportfejlesztés közben.

Kellemes meglepetés

Az viszont már a TI számára is csak menet közben derült ki – miként azt Ligeti Miklóstól, a szervezet jogászától megtudtuk –, hogy a hatályos törvények szerint a sportszervezeteknek havonta beszámolási kötelezettségük van az NGM felé az általuk kiadott támogatási igazolásokról. Azaz a TI által a minisztériumoktól kiperelt adatok nem csupán a sportszövetségeknek juttatott támogatásokat tartalmazták, de a sportszervezetek által kapott támogatásokat is.

Ami elég jó hír volt az átláthatóság híveinek.

Rejtélyek éppen vannak

Így meg lehetne például tudni, hogy kik dobtak össze bőven tízmilliárd felett a Felcsútnak az elmúlt hat évben. Ne adj isten, felsejlik-e valamiféle összefüggés a Felcsútra vagy épp Mezőkövesdre utalt adóforintok mennyisége és a felajánló cégek állami megrendeléseinek nagysága között.

Mondjuk úgy, ez sem volna meglepőbb fejlemény, mint például az a tény, hogy titokzatos cégek 2011 óta jó ötletnek tartják milliárdokat tolni a nem létező mezőkövesdi utánpótlásba, noha Tállai András NAV-elnök és államtitkár csapatánál csak 2016-ban indult el az akadémia – mármint amit ők annak neveznek –, ki tudja honnan összehalászott gyerekekkel.

Hadd idézzük fel a mezőkövesdi „akadémia” indulásának alkalmából a klub szakmai igazgatója által adott interjú egy részletét:

– Hány fiatalt igazoltunk?

– Sokat kellett, mert szerettünk volna legalább 20 fővel dolgozni.

Felcsúton ennél valamivel jobb a helyzet, már ami pusztán a létszámot illeti, mert a támogatások felhasználásának hatékonysága, illetve az alapítvány által létrehozott profi csapat működése alapján a felajánlott adóforintok hasznosulása nyugodtan nevezhető katasztrofálisnak.

A felcsúti akadémia az MLSZ által felkért belga Double-Pass 2016-ban kiadott minősítésén mindössze a hatodik helyet érte el a magyarországi akadémiák rangsorában, miközben az őt megelőző öt intézmény a nevezett évben mindössze a 63 százalékát kapta annak a támogatásnak együttesen, mint amit Felcsútra irányítottak.

A tao 2011-es bevezetése óta pedig 14 milliárd forinthoz közelít a Puskás Akadémiának megítélt támogatás mértéke, ehhez képest az első csapat manapság úgy vág a meccseknek, hogy egyetlen saját nevelésű játékos van a keretben – aki persze egy percet sem játszik –, fiataljuk egy szál se, viszont a kezdőcsapat hat külföldivel áll fel. 

Közben meg 112 alkalmazott fizetésére taóznak, köztük 22 takarítóval és 23 karbantartóval, edzők nélkül.

És a magyar cégeket mégsem zavarja, hogy az utánpótlásra felajánlott forintjaikból nem csillogó tehetségek lesznek, hanem ragyogóra suvickolt márványpadló a megalomán épületekben.

 Eközben a Honvédnál például évről évre vért izzadnak, hogy valahogy összegründolják maguknak a felcsúti taós felajánlás töredékét – nem is mindig sikerül –, noha ők a 3. helyen végeztek a Double Pass 2016-os felmérésén, és a saját fiataljaikra alapozva megnyerték tavaly a bajnokságot. Nem a másodosztályút, ahol a Felcsút játszott, hanem az elsőt.

Ebből is látszik, valami más motiválja a tao-támogatásaik felajánlását, mint az a hivatalos indoklásban szerepel. 

A Transparency által a minisztériumoktól kiperelt adatok segítségével arra is fény derülhet, hogy mi állhat a cégek múlhatatlan szerelmének háttérben a Felcsút, a Mezőkövesd vagy éppen Seszták Miklós fejlesztési miniszter úr Kisvárdája iránt, ahol szintén milliárdos nagyságrendben taóznak.

