A totális futballtól a totális csődig

A holland futballválogatott, amely az előző két világbajnokságon is érmet szerzett (2. lett 2010-ben, 3. 2014-ben) nem jutott ki a 2018-as, oroszországi világbajnokságra. Ez már önmagában is nagy meglepetés, de ahogy elemeztük korábban, a 2014-es világbajnoki harmadik hely után a 2016-os Eb-selejtezőt is elbukták. Ennyiből már bátran kijelenthető, válságban van a 2000-es évek egyik legsikeresebb válogatottja.

Legutóbb 1982 és 1986 között maradtak távol két vb-től és egy Eb-től, akkor a generációváltás okaként fogalmazták meg a csalódást keltő eredményeket. Tény, hogy Johann Cruyff és Rinus Michels totális futballjától a hollandok eljutottak a majdnem totális csődhöz. Miközben az évek során a klubcsapataik kiszorultak az európai kupasorozatok legjobbjai közül, a válogatott is mélyrepülésbe kezdett, amelynek okairól sokan fogalmazták meg a véleményüket.

Az a nemzet, amely megváltoztatta a futballt, és egy olyan rendszert alakított ki, amelyet a totális futballnak neveztek, most egyre mélyebbre csúszik. A futball európai fejlődését és a jelenlegi holland helyzetet elnézve nagyon nehéz lesz visszakapaszkodni. Legalábbis nehezebbnek tűnik, mint a 80-as évek közepén.

Ahhoz, hogy a dolgokat helyén tudjuk kezelni, érdemes az időben egy fél évszázadnyit visszamenni. A 60-as évek végére, amikor a már emlegetett legendás edző, Rinus Michels és a holland futball ikonikus alakja, Johann Cruyff vezette válogatott egy olyan filozófiát, futballt alakított ki, amellyel a mai játékosoknak és edzőnek is inspirációt adott.

Az új kultúrát totális futballnak hívták. A hetvenes években a holland klubok, az Ajax, a Feyenoord és a PSV sorra tarolta le az európai kupákat, BEK-et, KEK-et, UEFA Kupát, Európai Szuperkupát és Interkontinentális kupákat nyertek. Mindenki a holland futballt bámulta és irigyelte.

De mi volt ennek a lényege? A tehetségeket egy csapatba gyűjtötték, éjjel és nappal gyakorolták azt a játékot, amit manapság, illetve az elmúlt 30 évben a Barcelona is kiválóan alkalmazott. A magasszíntű labdaérzékenység és a kifinomult technikából fakadó gyors, rövidpasszos játéktudás párosult az erővel, lényeg, hogy a pályának ne legyen olyan területe, amelyet az ellenfél be tud játszani. Mint egy asztalon berajzolt hadművelet. Egy háború, amit csak az nyerhet meg, aki ezt a tudást a legmagasabb szintre képes fejleszteni.

Vereség, de gyönyörű játék

Amikor 1974-ben Hollandia elveszítette vb-döntőt a németek ellen, rövid ideig a még világháborúból visszamaradó melankolikus bánat söpört végig az országon, ahogy az akkori meccs riportere, Herman Kuplhof is mondta ösztönösen a lefújás pillanatában: „Újra befűztek minket!” De másnap már Amszterdam utcáin úgy ünnepelték a vb-ezüstöt, mint az 1945-ös felszabadulást. Míg a magyar válogatott 1954-ben Tatabánya-alsón leszállt a vonatról, és nem mert a Keletibe menni, addig a hollandokat a döntő után hősként várták.

Hollandia aztán elveszítette az 1978-as vb-döntőt is, de nem egészen úgy, ahogy négy évvel korábban. Nem csoda, ha remegő lábakkal léptek a stadionba, miután majdnem tíz percig, fegyveres katonák között ácsorogva váratták őket a kijáróban, majd René van der Kerkhoef begipszelt kezéről kezdtek vitatkozni, hogy aztán 17 perc csúszással elkezdődjön a meccs.

De még ezen is sikerült túltenni magukat, amely mögött a holland emberek mentalitása, életfelfogása állt. A holland foci pszichológiája akkortájt úgy hangzott, hogy a futball a művészetből, azaz a játékosságból és a szórakoztatásból áll, a pragmatikus és állandó sikeréhséggel szemben. Szinte elfogadható volt a holland közvélemény számára, hogy a holland csapat veszíthet, viszont gyönyörű futballt mutat be. Nem baj ha kikapunk, csak szépen haljunk meg.

