Százéves átkot szórt a magyar sikeredző a világ legjobb klubjára

Játékosként sem volt rossz

1899. január 27-én született Budapesten, eleinte tánccal foglalkozott. Labdarúgó-karrierje során játszott (és lett bajnok) az MTK-nál és az osztrák Hakoah Wiennél, majd egy amerikai túrája során kint ragadva 1926-tól New York-i klubokban szerepelt 1932-es visszavonulásáig.

Volt magyar válogatott is, tagja volt az 1924-es olimpián részt vevő keretnek, amelybe azt követően nem hívták meg, hogy a túl sok kísérő miatti nem ideális felkészülés illusztrálására társaival patkányokat lógatott az edzők szobájának ajtajára.

Edzőként lett legenda

Nevét mégis inkább edzői karrierje miatt ismerjük, hiszen korának egyik legkiválóbb szaktekintélyét tisztelhették benne. A személyisége nem mindenki számára volt könnyen elviselhető, és ő maga sem szeretett sokáig egy helyben maradni, 12 ország 25 együttesét irányította.

A harmadik szezon végzetes

– mondta egyszer az edzősködésről.

Bajnok lett itthon az Újpesttel (1939-ben és 1947-ben is), sőt a lila-fehérekkel az első arany idején közép-európai kupát is nyert.

Volt ezt követően a Milan edzője is, a piros-feketéknél a klubon belüli nézeteltérések miatt kellett felállnia a padról, pedig vezették a bajnokságot, és végül aranyérmes is lett az együttes, ezt követően pedig mindegyik szerződésébe beleíratta, hogy munkáltatója nem rúghatja ki, ha a csapat élen áll a bajnokságban.

Kirúgtak, pedig nem vagyok sem bűnöző, sem homoszexuális. Viszlát

– mondta a sajtótájékoztatón.

Állami bajnokságot nyert a brazil São Paulót irányítva, illetve ő vezette be a támadóorientált 4–2–4-es felállást, amellyel később a brazil válogatott 1958-ban felülhetett a világ trónjára.

A futballvilág tetején – kétszer is

Ezután visszatért Európába, ahol rögvest bajnok lett a Portóval, majd egy év múlva a nagy rivális Benficához szerződött, ahol a legnagyobb sikerek érkeztek – pedig gyorsan megvált a felnőttcsapat húsz játékosától...

A Puskás Ferenc fémjelezte legendás Real Madrid nyerte meg a Bajnokok Ligája elődjének első öt kiírását, az 1960–1961-es kiírásban viszont a nagy rivális Barcelona már az első fordulóban búcsúztatta a címvédőt, és egészen a döntőig menetelt, ott azonban hiába talált be Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a katalánoknál, a Benfica 3:2-re győzni tudott.

A Barcelona elleni finálé

Egy évvel később a királyi gárda újra döntős volt, és ha már ott volt, Puskás Ferenc be is rámolt három gólt Guttmannéknak, más kérdés, hogy Eusébióék 0:2-ről és 2:3-ról is felállva végül 5:3-ra nyertek – az akkor berobbanó, 20 éves portugál csatár kétszer volt eredményes a fináléban.

A Real Madrid elleni finálé

A trénert ez persze nem annyira lepte meg, hiszen a szóbeszéd szerint a szünetben azzal biztatta a játékosait, hogy az ellenfél már hullafáradt, simán nyernek, rúgnak egy ötöst a rekordgyőztesnek. És lőn.

Sosem zavart, ha az ellenfél gólt szerzett, mert mindig azt gondoltam, hogy mi még többet tudunk lőni.

Az átok

A fináléra 1962. május 2-án Amszterdamban került sor, a második BEK-győzelem után pedig Guttmann úgy érezte, hogy megérdemelne egy kis pluszjuttatást, de António Mundrunga klubelnök nem kívánt (a beszámolók szerint 65 százalékos) fizetésemelést adni a sikeredzőnek, mondván, ez nem szerepel a szerződésében.