A DK által a kluboktól kiperelt adatokból pedig megtudhatjuk végre, hogy miként tudták úgy elkölteni például Felcsúton ezt az irgalmatlan összeget, anélkül hogy egyetlen játékost sikerült volna kinevelni, aki beférne a jelenlegi első csapatba. Vagy olyat, aki nívósabb bajnokságban szerepelne, mint a kazah, a ciprusi vagy a lengyel, ahová a három messze legnagyobb felcsúti (Kleinheisler, Sallai, Gyurcsó) mostanáig eljutott.

A következő lépések

Bár a minisztériumok ellen végigvitt per eredményeként nemcsak a sportszövetségeknek, de egyben a csapatoknak jutó támogatások is nyilvánosnak neveztettek a Kúria által, a TI azért végigviszi a sportszövetségek ellen indított pert is, ami jelenleg a Kúria felülvizsgálatára vár.

A Kúria döntésével kapcsolatban Ligeti Miklós azt mondta, hogy azt a törvény szerint 15 napon belül kell írásba foglalni és újabb 8 napon belül kiküldeni a feleknek.

Jó eséllyel még idén megkapjuk az adatokat, hiszen az írásba foglalt ítélet kézhezvételétől számított 15 nap az adatok kiadásának a határideje

– fogalmazott a jogász. 

A Demokratikus Koalíció perei különböző fázisban járnak. Volt két olyan labdarúgóklub, ami az első fokon elvesztett pert követően kiadta a kért adatokat (a Honvéd és a Kozármisleny), a többiek fellebbeztek másodfokra. Van, aki már másodfokon is veszített, mint a Fradi és a Felcsút, ám ezek a csapatok a jogerős ítélet dacára sem adták ki a kért adatokat a megadott határidőn belül. 

A törvények mindenkire vonatkoznak, a migránsokra is

– mondta a miniszterelnök 2017 áprilisában, csak azt nem tette hozzá, hogy „kivéve a saját alapítványomat”.

A Felcsútot a DK már ennek megfelelően fel is jelentette az illetékes bicskei rendőrkapitányságon, ahonnan az ügyet a Székesfehérvári Járásbíróságra továbbították, itt azonban összeférhetetlenségre hivatkozva átirányították a pert Veszprémbe. Jelenleg ott dekkol az ügy, mivel a Kúria némi meglepetésre hipp-hopp megadta a felcsútiak által kért halasztást a jogerős ítélet végrehajtására.

Földi Judit, a DK elnökségi tagja szerint a többi jogerős ítélettel kötelezett csapatnak egyelőre csak írásbeli felszólítást küldtek az adatok átadására, merthogy az említett két labdarúgóklubot leszámítva még senki nem tett eleget a bíróság döntésének. Nyilván mindenki a Kúria novemberi döntését várja a Felcsút ügyében.

Innen szép nyerni

Ami a felcsúti alapítványt illeti, a Kúria novemberre halasztotta a tárgyalást, így sportnyelven szólva matematikailag még van esélyük, de a győzelemben nyilván már sem ők, sem a többi titkolózó klubnál nem hisznek.

A Kúria állásfoglalása nyilván nem lesz lényegesen más, mint egy hónappal korábban, a tao-támogatás közpénz marad, ahogy mindig is az volt. Persze az indoklás írásba foglalására várva még egy ideig takargathatják a milliárdok sorsát, de ennek nagyjából annyi értelme van, mint amikor 0-6-nál a vesztésre álló csapat húzza az időt. 

Mit hoz a jövő?

Az ősszel felröppent és magukat azóta is makacsul tartó hírekkel ellentétben a kormány által beterjesztett és elfogadott, az adózás rendjéről szóló törvény módosításait tartalmazó javaslatból (ún. „salátatörvény”) végül kimaradt az a rejtőzködő passzus, ami abszolutizálta volna az adótitok hatályát, és lehetővé tette volna, hogy adótitokra való hivatkozással bármely közérdekű adat eltitkolható legyen, így a tao-támogatások részletei is.

