Jó játékkal hozta a kötelezőt, és selejtezőcsoportja élére állt a válogatott

Az ígéret szép szó…

Marco Rossi a montenegróihoz képest három cserét ígért, és mindhármat meg is lépte a litvánok elleni Európa-bajnoki selejtezőre nevezett kezdőcsapatban. Egy szem csatárként Ádám Martin helyét az NB I-es gólkirály, Varga Barnabás vette át, Bolla Bendegúz helyett – egy plusz taktikai húzás mellett – Gazdag Dániel került be, míg a védelem jobb szélén Lang Ádámot Botka Endre váltotta. A tizenegy többi tagja, Dibusz Dénes a kapuban, Willi Orbán a védelem tengelyében, Szalai Attila a bal szélén, Nagy Ádám és Callum Styles a középpálya közepén, Kerkez Milos annak bal, Sallai Roland a jobb oldalán, valamint a csapatkapitány, Szoboszlai Dominik az ék mögötti pozícióban maradt.

Rajtuk múlt tehát, hogy az első perctől pályára vigyék a Mister meccstervét, amely a másik ígérethez, a három ponthoz vezethet. Avagy ahogyan az olasz szakember hétfőn Telkiben fogalmazott: szép játékot nem lehet ígérni, de győzelmet igen, ha komolyan akarjuk venni a saját céljainkat, azaz egyenes ágon kijutni a 2024-es németországi foci-Eb-re.

A pillanatnyi forma, a legutóbbi öt meccsen három döntetlen és két vereség a litvánok, és három győzelem, két döntetlen a mieink neve mellett mindenesetre azt erősítette, a papírforma bizony magyar siker kell legyen. A múlt ugyancsak mellettünk szólt – néhány igencsak emlékezetes góllal, a két együttes eddigi öt találkozójából négyet megnyertünk, egy lett csak döntetlen. Arról az egy szál ikszről is érdemes megjegyezni, egy már tét nélküli selejtezős hajrá igencsak kísérletező szakaszában került rá sor, ahogyan a találkozót felvezető Sportcastben ifjabb Bene Ferenc fel is hívta rá a figyelmet.

Kötelező akciók kora

A magyar válogatott már az első öt percben is jóval többet birtokolta a labdát, az első lehetőség mégis a vendégek előtt adódott, Gytis Paulauskas elől kellett Dibusznak tisztáznia. Nem kellett sokat várnunk a hazai helyzetekre sem: Szoboszlai szabadrúgása, majd Orbán középre fejelt labdája után Gazdag fejese ment centikkel a bal alsó sarok mellé, majd a következő magyar támadás végén Szalai éles szögből leadott lövését tolta ki bravúrral a léc alól Edvinas Gertmonas. 

Tovább sorjáztak a magyar akciók, mintha csak a boltbeliekkel együtt ezt is kötelezően előírta volna a kormány a parlamenti nyári szünet előtt. Gazdag, majd Varga B. durrantott ígéretes helyzetből fölé egy-egy lövést – és még mindig nem volt vége az első tizenöt percnek. A(z el)várt mezőnyfölény és a remélt kreatív támadójáték is megvolt tehát, már csak annyi hiányzott, hogy egy kapuba tartó labda a litván kapuson is túljusson.

Szoboszlai kapta a szurkapiszkákat talán a legnagyobb számban a vendégvédőktől, ebből pedig nem egy középtávoli szabadrúgást tudtunk kiharcolni, ugyancsak ígéretes beadásokkal. A 26. percben aztán szép cselek után került a földre – a tizenhatoshoz az eddig befújt szabadoknál jóval közelebb – a magyar csapatkapitány, ezúttal viszont érthetetlen módon néma maradt Antonio Nobre sípja. Szoboszlai egy perccel később – talán némi feszültséget is átvezetve a labdába –, 27 méterről eresztett el egy sistergős löketet, akkora erővel, hogy a litván kapus le is ült tőle. Ha fogni próbálja, talán át is csorog rajta, de szerencséjére volt annyi rutinja, hogy csak öklözte a bombát.

Nemzetközi szinten ritkán látható különbség

A Zalgiris Vilnius 27 esztendős, a maival együtt mindössze hatszoros válogatott kapusa egyébiránt nem tűnt a legmagabiztosabbnak, a 23-25 méterről vagy még távolabbról eleresztett magyar lövések is rendre messze kipattantak róla – más kérdés, hogy valahogy azért mindig jó helyen állt és védett. Védett mindent, egészen a 32. perc kezdetéig, amikor cserben hagyták őt a saját védői. Szalai balról érkező, nem túl magas beadása ugyanis két vendégbekk között lepattanva csak eljutott az ötös jobb oldalánál érkező Varga elé, aki öt és fél méterről, kapásból a hálóba lőtt (1–0). A magyar válogatottban pályafutása során először kezdő ferencvárosi támadó a címeres mezben lőtt első góljával hálálta meg Rossi bizalmát.

A vezetés megszerzése után sem állt vissza a magyar csapat. Gazdag és Sallai előtt adódtak újabb lehetőségek. A 40. percre fordult az óra, amikor Botka által kiharcolt szabadrúgásból Szoboszlai lőtt döngő kapufát – vagy más megközelítésben kis híján a léc segítségével adott szemkápráztató gólpasszt a kipattanóra érkező és azt alig tíz méterről kapu fölé bólintó Szalainak.

