Leekens kihízelegte magát, most már mutasson valamit

Az október legvégén kinevezett belga Georges Leekens a két novemberi meccsen még meghúzódott a háttérben, és Szélesi Zoltán vezette a csapatot, most viszont Kazahsztán ellen már övé az irányítás és az övé a teljes felelősség.

Kellemesebb bemutatkozásról talán nem is álmodhatott a belga szakember, mert a rivális 2016 júniusa óta nyeretlen, igaz, saját pályáján – ennek a műfű miatt van jelentősége – döntetlent játszott a vb-résztvevő Lengyelországgal (2-2) és Romániával (0-0) is.

Leekens 2010. októberben, amikor még belga kapitány volt, találkozott Kazahsztánnal, 2-0-ra verte Eb-selejtezőn, a másik kispadon a mostani elődje, Bernd Storck ült. Köztük volt már egy beszélgetés, ha nem is átadás-átvétel jelleggel, de nyilván meg tudták beszélni az erősségeket, a sürgősen megoldandó problémákat. Az egyik ilyen: a játékosok túl sokat gondolkodnak a hibáikon.

Magyarország ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy bárkit is lebecsüljön, a Luxemburg (1-2) és az Andorra (0-1) elleni csúfos vereség erre hatásosan és fájdalmasan rávilágított. Nem kell tartani az elbizakodottságtól ezúttal sem.

A játékosok arról számoltak be, hogy a hangulat jó, noha Storck jó tíz évvel fiatalabb, mint Leekens, a 68 éves belga sokkal lazább. Jó humorú ember, aki nem szereti a kötöttségeket.

Nagy kérdés lesz a korszakában, akár már az első meccseken is: milyen hatással lesz a játékosokra, hogy megszűnt a nagy fegyelem? Mert valószínűleg nemcsak a fegyelem szűnt meg, hanem a percre kiszámított, egyénekre – előre – lebontott taktika is.

Szalai Ádám az 1-8 utáni fontos beszédében azt emelte ki, hogy kint a fejébe verték, mit kell tennie, míg Egervári Sándornál nem volt ez a fajta sulykolás. Szalai szavaiból az derült ki, hogy ők inkább igényelték ezt. Most, Leekensnél előtérbe kerülhet az egó is.

Péntek este viszont mutatnia kell valamit. Elsősorban alkalmasságot és karaktert. És persze azt, hogy bármennyire is szenved a klubfoci, a válogatott mindig más, jobban teljesít, mint az európai kupákból gyorsan kieső csapataink. Nem biztos, hogy lett volna még egy ország, amelyik az 1-8-as megsemmisülés utáni válogatott meccsre 14 ezer nézőt vonz Győrben. Vagy Andorra után telt ház várja a csapatot Lettország ellen.

Egyelőre nem tudjuk az új szövetségi kapitányról, akar-e változtatni a játékrendszeren, milyen elképzelései vannak a játékról. Azt már elárulta, három középső védővel nem tudott felállni a sérülések miatt, pedig az volt az első elképzelése.

Nagy kérdés ellenben, ismeri-e  már  annyira a magyar játékosokat, hogy nem kér tőlük olyat, amit nem képesek végrehajtani. Ismeri-e már őket annyira, hogy csak a legegyszerűbb dolgokat kéri viszont a pályán?

Egy biztos, képes lehet arra, hogy feltüzelje a csapatot. Ahogy egyik nagy ismerője, Kenderesi István mondta, nagy artista, de minden tudására szükség is lesz.

Pláne, mert legutóbbi állomásán nem győzött meg senkit a szakértelméről: Algériában öt meccsből egyet nyert meg, Mauritániát verte (3-1) 2017. januárban. Pedig ott kevéssel komolyabb játékosanyag állt rendelkezésére, elég csak Mahrezre gondolni, aki az angol bajnokság legjobb játékosa volt 2016-ban.

A válogatott nagy baja, hogy pillanatnyilag nincs balhátvédje. Ha Szabót vagy Hangyát állítja oda, róluk tudnia kell, kényszermegoldás mindkettő. Még akkor is, ha egyikük sem újonc.

Szabó tagja volt az U20-as vb-bronzérmes csapatnak, de nem lehetett arról olvasni, hogy elvinnék akár csak a magyarnál eggyel komolyabb bajnokságba is. Hangya eddigi két meccsén 0-5-ös a mutatónk, nyilván nem miatta. Juhász helyére állt be a svédek ellen, míg őt váltotta Kleisz Márk az oroszok ellen. Az volt az andorrai égés előtti meccs, amikor még a kudarc ellenére is Himnuszt kaptak a csapat tagjai .

