Alulértékelt úr, aki a francia kettőből a PL aranyvadásza lett

Adott a világ legértékesebb kerete, szenzációsabbnak szenzációsabb játékosokkal, éppen ezért talán kevesebb figyelem hárul egyikükre, aki piaci értékre csupán a 13. helyen áll a gárdában, mégis ő az egyetlen, aki már öt éve rendre eljut két számjegyű góltermésig, és ha az előtte lévő három, PL-csapatnál eltöltött idényét is nézzük, akkor sorozatban nyolc ilyen évadnál jár már. Valaki, aki a francia kettőből kitörve a világ legerősebb futballbajnokságának egyik aranyvadásza lett, és aki folyamatosan rácáfol az emberekre, mint például csütörtökön a Tottenham elleni nagy fordítás során.

Fiatalon fel kellett nőnie

Az 1991. február 21-én Franciaországban született Rijad Mahrezről hajlamosak vagyunk megfeledkezni ennyi sztár között, ugyanakkor hiába érkeznek évről évre a remek támadók, mégis mindig talál neki helyet Pep Guardiola a Manchester Citynél, olyannyira, hogy Erling Haaland (28) után az algériai szélső a második, aki eljutott 10 találatig az idény során.

Az anyai ágon marokkói gyökerekkel is rendelkező játékos édesapja maga is futballozott, gyerekkori pajtásai között több, később ugyancsak játékossá váló fiatalt találhattunk meg, mint például Wissam Ben Yeddert.

Édesapja Rijad 15 éves korában szívroham következtében elhunyt, így hamar felnőtté kellett válnia.

Apám mindig támogatott, azt szerette volna, ha futballista válhat belőlem. Mindig velem volt, minden egyes meccsemre eljött velem, hogy segítsen nekem. Korábban játszott pár kisebb algériai és francia csapatban, úgyhogy tudta, miről beszél, ezért hát figyeltem rá. A halála talán egy új fejezet kiindulópontja volt számomra. Nem tudom, hogy kezdtem-e akkoriban komolyabbá válni, de apám halála után már mindenképpen. Talán fejben úgy voltam vele, hogy még jobban akarom

– mondta anno a futballistává válásáról Mahrez a The Guardiannek.

Ügyes gyerek, de aligha lehet belőle profi ilyen felépítéssel

Nem tűnt egyszerű feladatnak beteljesítenie édesapja álmait, hiszen egy helyi kis csapatban, a Sarcelles-ben játszott. A Párizs északi vonzáskörzetében található város magas bevándorlóaránnyal és alacsony karrierlehetőségekkel kecsegtette az odalátogatókat.

„Határozottan nem voltunk gazdagok, ugyanakkor szegények sem. Anyu munka után jött egyből haza, és mindent megtett értünk, úgyhogy jól éltünk” – tette hozzá a játékos, aki ennek ellenére kifejezetten vékonydongájú volt, ami sokakat elrettentett, mondván, hiába a remek képességek, a profik között ilyen felépítéssel nem sokra viheti.

Márpedig ez a képesség felbecsülhetetlen, ha valaki magasra szeretne törni, hiszen tudjuk jól, hogy önmagában a tehetség nem elegendő.

Az együttes technikai igazgatója, Mohamed Coulibaly a L'Équipe-nek emlékezett meg korábban volt játékosáról, megerősítve a mára a City egyik klasszisává váló futballista szavait.

„Nagyon gyenge volt, viszont sohasem adta fel, és ez kifizetődik. Mindig látható a pályán, sosem rejtőzködik. Nagyon korán megtanult felelősséget vállalni, és van valamije, ami a technikánál is fontosabb: bátorsága és jelleme, az ilyen játékosokból válnak nagy klasszisok.”

