Itt a Dárdai-program, ami a kukában végezte
További Futball cikkek
- Nem szépen, de simán hozta a kötelezőt az Arsenal
- A szakadékba zuhanó főúttól a kocsiban alváson és az életveszélyes lőtéren át a lelátón tombolásig
- Menesztették Schäfer Andrásék vezetőedzőjét
- Megválasztották a XX. század legszebb magyar gólját, holtverseny az élen
- Üdv a pokolban! Lelketlen kufárok csábítják Európa szegényházába a fiatal játékosokat
Dárdai Pál kapitányi kinevezése előtt, 2014 szeptemberében beszélt arról, hogy született egy program, amit ha konzekvensen végrehajtanak, akkor nyolc-tíz év múlva lesz magyar futball. Minden tudását átadta ehhez, amit Berlinben még korosztályos edzőként tapasztalt. A programot a szakma nagy öregje, Kovács Ferenc koordinálta, húsz ország utánpótlásának jellemzőit, jellegzetességeit felhasználva készült el.
A Herthával az Európa Ligába jutó, Bundesliga-rekorder Dárdai azt mondta 2017. decemberben, hogy ezt beszántották és újraveteményeztek. A 42 éves magyar edző kapitányként öt tétmeccséből egyet sem veszített el, és neki tényleg négy napja volt a románok elleni fellépés előtt, nem úgy, mint Leekensnek.
2018 januárjában, a Videotonnal UEFA-kupa-döntős Kovács Ferenc arról panaszkodott, hogy ezt a pótolhatatlan értéket elő kellene szedni, és el kellene kezdeni dolgozni.
A programot eddig csak bennfentesek láthatták – beleolvashattam már egy éve, de nem kaptam belőle egy példányt sem –, mígnem a Semleges térfél megszerezte, és kitette Facebook-oldalára. Pontosabban Wágner Ádám adta nekik oda. Az MLSZ dokumentumtárából kikerült végre a 40 oldalas változat.
Van egy 200 oldalas bővített anyag, amiben már például a posztonkénti kiválasztás legfontosabb adatai vannak, hogy ne fordulhasson elő, hogy a Hertha utánpótlásában, a 17 éveseknél három jobb mutatókkal rendelkező játékos legyen, mint a magyar felnőttválogatottban.
A posztonkénti jellegzetességek, elvárások ismertetése triviálisnak tűnik, de ebben az országban kényszerből lett jobbhátvéd Bese, Lovrencsics, Varga, Fiola, Lang. Bodnár László óta a legegyszerűbb poszton nem volt olyan eredetileg oda képzett játékos, aki a védőfeladatai mellett elfut a szélen, és bead, ezzel is segítve a támadásokat.
Ha csak a pénteki meccsre gondolunk, Kádár és Korhut kiesése után a Fradi második számú jobbhátvédje került be balhátvédnek. Leekensnek a félidőben le is kellett cserélnie Botkát, annyira nem érezte, mi történik.
Nyilvánvaló, hogy ez egy koncepció, nem egy közgazdasági értelemben vehető, indikátorokkal, modellekkel, visszajelzésekkel, felelősökkel teli program, de nem teljesen világos, miért nem kezdték el szisztematikusan végrehajtani, Bernd Storck – még sportigazgatóként – miért söpörte le ezt az asztalról 2015. márciusban.
Ráadásul, ez volt a magyar futball legutóbbi húsz évének egyetlen komolyan vehető szellemi terméke.
Amit körülbelül öt éve az MLSZ elnöksége kért, és jóvá is hagyott.
Dárdai 2024-et lőtte be végcélként, akkor még nem tudtuk, hogy Magyarország is helyszín lesz a 2020-as Eb-n. Ha akkora fejlődésre, mint Belgiumban vagy Izlandon nem is számíthattuk, az európai 18-20. hely környéke tartósan meg lehetett volna. Az elmúlt tíz hónap kellemetlen vereségei ellenben azt mutatják, hogy távolodunk ettől a pozíciótól.