A 2010-es vb-döntőben elszenvedett vereséget már másképp élték meg a hollandok. A spanyolok ellen hosszabbításban elveszített találkozón 14 sárga lapot osztott ki a játékvezető, ebből a hollandok kilencet kaptak, John Heitinga kettőt is. A meccs után Cruyff is megszólalt:

Sosem gondoltam volna, hogy a mi futballistáink ilyen brutális futballra vetemednek, azt hittem, ilyenre nem leszünk képesek. Egy alantas utat választottunk a cél elérésére. Semmi szép, semmi futballra emlékeztető nem volt ebben a játékban. Azt hiszem, Hollandia a futball ellen játszott.

Eltűnt tehát a holland válogatottból az a futball, amelyet Hollandia adott a világnak és amelyből a Marco van Basten vezette, 1988-as Európa-bajnok csapat mutatott be valamit legutóbb. Sokan állítják, van Basten csodálatos kapásgólja Rinat Dasszajev kapujába volt 

Nincsenek hősők, sem legendák

Az elmúlt időszak zuhanása prognosztizálható volt. A csapat a 2014-es vb-bronztól az Eb-selejtező elbukásáig jutott, a problémát Ronald de Boer fogalmazta meg a legtalálóbban:

"Olyan fázisban vagyunk, amikor nincsenek kimagaslú tudású játékosaink. A legjobbjaink egyre idősebbek, a fiatalabbak meg túl fiatalok ahhoz, hogy betöltsék az űrt. Tehetségesek, de még nem készek. Talán 2022-es vb-selejtezőre érik be ez a generáció. Hiányzik egy világszínvonalú játékos, aki hős lehet, olyasmi mint Robben. Most már ő sem folytatja."

Hiába ragaszkodtak az elmúlt évek szövetségi kapitányai is a holland stílushoz, a 4-3-3-as felálláshoz,  a totális futballhoz, mindenki kudarcot vallott. Bert van Marwijk 2008 és 2012 között próbált visszatérni hozzá, de képtelen volt megtalálni a megfelelő embereket. Louis van Gaal teljes mértékben szakítani akart ezzel, és hangosan hirdette, ha valaki, akkor ő megteheti. Guus Hiddink, de főleg Danny Blind már csak epizódszerepet vállalt a csődig jutó úthoz.

A lényeg, hogy a korábbi generációkhoz képest nem volt meg az igazi holland futballstílushoz a megfelelő emberanyag. Egykoron Cruyff, Johan Neesken, Johnny Rep, utána Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard, majd a 2010-es vb-n Arjen Robben, Robin van Persie jelentette ennek a stílusnak az alapját. Aztán tényleg elkoptak az egyéniségek.

Elveszítettük az identitásunkat

 - jelentette ki Martin Jol, az Ajax volt edzője. A holland futballnak a filozófiája más volt régen. Most olyanok akarunk lenni, mint mindenki más, de ők nálunk ebben jobbak."

A totális futballhoz persze egy olyan kvalítású játékos kellett, mint annak idején Johann Cruyff volt, és a játékostársaknak is ismerniük kellett Cruyff gondolkodását. Ettől lehetett nagy csapat akkoriban az Ajax és a holland válogatott is. Mindenféleképpen kellett az a kémia a futballisták között, amely a későbbi holland válogatottakat már egyáltalán nem jellemezte. Amikor 1988-ban Hollandia Eb-aranyat nyert, a csapatban öt-öt PSV és Ajax-játékos szerepelt, tehát ez a fajta összetartó erő remekül működött is.

A Bosman-szabály tett tönkre mindent?

A 2010-es vb-döntős csapatban már olyanok kaptak helyet, akik Európa-szerte, különböző bajnokságban játszottak, bár a gyökér közös volt, hiszen nagyon sokan Az Ajax, a Feyenoord, vagy a PSV akadémiájáról kerültek ki. A stílus keveredett, nem lehetett egységes csapatrészeket kovácsolni.

Másik sarkalatos probléma lehetett az is, amiről egy korábbi interjúban Edwin van der Sar beszélt. Az Ajax és a Manchester United volt kapusa abban is látja a keserű jelent, hogy amíg ők 27-28 éves korunkban mentek csak külföldre, addig a mostaniak már 22 éves koruk körül, vagy még korábban légiósnak állnak. Ez mindenféleképpen a holland topklubok hanyatlásához vezet. Az Ajax több mint két évtized után, idén játszott ismét európai kupadöntőt - Európa Liga -, a Feyenoord és a PSV ennek még csak közelébe sem jut.

