Egyetlen percig sem volt kérdés: az Inter kettős győzelemmel jutott BL-döntőbe

Magabiztos győzelmet aratott az Internazionale a párharc első mérkőzésén a San Siro, vagy ha úgy tetszik a Giuseppe Meazza Stadionban, így kétgólos előnyről várhatta a visszavágót. Lényeges változásokra volt szüksége Stefano Pioli csapatának ahhoz, hogy megnehezítse városi riválisának a dolgát, mivel az első találkozón elég reménytelen képet festett a támadójáték. Erre kiváló orvosságot jelentett Rafael Leao visszatérése, a portugál klasszis múlt héten még sérüléssel bajlódott, de a visszavágón már a milánóiak rendelkezésére állt. 

Simone Inzaghi nem kertelt, a kezdőrúgás előtt elmondta, ez a találkozó az Internazionale történetének egyik legfontosabb mérkőzése, mindenképpen be kell jutniuk a Bajnokok Ligája fináléjába, viszont ha ez nem történik meg, akkor kudarcként élik meg a szezont. Az AC Milan vezetőedzője annyit mondott, senki nem hisz abban, hogy csapata továbbjuthat, de ő lát erre esélyt, nem is keveset. 

Erős felállásban az elődöntőn

A milánói derbi második felvonásán mindkét tréner legerősebb tizenegyét küldte pályára, ennek megfelelően a felállások így néztek ki:

• Internazionale: Onana – Bastoni, Acerbi, Darmian – Dimarco, Mkhitaryan, Calhanoglu, Barella, Dumfries – Dzeko, Lautaro Martínez.
• AC Milan: Maignan – T. Hernandez, Tomori, Thiaw, Calabria – Krunic, Tonali – Rafael Leao, Diaz, Messias – Giroud.

Nem meglepetés, az első mérkőzéshez hasonlóan telt ház és kiváló hangulat fogadta a csapatokat. Mindössze annyi volt a formális különbség, hogy most hivatalosan az Internazionale futballozott hazai pályán, így ha úgy tetszik, Inzaghi csapatának „csak” annyi volt a dolga, hogy megtartsa idegenben szerzett kétgólos előnyét. 

Felzendült a csordultig telt San Siro Stadionban a Bajnokok Ligája himnusza, a szurkolók – ahogyan az Milánóban szokás – egy emberként üvöltötték a „The Champions!” felkiáltást, ezek után pedig rögtön útjára indult a labda. 

Rögtön a harmadik percben már veszélyben forgott a Milan kapuja, Edin Dzeko elé érkezett a labda egy beadás után, a bosnyák csatár pedig az ötös előteréből kapura lőtt, a labdát Maignan kitornázta bravúrral, de egyébként sem lett volna szabályos a gól, mivel korábban Barella szabálytalankodott. Alig telt el két perc, a másik kapu előtt alakult ki veszélyes lehetőség, vagyis pontosabban egy veszélyes, távoli lövés: Theo Hernández próbálkozott 29 méterről, de a Milan balbekkje centikkel eltévesztette a célterületet. 

Nem lehetett azzal vádolni a csapatokat, hogy tapogatózó, óvatos játékkal nyitották volna a mérkőzést, Barella próbálkozott momentumokkal később nagyjából 20 méterről, de az olasz középpályás lövése sem találta el a kaput. 

A 11. percben érkezett a találkozó első ordító helyzete:

Ez hatalmas lehetőség volt a Milan előtt. Igaz, az akció közben Barellával szemben szabálytalankodtak, elképzelhető, ha ebből gólt szerzett volna a Milan, akkor érvénytelenítik a találatot. Nos, az Internazionale sem tétlenkedett, közvetlenül riválisa ziccere után az előbb sértett Barella kapta a labdát Dumfries beadásából, Maignan óriásit védett az olasz játékos lövése után, viszont lest jelzett a partjelző, így itt se ítéltek volna gólt, ha a labda a hálóban köt ki. 

És a folytatásban sem hagyták pihenni a Milan hálóőrét, igaz, most fizikailag nem kellett közbeavatkoznia. Rendkívül veszélyes helyzet alakult ki azok után, hogy Mkhitaryan először még Hernándezbe lőtte a labdát 14 méterről, de a lepattanó visszakerült elé Dzeko passzából, az örmény középpályás pedig csúnyán fölé lőtte a lehetőséget. Finoman szólva sem állt biztos lábakon a Milan védelme. 

Ezzel egy időben egyre kevesebbet tudott mutatni a piros-fekete csapat támadásban,hosszú ideig egyáltalán nem forgott veszélyben Onana kapuja, így az Internazionale biztosan tartotta kétgólos előnyét. A 38. percben először villant meg a sérülésből visszatérő Rafael Leao: 

Szinte rögtön a másik oldalon Maignan kapusnak volt dolga, egy távoli szabadrúgás érkezett a kapu előterébe, amelyet Lautaro Martínez csúsztatott meg tökéletesen, de a Milan hálóőre elképesztő reflexekkel még bele tudott ütni a labdába, ezzel bemutatva újabb bravúrját. Így akármennyire gól nélküli döntetlennel vonultak negyed órás pihenőjükre a csapatok, közel sem láttunk unalmas első játékrészt. 

A második félidő első percei inkább a szabálytalanságokról szóltak, a látványos támadások helyett sokat állt a játék, az 51. percben Acerbi taposása borzolta a kedélyeket, de videóbírózás után végül nem villant a piros lap. Az Internazionale szurkolói úgy érezték, minden egyes momentummal közelebb vannak a döntőhöz, így Malick Thiaw sárga lapját úgy ünnepelték, mintha csapatuk gólt szerzett. 

A folytatásban a Milan futballozott mezőnyfölényben, de ez veszélyes helyzetekben egyáltalán nem mutatkozott meg, vészesen fogyott Stefano Pioli csapatának ideje. És ha eddig rossz helyzetben volt a Milan, akkor a 74. percben már tragikus volt a helyzet, mivel 

A bekapott gól után maradék motivációját is elveszítette a Milan, így különösebb gólszerzési lehetőséget nem tudott kialakítani, a Bajnokok Ligája elődöntőjéből végül rúgott gól nélkül esett ki. Az Internazionale továbbjutását igazából egyetlen percig nem övezték kérdőjelek, Simone Inzaghi csapata mindkét mérkőzésen magabiztosan játszott, és kettős győzelemmel kvalifikált az isztambuli fináléra. 

Az Internazionale 2010 után tér vissza a legrangosabb európai kupasorozat döntőjébe, akkor a milánóiak megnyerték a trófeát, 2–0-ra legyőzve a Bayern Münchent a madridi fináléban. 

Erre tehetnek egy újabb próbát 2023. június 10-én, Isztambulban. 

BAJNOKOK LIGÁJA ELŐDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
Internazionale–AC Milan 1–0 (0–0)
gól: Lautaro Martínez (74.)
döntőbe jutott az Internazionale 3–0-s összesítéssel.

A Bajnokok Ligája elődöntőjének másik párharcát szerda este rendezik: a címvédő Real Madrid utazik a Manchester Cityhez a madridi döntetlen után. Annak ellenére, hogy papíron az angolok esélyesebbek, a spanyol gigászt a legrangosabb európai kupasorozatban soha nem lehet leírni, emlékezzünk csak a tavalyi elődöntőre. 

(Borítókép: Getty Images)