A legutóbbi, Feröer elleni meccsen viszont már a győzelem ellenére füttyszót hallhattunk, vagyis ha van is türelem a játékosok felé, sokakban ott élnek a rossz élmények. És ki tudja, meddig tart a türelem?

Leekens eddigi retorikájában a türelem szó nem szerepelt, amiből leszűrhetjük azt is, hogy biztosra veszi a sikert. A türelem viszont fontos lehet, ha szenvedni kell az első gólért, és a félidőben még 0-0 van.

Az Asztana megélte a tavaszt az Európa Ligában, ami kötelezően óvatosságra kell hogy intsen. Igaz, elsősorban nem a hazai játékosok miatt, de mégiscsak vannak olyan kazah futballisták, akik EL-tempóhoz szokhattak.

Ők vannak kevesebben, de a kazahok is nagyon komolyan gondolják a futballfejlesztést, és ha a megfelelő szintekre importálják a tudást – elsősorban az akadémiákra –, akkor még látványos jelei is lehetnek, hamarosan válogatott szinten is.

Leekens kisugárzása, magabiztossága jót tehet, ez egy fontos faktor lesz a közeljövőben. És maga az egész 90 perc is fontos üzenet a csapat kisugárzásáról. Láthatunk-e végigvezetett akciót, nem csak a beívelésekből leszünk veszélyesek? Láthatunk-e többször jól felépített támadásokat, vagy megint mindent ural majd az esetlegesség, az ötlettelenség, ahogy Egervárinál, Pintérnél vagy épp Storck utolsó meccsein?

Bár a szurkolók többsége csak azt a mindenkori küzdést, szervezettséget, helyenkénti szellemességet szeretné viszontlátni, amit Dárdainál vagy épp Storck legjobb időszakában. Virtuóz cselek, félpályát átszelő középpályások már akkor sem voltak, és a mostani drukkerek többsége ezt már nem is várja el.

Más kérdés, hogy nagyjából öt játékos lesz ott abból a csapatból, amelyik az Eb-n és az Eb előtti periódusban láthattunk. A Dzsudzsák–Kleinheisler–Szalai háromszög ugyanakkor képes Kazahsztán legyőzésére, ha normális védekezés van mögöttük.

Bár a futball attól szép, ha sarkítjuk, vagy ha túlragozzuk a meccs előtti benyomásokat, az eredmény alapján fogunk utólag ítélkezni. Még ha egy meccs alapján nem is ildomos.

A válogatott keret

Kapusok:   Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Videoton FC)
Védők:  Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Botka Endre (Ferencváros), Fiola Attila (Videoton FC), Guzmics Richárd (Jenpien – Kína), Hangya Szilveszter (Vasas FC), Kádár Tamás* (Dinamo Kijev – Ukrajna), Lang Ádám (AS Nancy – Franciaország), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Otigba Kenneth (Ferencváros), Szabó János (Paksi FC)
Középpályások:  Elek Ákos (Kajrat Almati – Kazahsztán), Kleinheisler László (Asztana FK – Kazahsztán), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Pátkai Máté (Videoton FC), Pintér Ádám (Greuther Fürth – Németország)
Támadók:  Böde Dániel (Ferencváros), Dzsudzsák Balázs (al-Vahda – Egyesült Arab Emírségek), Eppel Márton (Budapest Honvéd), Németh Krisztián (New England Revolution – Egyesült Államok), Nikolics Nemanja (Chicago Fire – Egyesült Államok), Stieber Zoltán (D. C. United – Egyesült Államok), Szalai Ádám (TSG 1899 Hoffenheim – Németország), Ugrai Roland (Diósgyőri VTK), Varga Roland (Ferencváros)

Variációk:

Meglepetés lenne, ha változtatna a jól bevált 4-2-3-1-es felálláson, és akkor valahogy így állnánk fel.

• Gulácsi – Bese, Guzmics, Otigba, Szabó – Elek, Nagy – Dzsudzsák, Kleinheisler, Stieber – Szalai

Mivel szereti a támadófocit, egy ilyen felállás is könnyen elképzelhető.

• Gulácsi – Bese, Guzmics, Otigba, Szabó – Varga, Elek, Kleinheisler, Dzsudzsák – Szalai, Nikolics

Borítókép: Georges Leekens. Fotó: Huszti István / Index.