A nálam idősebbeket mindig hallgatom, adom a véleményükre, és úgy tartják, hogy válogatott szinten, hazai pályán neki kell menni az ellenfélnek, meg kell mutatni, hogy itt mi vagyunk a főnökök. Ennek pont az ellenkezője valósult meg. Látszott, hogy Izland jól felkészült belőlünk, nem hagynak minket kibontakozni. Szoboszlait és Sallait nagyon jól kiveszik a játékból, a két kreatív emberünket ezzel gyakorlatilag leveszik a pályáról. Érződik, hogy bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk azt játszani, amit az elmúlt meccseken. A statisztikák is azt mutatják, hogy hiába passzoltunk többet, az izlandiaknak majdnem kétszer annyi veszélyes támadásuk volt, sokkal direktebb futballt játszanak. A gól után kezdtünk el feljönni, ez talán tudatos, hogy átadják nekünk a területet.
Egyelőre nem nézünk ki jól.
Okos taktikai szabálytalanságokat követnek el. Pontrúgásokból lehetett volna keresnivalónk, kidolgozott támadásunk nem nagyon volt. Sallai játéka kapkodó, a támadó harmadban sok a hiba. Jól levédekeznek minket, arra kell figyelni, hogy minél előbb egyenlíteni tudjunk. A kontrákra ugyanakkor nagyon figyelni kell, mert ha még egy gólt kapunk, akkor vége. Támadójátékban kell fejlődnünk, több labda nélküli mozgással.