Szlovákia-Magyarország

Dzsudzsák adta be balról, Dubravka könnyen fogta. Ez a meccs utolsó jelenete volt.

Álló vastaps, éljenzés és totális hangorkán kíséri végig a helyszínen. Szegény magyar drukkerek teljesen elnémultak.

Valamilyen furcsa oknál fogva Nagyszombaton a méltán elfeledett The Fratellis skót indie zenekar Chelsea Dagger c. számának a refrénje szólt mindkét alkalommal, ami 2006-ban volt óriási sláger Nagy-Britanniában.

A hosszabbítás.

Fotó: Huszti István / Index

a lecserélt Andrej Dudát, aki az első gólt is lőtte.

Megint elkezdték egymást söröspoharakkal dobálni a szlovákok és a magyarok, de a rendőrök egyelőre urai a helyzetnek. Olyannyira, hogy a szlovákokat kezdték el először gumibotozni.

Az utolsó negyedórában. Dzsudzsák szögletét most Kádár fejelte messze fölé. 

Kiváló akció volt, egy hibával. A gólszerző Pekarik lesről rúgta be, pedig Hamsikkal kipasszolták a magyar védelmet.

Ezt most mondta be a hangosbemondó magyarul. Jó kérdés, hogy mi lesz azzal a pár száz magyarral, akik a hazaiban vannak.

Szalait rúgták fel, de előnyszabályt adott a bíró. Dzsudzsák félfordulatból bombázta rá, de a kapu fölött hagyta el a labda a játékteret.

Ennyien vannak a helyszínen hivatalosan, ami jóval több, mint amennyinek tűnik a 19200 férőhelyes stadionban.

Kádárról megint rossz irányba pattant a labda, Rusnák bombázta rá, Gulácsi lábbal védett. A kipattanóból Hamsik próbálkozott, az pedig az egyik védőnkről pattant vissza a mezőnybe.

Lovrencsics ötven méteres passza üresen találta Orbánt, aki megpróbálta elfejelni Dubravka mellett a labdát. Nem sikerült. Ha esetleg át próbálja fejelni fölötte, akkor most ünneplünk.

A vendégszektorban folyamatosan elképesztő hangulat van, megy a füstgránátozás, petárdázás, pirózás, koreózás, gyakorlatilag végig dominálják a hangulatot a stadionban. Ehhez képest a szlovák szurkolók csak fütyülnek, páran dobolnak, de még zászlókból is alig látni, pirotechnika meg részükről szóba sem jöhet.

Rusnák lépett ki, majd középre tette, az egyik szlovák védő elcsúszott, Gulácsi mellett elment a labda, szerencsére ott volt Nagy Ádám, és kipöckölte.

Jól nyeste középre. Kovács feje felett ment el a labda, igaz a Vidi középpályása nagyon fel sem ugrott.

Mak kapott egy remek paszt a 16-oson belül, befordult, egyik lábával átvette, a másikkal lőtte, Gulácsi a levegőben úszva ütötte ki. 

A szünetben találkoztam egy tucat magyarral, akik az iránt érdeklődtek, hogyan tudnák visszaváltani a belépőiket, miután nem engedték be őket a stadionba. Mint kiderült, mindannyiuknak a hazaiba volt belépője, oda azonban csak szlovák papírokkal engedik be az embereket, ahogy erről a szlovák és a magyar labdarúgószövetség is tájékoztatott már korábban.

Közben találkoztam egy szlovákiai kollégával, aki mesélte, hogy a helyiek rengeteg jegyet vásároltak fel a magyaroknak, és ugyan egyeseknek sikerült trükközve bejutni, sokakat viszont konkrétan átvertek. Állítólag volt egy helyi jegynepper, aki száz hazai jegyet adott el a magyar szurkolóknak, majd eltűnt a pénzzel, miután átutalták neki.

Kérdeztem a kollégát arról is, hogy miért ilyen alacsony az érdeklődés. Elmondta, hogy a 2010-es évekre a sportban eléggé eltűnt a nagy szlovák-magyar ellentét a szlovák oldalon, ráadásul a keményebb vonalasnak számító Slovan Bratislava pozsonyi drukkerei is teljesen lemorzsolódtak, és a többség már inkább jéghokira jár foci helyett.

Mindenesetre a vendég szektor melletti hazai részekre beszivárgott magyarok és szlovákok közé a második félidőre már beállt egy komolyabb rendőrsorfal.