Guttmannt annyira feldühítette a szerinte zsugori főnöke reakciója, hogy mielőtt rácsapta volna az ajtót, megátkozta a klubot:

a Benfica nem nyer nemzetközi kupát a következő 100 évben!

A tréner Uruguay felé vette az irányt, ahol a Penarol edzője volt, majd ténykedett Ausztriában, visszatért egy évre a Benficához, volt Svájcban, Görögországban és végül még egyszer a Portónál is edző, az 1973–1974-es idényben ült utoljára profi csapat kispadján.

Az átok eddigi csapásai

A lisszaboniak talán maguk sem gondolták, hogy ilyen babonákban kellene hinniük, és a Norrköping, a Dukla Praha és a Feyenoord legyőzése után ismét a fináléban találták magukat, a londoni Wembley-ben pedig Eusébio góljával vezettek a szünetben a Milan ellen. A második félidő ezúttal viszont az ellenfél fölényét hozta, José Altafini, avagy Mazzola két góljával a piros-feketék fordítottak.

Két évvel később a negyeddöntőben a Real Madridot, az elődöntőben az akkor még Vasas ETO Győr névre hallgató zöld-fehéreket ejtette ki a Benfica, de a másik milánói csapat, az Inter Jair szünet előtt szerzett találatával túl erősnek bizonyult.

Újabb három évre rá a Vasas és a Juventus kiejtése megint BEK-döntőt eredményezett, ahol a Real Madridot búcsúztató Manchester United érkezett ellenfélül. A „vörös ördögök” Sir Bobby Charlton góljával kerültek előnybe, és bár erre Jaime Graca még felelt, a hosszabbításban az angolok kilenc perc alatt háromszor is betaláltak, és végül fölényesen, 4:1-re nyertek.

Az elitsorozatban húsz évet kellett várni az újabb fináléra ezt követően, a négy között a királyi gárdát kiejtő PSV gól nélküli játékidő után büntetőpárbajban verte meg a Benficát, egyedül a hatodik körben rúgó António Veloso hibázott a játékosok közül.

A kettő között volt még egy kétmeccses párharc az UEFA-kupa döntőjében az Anderlechttel szemben elbukva – pedig a visszavágón az első meccses 1–0-s vereséget követően még egy rövid idei vezetett is a Benfica –, majd a 2010-es évek elején egymást követő két idényben is Európa-liga-döntőzött a csapat.

Előbb a Chelsea a rendes játékidő 93. percében döntött, majd a torinói döntőben rekordgyőztes Sevilla tizenegyespárbajban kerekedett felül a Juventust a hazai fináléjától elütő portugálokon.

Az átok hatásai – az elveszített nemzetközi finálék

dátum	helyszín	sorozat	döntő	eredmény
1963. május 22.	Wembley, London	BEK	Benfica–Milan	1:2
1965. május 27.	San Siro, Milánó	BEK	Benfica–Inter	0:1
1968. május 29.	Wembley, London	BEK	Benfica–Manchester United	1:4 – h. u.
1983. május 4.    1983. május 18.	Heysel, Brüsszel Estádio da Luz, Lisszabon	UEFA-kupa	Anderlecht–Benfica Benfica–Anderlecht	1–0 1–1 össz.: 1–2
1988. május 25.	Neckarstadion, Stuttgart	BEK	Benfica–PSV	0–0 – 11-esekkel 5–6
1990. május 23.	Praterstadion, Bécs	BEK	Benfica–Milan	0–1
2013. május 15.	Amsterdam Arena, Amsterdam	Európa-liga	Benfica–Chelsea	1–2
2014. május 14.	Juventus Stadion, Torino	Európa-liga	Benfica–Sevilla	0–0 – 11-esekkel 2–4

Borítókép: Guttmann Béla – Keystone / Hulton Archive / Getty Images