Bár most sem elképesztő termetével tűnik ki a ballábas tükörszélső, azért lényegesen erősebb lett, sebessége az egyik legnagyobb fegyverévé vált, viszont fő erőssége így is a cselezőképessége, egy olyan adottság, amelyet először az utcákon, majd a Sarcelles-nél, ezt követően pedig a negyedosztályú Quimpernél csiszolt, az együttesnél, amely hajlandó volt kockáztatni a fiatallal.

Itt csak egy évet töltött el – Paul Pogba bátyjával, a szintén futballista Mathiasszal laktak közösen –, majd a PSG és a Marseille érdeklődése ellenére a Le Havre-hoz szerződött, amelynek utánpótlásrendszere elnyerte a tetszését.

Hosszú volt az út a francia kettőből a PL-aranyig

Eleinte a Le Havre tartalékcsapatában jutott szóhoz, majd az első számú gárdába is belenőtt, ahol hatvan másodosztályú találkozón, összesen pedig hetven tétmeccsen lépett pályára.

Nem szerette a Ligue 2 játékát, úgy érezte, hogy a csapatok a védekezésre törekednek, ami nem passzolt az ő támadófelfogásához.

Szerencséjére nem sokat kellett várnia sorsa jobbra fordulására, a mára 55-szörös Zöld-foki-szigeteki válogatott csapattársát, Ryan Mendest ment el feltérképezni az angol másodosztályban szereplő Leicester City megfigyelője, Steve Walsh, akinek a szeme viszont Mahrezen akadt meg.

Játszottam az U21-esekkel, majd a felnőtteknél is, de nehéz volt számomra, mert amikor itt lehetőséget kaptam, a francia másodosztály csapatai mindig nagyon védekező futballt játszottak, úgy tűnt, mindenki 0–0-ra játszik. A második évem már jobb volt, aztán elvitt a Leicester City. Az én életem ilyen, mindig lépésről lépésre kellett haladnom

– mondta ezzel kapcsolatban még 2015-ben.

Az együttesről finoman szólva sem tudott sokat a szélső, aki azt hitte, hogy egy rögbiklubról van szó, 2014 januárjában viszont három és fél évre mégis a „rókákhoz” igazolt – akik közel félmillió eurót fizettek a gyakorlatilag ismeretlen szélsőért.

Családtagjai és barátai szkeptikusak voltak az angol futballra váltás miatt, hiszen ez a kultúra lényegesen fizikálisabb, és azt gondolták, hogy a latinosabb stílus és Spanyolország jobban feküdne Mahreznek.

Mindenki azt mondta nekem, hogy Rijad, Anglia nem neked való, túl fizikális, túl erős, a spanyol futball jobb lenne. De beszéltem az ügynökömmel, és ő azt mondta, hogy nagyon jó lesz nekem Angliában. Közöltem a családommal, hogy adok ennek egy esélyt, és amint ideértem, nagyon tetszett. Jöttek az edzések és a meccsek, és azt gondoltam magamban, hogy hülye voltam, hogy egyáltalán haboztam.

A többi mondhatni történelem, a Championshipben a fél idény alatt 19 meccsen nyolc kanadai pontot (3 gól, 5 gólpassz) tett a közösbe, az együttes bajnokként feljutott a Premier League-be.

A 2014–2015-ös kiírásban aztán majdnem rögvest búcsúzott is, hiszen a 30. fordulóban már a 18. vereségét szenvedte el a csontutolsó Leicester City, amely a végjátékra nagyon összeszedte magát, és bár a bajnok Chelsea elleni pótolt meccsen alulmaradt, ezt leszámítva a Tottenhamtől elszenvedett vereséget követően nyolc meccséből hetet megnyert egy iksz mellett, így a 14. helyig kapaszkodott.

Ami pedig a 2015–2016-os évadban történt, arra alighanem mindenki emlékszik, aki követte hét évvel ezelőtt a labdarúgást, hiszen a 21. század magasan legnagyobb csodáját bemutatva a Leicester City nagyon bekezdett, többször is vezette a Premier League-et, és bár időnként innen leszorult, a 22. fordulót követően már végig az együttes nevével indult a rangsor, egészen a bajnoki címig!