A holland klubfutball hanyatlásának egyik okaként többen említik az 1995-ös Bosman-szabályt is, amely megakadályozta, hogy a lejárt szerződésű futballistáért pénzt kérhet a klubja. Miközben Bosman gyakorlatilag tönkrement a per során, a holland ifjú futballisták fejében zűrzavar keletkezett. Így még könnyebben ragadhatták, ragadhatják el őket holland nevelőklubjaiktól a külföldi szupergazdag csapatok úgy, hogy a hazaiak még csak pénzt sem látnak belőlük.

Louis van Gaal, aki az Ajax edzője is volt, mesélt arról, hogy hiába próbálták a tehetségesebb játékosaikat hosszútávra magukhoz kötni, többen úgy döntöttek, hogy minél előbb külföldre akarnak menni. A mester Patrick Kluivert, Vincent Bogarde és Michael Reiziger nevét említette. De ugyanúgy a Bosman-szabály átkos hatásairól tett említést Bérczes Tibor is A holland foci című könyvében.

A konklúziót is levonta van Gaal. Szerinte a Bosman-szabály a kisebb országokat sújtotta, a tehetősebb bajnokságok gazdagabb csapatai gyakorlatilag lerabolták a szegényebbeket, és ezzel egy belterjes ligát alakítottak ki, ahová szinte lehetetlen beférkőzni. Az a tény, hogy a holland csapat játékosai különböző klubokban és országokban keresik a kenyerüket nem praktikus, és a holland futball hagyományaival teljesen szembemegy.

Eltüntek a holland klubok Európából

Ronald de Boer még hozzátette ehhez: "Ma már a legjobb futballisták nem ide jönnek, hanem innen mennek. Az Eredivisie (a holland első osztály) színvonala egyre csökken.  Az idén indult öt holland klubcsapat közül már csak a Feyenoord és a Vitesse van versenyben. De előbbi a BL-ben, utóbbi az EL-ben áll nyeretlenül csoportja utolsó helyén. Hollandia a 34. helyen áll az idei kupakoefficiens alapján, lassan annak a lehetőségét is elbukja, hogy közvetlenül BL-főtáblás csapata legyen.

Majdnem mindenki egyetért abban, hogy akkor lesz megint erős holland válogatottfutball, ha lesz nemzetközi szinten erős Ajax, PSV, vagy Feyenoord. Ezekben a csapatokban egyre kevesebb a holland játékos. A transfermarkt.de legfrissebb adatai szerint az Ajaxban 27-ből 12, a PSV-ben 25-ből 10, a Feyenoordban 29-ből 9 a légiós, azaz a három klubot figyelembe véve 62 százalékuk a holland. A válogatott 23 fős keretébe ettől függetlenül csak kilenc otthon játszó kapott meghívást a legutóbbi meccsükre. A svédek elleni sorsdöntő - bár már reménytelen, 7 góllal kellett volna nyerniük - vb-selejtezőre pedig csak hat.

"Ennek a gyenge szereplésnek az oka az, hogy az Eredivisie már nem olyan erős, mint régebben - folytatta de Boer. -

Ha anyámmal focizok, persze, hogy kicselezem, de ha mondjuk például Marcel Desailly ellen, akkor könnyen lehet, hogy elveszítem a labdát. Ez arra motivál, hogy legközelebb jobban odategyem magam. Pont ezt a különbséget érzem most a kupacsapatainkkal kapcsolatban, mikor itthon a bajnokságban és külföldön játszanak.

De Boer boncolgatta a másik kérdést, is, ami pedig az edzői munkát érinti. A holland csapatok többsége a 4-3-3-as formációban szerepel, és senkinek sincs már izgalmas, új taktikai ötlete. Külföldi edző ritka az Eredivisie-ben, így aztán az egész rendszer szkeptikussá vált egy másik játékstílus elfogadásához.

Ebben a szezonban már két holland topedzőt rúgtak ki a Premier League-ből, ami alátámasztani látszik Ronald De Boer anyukás-desailly-s hasonlatát. Épp ikertestvérére, Frank De Boerra igaz a teória, ugyanis az otthon az Ajaxszal zsinórban négy bajnokságot nyerő trénert egy éven belül rúgták ki az olasz Intertől és az angol első osztályú Crystal Palace-tól. Olaszországban még majdnem három hónapig húzta, a Premier League-ben inkább csak három hétig.

PL-es élcsapattól, az Evertontól menesztettek pár hete egy otthon szintén ünnepelt edzőt, Ronald Koemant. Pedig ő rengeteg pénzt elkölthetett új futballistákra a nyáron, a csapattal mégis kiesőhelyre sodródott.