Utóbbiakat egy elfogadott törvénymódosítással már korábban megpróbálta titkosítani a kormányzat, de ezt az adótitokszabályt ebben az ügyben a Kúria nem értékelte, mert az adatkérés benyújtását követően fogadták el. 

A szabályozás életképessége egyébként is erősen kérdőjeles, mivel egy alkotmányban rögzített törvényt próbálna meg felülírni egy alacsonyabb szintű törvényel, azaz jó eséllyel elhasalna egy alkotmányossági felülvizsgálaton.

Ahogy a Transparency Internationaltől megtudtuk, ők a Kúria döntését követően  most azt várják, hogy a sportszövetségek ellen indított és jogerősen megnyert perük is a legfelsőbb testület elé kerüljön.

Az eddigi perek a 2011. július 1. napjától 2016. június 30-ig tartó időszakra vonatkozó adatok nyilvánosságát vonják maguk után. Ahhoz, hogy akárcsak az egy nappal későbbi adatok is közadatnak ítéltessenek, külön perelni kell. Jó kérdés, hogy ez miért van így, de egyelőre ez a hazai gyakorlat.

A bíróságok ugyanis egyszerűen nem hajlandóak az ilyen perekben az adatigénylés beterjesztése és az ítélet kézbesítése közötti időre is kötelezni az állami szerveket a kért adatok kiadására. Ez azért különösen visszás, mert a közérdekű adatok iránti perek nem ritkán másfél éven át is elhúzódnak, amint az a TI által most megnyert perben is történt. Így a kiperelt adatok sokat veszítenek az aktualitásukból.

A TI következő lépését illetően Ligeti Miklós elmondta, azt tervezik, hogy az Európai Bizottság elé tárják a hazai sporttámogatási rendszer aránytalanságait, és bemutatják Brüsszelnek, hogy az átlagos sportegyesületek 4,5 millió forint körüli támogatást szereznek évente (valamennyi sportágat tekintve), szemben az ennek több százszorosával gazdagodó felcsúti alapítvánnyal. Vagyis nem igaz, hogy a tao-támogatások ne torzítanák a piacot, ami az EU legfőbb aggálya volt a taóval szemben. A számok tükrében az egyes sportklubok esélyeit bajosan lehetne egyenlőnek nevezni.

Ami a kormányzat következő lépését illeti, azzal kapcsolatban egyelőre csak tippelni lehet. Vannak jelek, amik szerint más forrásokon, például különleges adókedvezményeken keresztül próbálják meg támogatni a tehetősebb klubokat a jövőben, ezzel csökkentve azok taónak – és ezáltal a nyilvánosságnak – való kiszolgáltatottságát.

A támogatott látványcsapatsportágak ugyanakkor túlságosan tao-függővé váltak ahhoz, hogy gyökeresen meg lehessen változtatni a rendszert, ráadásul a kormányzatnak sikerült kilobbiznia Brüsszelben az eredetileg 2011-től 2017-ig engedélyezett támogatási forma meghosszabbítását. A taón keresztül kiosztott pénzek mennyisége eközben évről évre rohamosan nő, az elmúlt támogatási időszakban már 135,1 milliárd forintot pumpáltak át a rendszeren. Legutóbb pedig a fideszes Bánki Eriknek sikerült a felesége sportágát, azaz a röplabdát is beemeltetnie a kánaánba.

Mindez azt vetíti előre, hogy a tao még jóideig maradni fog, viszont aki megtehetik, azaz a pár leggazdagabb, a kormányzat legbelsőbb köreihez tartozó futballcsapat, amennyire lehet, megpróbálja majd magát függetleníteni tőle.

Nehogy még egyszer olyan kínos helyzetbe kerüljenek, hogy be kelljen tartaniuk a törvényeket.