Kiharcolt 11-es, gólpassz, MVP-díj: Szoboszlai már az első hazai meccsén főhőssé vált!

„Persze hogy ismerem, ígéretes igazolásnak tűnik” – vágta rá válaszként liverpooli vendéglátóm a kérdésre, ismeri-e Szoboszlai Dominik nevét. Kicsi a világ, gondolhatnánk, de annyi helyzeti előnyöm azért akadt, hogy a váróban ülő, ránézésre hét-nyolc éves kisfián épp egy Liverpool-mez volt.

A Sapphire Street inkább már külső kerületi rész, mintsem a város centrumához esne közel. A kikötőktől és az innen északra fekvő Anfield Roadtól is jó 20 percnyi autóútra, buszozva 40-45-re található, ilyen szempontból szinte elhanyagolhatónak tűnt az esélye, hogy épp egy Liverpool-szurkolónál kössek ki, aztán mégis így lett. Eiran aztán sztorizni kezd – valahogy szinte minden liverpooli azzal kezdi, mennyire nehéz helybéliként is jegyet szerezni a meccsekre, ha valaki nem bérletes, „bérletet pedig leginkább csak örökölni lehet” –, mesélt arról, milyen volt az előző szezonban először úgy meccsre menni, hogy vitte a fiát is. És arról, hogy a koronavírus-járvány miatti szigorítások alatt, mikor végre szakaszosan újra elkezdték beengedni a nézőket, „szinte lottóötössel ért fel”, hogy ő is bejutott egy találkozóra, de annak „semmi köze nem volt a valódi futballhangulathoz”. Pedig éppenséggel a vörösök által három évtized után újra megnyert bajnoki cím felé vezető menetelés részese lehetett...

„Remek szezon volt, azóta viszont igazi hullámvasutazás, ami a csapattal történik, egy jobb és egy rosszabb idény váltja egymást. Most egy jobb szezon jöhet – nemcsak amiatt, mert a váltakozás így adja ki, hanem jól is sikerültek az igazolások. Szoboszlai és Alexis Mac Allister is jó fogásnak tűnik. Bár azért nem ártana mögéjük még egy középpályás” – meséli. Amikor felvetem neki, hogy a csapat épp most jelentette be a Stuttgarttól érkező Endo Vataru szerződtetését, nagyot néz, mint kiderül, a 30 éves japánról korábban még nem hallott...

Ugyan a meccs helyi idő szerint 15 órakor kezdődik, Eiran tanácsára már délelőtt megindulok, a célpontom pedig az Anfieldtől néhány sarokra található The Twelfth Man sportbár. Szerinte kevés autentikusabb szurkolói kocsmát találhatnék a stadion környékén – noha választékból nincs hiány –, mint a drukkerek egyik legrégebbi törzshelye, a cégér szerint több mint 70 éve működik. A belső tér itt-ott kissé kopottas, de így is kifejezetten hangulatos. Sok szurkolói kocsmával ellentétben nem lógnak lépten-nyomon sálak, mezek, relikviák a falakról, inkább a fakazettás berakások és a bordó kárpit dominál. Ami a célközönség szempontjából sokkal fontosabb: csapon több mint húszféle sör akad, az igazi különlegességek viszont üvegben „lapulnak” a pult alatti hűtőkben.

Az odavezető út egy részét – mivel nem esik – gyalog teszem meg. Eiran esete ugyanis egy rögtönzött közvélemény-kutatásra sarkalt. A Sapphire-hez közel eső utcákban Szoboszlai Dominik múlt év decemberében – ügynöksége, az EM Sport Consulting gáláján – készült fotóját mutogatva arra voltam kíváncsi, milyen arányban ismerik meg a járókelők a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányát. Persze aligha mérvadó a kísérlet, mégis egyik-másik válasz remek szórakozást biztosított.

Húsz alany után a mérleg nem is rossz: a felénél épp eggyel többen, tizenegyen tippelték helyesen, hogy futballistáról van szó, kilencen mondták Liverpool-játékosnak, öten tudták, hogy idén írt alá a klubhoz, és négyen a Szoboszlai nevet is kimondták segítség nélkül. Minden ötödik ember.