• De beleillik a sorba Louis van Gaal is, akit a Manchester Unitedtől küldtek el két szezon után, visszavonult
• Martin Jol is edzette az Ajaxot még a 2009-10-es szezonban, onnan is elküldték, ahogy előtte a Tottenhamtől, utána a Fulhamtől, 61 évesen a Közel-Keleten edző
• Huub Stevens a PSV-t kapta meg közel 10 éve, egy szezont sem bírt ki, majd dolgozott kismillió helyen, a Bundesligában több helyen is, 63 éves, klub nélküli
• Fred Rutten 3 szezonon át vezette a PSV-t, egy Holland Kupát tudott összehozni, 2014-15-ben a Feyenoordot is megkapta, egy szezon húzott ki, 54 évesen az előző szezont szintén közel-keleti klubnál töltötte
• Marco van Basten holland kapitányként kezdhetett, a 2008-as Eb-n csak a csoportmeccseken volt jó, a következő szezonra megkapta az Ajaxot, nem érte meg a szezon végét (legutóbb az áprilisban a válogatottól kirúgott Blind segítője volt)

Nem akarunk rosszmájúak lenni, de a két jelenlegi legsikeresebb holland edző sincs jó passzban. Giovanni van Bronckhorst a múlt szezonban 20 év után vezette újra bajnokságra a Feyenoordot, most a BL-ben agyba-főbe verik őket. De ez még hagyján: a bajnokságban hatodikak, 12 pontra a vezető PSV-től.

A másik jól csengő holland edzőnév Peter Bosz. Ő a múlt idényben második lett az Ajaxszal Van Bronckhorsték mögött kevéssel, EL-döntőt játszottak. Elvitte a Borussia Dortmund: a bajnokságban kezdésnek hat meccsből hatot nyertek, azóta viszont egy mérkőzést sem húztak be. A BL-ben szintén nem: az Apoel Nicosiával oda-vissza 1-1 lett. Szeptember 30-a óta nem nyert a csapata. (Az enbéhármas Magdeburg elleni kupameccset hagyjuk.)

A gondok ellenére a válogatott a vb-selejtezők végére mégis összeállt, köszönhetően a legidősebb aktív holland edzőnek, Dick Advocaatnak.

70 évesen vállalta el a beugrást, június óta öt vb-selejtezőből négyet megnyert, hét meccsből hatot húzott be a csapattal. Barátságoson győzött Skóciában és Romániában is itt a végén.

A világbajnoki pótselejtezőre is csak azért nem juttott el, mert nem az egymás elleni eredmény, hanem a gólkülönbség számított a csoportban. Hiába ikszeltek Stockholmban - még nélküle - és hiába győztek otthon 2-0-ra, a svédek Luxemburgot jobban megszórták, ezért mehettek ők az olaszok ellen.

Advocaat hosszabb távra nem vállalta a válogatottat, nem tudni, mennyire marasztalták, de nagyon kellett volna. Ténykedése rávilágított viszont, hogy bármennyire is a játékosállomány visszaeséséről beszélt fentebb Ronald De Boer - ami úgy is van -, de egy jó edző a kevesebb klasszisból is képes ütőképes válogatottat építeni.

Advocaat utódját lehet találgatni, nem is túl nagy feladat, hiszen Koeman és Frank De Boer is szabad, és mivel a holland futballközeg elzárkózik a külföldi edzőtől, a felemelkedés elég távolinak tűnik.

Az új kapitány nem számíthat már Arjen Robbenre, mostantól tényleg nem lesz nagy név abban a csapatban, aminek a futballistái 20-30-40, de még 10 évvel ezelőtt is meghatározó tényezők voltak Európa futballjában. Vagyis a következő szakvezető előtt az eddiginél is nehezebb feladat áll, a szövetség döntése pedig kritikus, hogy kinek a kezébe adja a válogatottat.

A 80-as években Eb-győzelemmel jöttek vissza a három nem kijutás után, most ez teljesen lehetetlennek tűnik. Akkor Van Basten és Ruud Gullit volt a két legjobb csatáruk, most Memphis Depay és Vincent Jansen. A padon Rinus Michels ült, most, majd kiderül.

Rettentő messzire kerültek a totális futball filozófiájától, ami naggyá tette őket, amelyel megváltoztatták a modern futballt. Nem megreformálniuk kell a saját maguk által kreált rendszert, mert az jó - lásd Barcelona, ami még mindig Cruyff rendszerében játszik -, hanem újratervezni. De hogy kivel a padon, az jó kérdés.

/A Goal.com és a These Football Times nyomán/