A sárga mezesek kapuját ostromló magyar rohamokból újabb gól a szünetig nem született, és ezért nem győzhettek elég hálásak lenni szerencséjüknek a vendégek. Nemzetközi szinten ritkán látható különbség mutatkozott ugyanis a két csapat játékában: a mieink a 45 perc alatt 19 (!) gólszerzési kísérlettel próbálkoztak a lesről leadott lövéseket, fejeseket nem számolva. 72 százalékban birtokolták a labdát, és 92 százalékban passzoltak pontosan, ellenben a litvánok 73 százalékos, igencsak pocsék mutatójával.

A második ütést csak nem tudtuk bevinni

Fordulás után sem változott a játék képe, sőt, Gazdag Dániel kevesebb mint negyven másodperc után már meg is duplázhatta volna a fórt – Gertmonas azonban leért a bal alsóba tartó lövésre. Egyórányi játékhoz közeledve valamelyest elültek a magyar rohamok, bár Nagy Ádámék labdabirtoklási fölénye még így is óriási volt. Rossi két helyen változtatott is, Stylest Kleinheisler László, Vargát Ádám Martin váltotta. A vérfrissítés jót is tett, pillanatokkal később Sallai, aztán a 66. percben Ádám veszélyeztetett fejjel. 

A második félidei cserék után a vendégek már kettős láncban védekeztek, sokszor egy kivételével minden mezőnyjátékosuk a kapujuktól mért 25-30 méteren belül helyezkedett. Erre válaszul ismét enyhült a mieink által kifejtett nyomás, az ember érzése az volt legalábbis, hogy teljesen tudatosan lépünk kicsit vissza, azt remélve, hogy így Litvánia kicsit kinyílik, és új területek nyílhatnak a szélsőink, különösképp a jobb oldali futót játszó Sallai előtt.

Hogy valóban ez volt-e az elképzelés, talán csak Marco Rossi tudhatja, annyi biztos, a 75. percben Szoboszlai addigi legnagyobb helyzete épp egy, a jobb szélen végigvitt kontrából alakult ki. Kár, hogy a Leipzig légiósának labdája elakadt a visszaloholó egyik védő lábában. A második magyar találat azonban sem így, sem úgy nem akart megszületni, miközben lassan, de biztosan megkezdődött a meccs hajrája, az utolsó tíz perc is. Méghozzá úgy, hogy a sárga mezeseknek még mindig nem volt kaput eltaláló kísérletük Dibusszal szemben. A 81. percben aztán áldhattuk a saját szerencsénket is: Eligijus Jankauskas megpattanó labdájánál ugyanis nem sokon múlt, hogy az ne a bal felső sarokban kössön ki.

Hiába a meccs egészében látott óriási magyar mezőnyfölény, egy újabb magyar gól nagyon hiányzott ahhoz, hogy meg is nyugodhassunk a három pont sorsát illetően...

Amire megérte sokat várni

A kívánság úgy vált valóra, leesett az állunk. A 83. percben Szoboszlai fineszes mozdulattal tette le a labdát a vendégkaputól 25-26 méterre érkező Sallai elé, aki egy igazítást követően elképesztően nagy dugót küldött a bal felsőbe (2–0). Szerencsétlen Gertmonas másodszor is úgy kapitulált, esélye sem volt a védésre. A német Freiburgtól jó eséllyel távozó szélső a 42. meccsén a tizedik találatát szerezte a válogatottban.

A találat visszahozta a szurkolók lelkesedését is, ami kis híján újabb gólt is hozott. A harmadik azonban erre az estére a magyar lábakban maradt. A 27 gólszerzési kísérlet és a végére azért csak-csak hetven százalék alá eső labdabirtoklási mutató ellenére is.

Ezen azonban kár lenne keseregnünk: annál is inkább, mivel a három pont mellett (pillanatnyi) csoportelsőség is járt a 2–0-s győzelem mellé. A G jelű ötös másik mai meccsén Szerbia a hosszabbításban ugyan egyenlített Bulgária otthonában, de négy fordulót követően így is visszacsúszott a mieink mögé a második helyre. Érdekesség, hogy ehhez épp Sallai szenzációs találata kellett, mivel enélkül azonos gólkülönbséggel, de több lőtt góllal a balkániak maradtak volna elöl.

A selejtezősorozatot szeptemberben épp ellenük, Belgrádban folytatjuk majd, hogy aztán október közepén ismét megmérkőzzünk velük a Puskás Arénában. Három meccs után két győzelemmel és egy döntetlennel, kapott gól nélkül fordulunk az őszi folytatásra. Ennél jobb helyzetből pedig aligha vághatnánk neki az előzetesen csoportfavoritnak várt szerbek elleni duplának.

LABDARÚGÁS
EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
G CSOPORT, 4. FORDULÓ
Magyarország–Litvánia 2–0 (Varga B. 32., Sallai 83.)

Bulgária–Szerbia 1–1 (Deszpodov 47., ill. D. Lazovics 97.)

A csoport állása: Magyarország 7 pont (5–0), Szerbia 7 (5–1), Montenegró 4, Bulgária 2, Litvánia 1.

(Borítókép:  Kaszás Tamás / Index )