A Bajnokok Ligájával járó többletterhelést már a papírformának megfelelően nem bírta az együttes, de a Sevilla nyolcaddöntős búcsúztatása, valamint az Atlético Madrid elleni vérre menő negyeddöntős párharc így is a gárda becsületére válhat, a 25. forduló után csak 17. Leicester pedig csak befutott végül a 12. helyre.

Menni vagy nem menni, az itt a kérdés

Az idény előtt szerződést hosszabbító hősünk teljesítménye is romlott valamelyest, de minden sorozatot figyelembe véve tíz gólig és hét gólpasszig így is eljutott 48 fellépésen, majd jelezte, hogy távozni szeretne.

Arsene Wenger, az Arsenal legendás menedzsere a hír hallatán megpróbálta elcsábítani az algériai válogatottal a 2014-es világbajnokságon szereplő futballistát, majd a Roma jelentkezett be ajánlattal érte, de ezt visszadobták a „rókák”. Az átigazolási időszak utolsó napján engedélyt kapott hazája szövetségétől, hogy a válogatottat elhagyva új klubbal egyezzen meg, de végül ez nem jött össze.

A 2018. januári átigazolási szezonban újra jelezte, hogy váltani szeretne, majd miután kútba esett a Manchester Cityhez igazolás lehetősége, Mahrez az edzések bojkottálásába kezdett. Sokan kritizálták ezért, ő maga viszont a csapattól való távolmaradásáról szóló valótlan feltételezések kapcsán emelt hangot, és köszönte meg társai támogatását.

Az idényt mindennel együtt 13+13-mal zárt 41 tétmeccsen, de biztossá vált, hogy véget ért a leicesteri időszaka.

Az újabb manchesteri roham már sikeres lett – na meg a City is

Az angol futball trónjára visszaülő „égszínkékek” nem tettek le az algériai szerződtetéséről, 2018 nyarán pedig már sikerrel is jártak, 60 millió fontos transzferdíjával minden idők legdrágább afrikai játékosává vált, ő maga pedig ötéves szerződést kötött a Cityvel.

Székfoglalójában arról beszélt, hogy Bajnokok Ligáját szeretne nyerni az együttessel, ez mondjuk azóta sem jött össze – igaz, az együttes szereplését nézve tényleg az az érzése néha az embernek, hogy ez már csak idő kérdése.

Mahrez időközben sem lassított, első idényében 24 (12+12) kanadai pontot termelt, majd 29 (13+16), 23 (14+9) és 33 (24+9) következett, a legutóbbi évadban ő volt az egész City legeredményesebb futballistája!

Ez Erling Haaland érkezésével nyilván megváltozott, a norvég gólvágóval Európa-szinten sem igen lehet versenyezni, de ez nem jelenti azt, hogy Mahrez ne játszana fontos szerepet a mostanában az első félidőkben rendkívül alulteljesítő együttesben: a Tottenham elleni 0–2-es fordulás után egy gólpasszt és két gólt hozott össze a 4–2-es siker során, utóbbival pedig sorozatban a nyolcadik évében is elérte a két számjegyű góltermést (10+3).

Nyert közben három újabb bajnoki címet, FA-kupát, három Ligakupát és két Szuperkupát is – most már valóban csak a BL-trófea várat magára.

Haaland érkezésével viszont könnyen lehet, hogy a csapat megkapta azt a befejező embert, akivel már ez sem sokáig...

Hazájával a 2014-es vb mellett négy Afrikai Nemzetek Kupáján is részt vett, a 2019-es kiírásban története második aranyát nyerte Algéria. Az elődöntőt 95. perces góljával eldöntő Mahrez a torna során háromszor vette be az ellenfelek kapuját, nem meglepő módon a viadal álomcsapatába is bekerült ennek köszönhetően.

(Borítókép: Visionhaus / Getty Images)