A rögtönzött felmérés szórakoztatóbb része az volt, amikor a tippek nem találtak. A képválasztás – és Szoboszlai akkori öltönyválasztása – megtette a hatását: volt, aki filmsztárt, politikust vagy épp az egyik helyi The Beatles-emlékzenekar fronténekesét vélte felfedezni a játékosban. 

Az út második felén a 86-os busz segít ki, a megállója cirka 800 méterre van az Anfieldtől, rögvest mellette egy septiben felhúzott bódéval, ahol a helyi árusok a többi között 12 és 20 fontra árazott szurkolói sálaikat próbálják a járókelőknek eladni. A sátor tetejére aggatva már messziről kiszúrni a Szoboszlai Dominikot ábrázoló portékát… Állítólag jól fogy, meséli a kofa, de talán csak azért, mert azt reméli, így nagyobb szükségét érzem majd én is beszerezni egyet. Csalódnia kell. 

A The Twelfth Man kapui hivatalosan tizenegykor nyílnak, de meccsnapon azért már ennél hamarabb is be lehet ülni. Érdemes is korán érkezni, mert a többségnek ilyenkor esélye sincs ülőhelyet szerezni. Hiába gondoltam magamat leleményesnek, néhány perccel a nyitás után már csak a pultot támasztva tudtam kikérni az italom. Cserébe beszélgetésbe bonyolódni jóval könnyebb volt, mint hittem… 

„Csak nem Szoboszlai-fan?” – kérdezett az irányomba egy húszas éveiben járó fiatal férfi, látva a mellényemen a Hungary-feliratot. 

„Mondhatjuk úgy is” – feleltem, és innentől kezdve amíg Matt (és mögötte álló testvére) a korsója végére nem ért, a Liverpool új igazolásai szolgáltatták a témát. A fivérek egyébként nem túl optimisták, Szoboszlaiban és Alexis Mac Allisterben is óriási potenciált látnak, Endót ellenben vészmegoldásnak gondolják, akivel nem feltétlenül fogják tudni megfelelő szinten megoldani a középső középpályás posztot. Arra számítanak, hasonlóan küzdelmes idényük lesz, mint az előző volt, és csak az utolsó meccseken dőlhet el, ezúttal megcsípik-e a Bajnokok Ligája-indulást érő helyek egyikét vagy sem. Apró segítség lehet számukra, hogy a BL-sorozat küszöbön álló reformja miatt az sem kizárt, az angoloknak az eddigi négy helyett öt hely is jut majd...

Egyre gyűlnek az emberek, a tévéken valami ismétlés megy, ha jól tippelem, az előző esti Championship-meccs. Rákérdek, emlékeznek-e még magyar játékosra a Liverpool történetéből, Bogdán Ádám neve hamar előkerül, másokról viszont nem tudnak nyilatkozni. Gulácsi Péter neve ismerősen cseng nekik, de a Bundesliga miatt, azon meglepődnek, hogy jó tíz éve ő is itt pallérozódott. A kilencvenes évekig és Kozma Istvánig ezen a ponton már nem is látom értelmét elmenni… Szabadkoznak – nem mintha lenne mire –, hogy Gulácsi és Németh Krisztián idejében még tinédzserek sem voltak.

13 óra 30 perc. A kezdőrúgásig még másfél óra, ám ideje az irányt a stadion felé venni. Különleges élménynek ígérkezik az is, amint a helyi törzsszurkolók kapu mögötti szektora, a Kop apránként megtöltődik, és a drukkerek elkezdenek „behangolni” a meccsre – és a már-már legendásnak számító You’ll Never Walk Alone-ra.

A főlelátó oldalában felállított színpadon egy helyi banda játszik – szívfájdalom, nem a The Beatles tribute, hogy megtudnám, kivel keverték össze délelőtt Szoboszlait. A szervezők láthatóan próbálnak egy egész napos kikapcsolódást kreálni a mérkőzés köré.

Intenzíven kezdődött a meccs

Szoboszlai és Kerkez Milos is a kezdőben kapott helyet. Az 50 ezer fős stadionba mintegy 2500 Bournemouth-szurkoló érkezett, de meglepően hangosak voltak. A magyar válogatott csapatkapitánya végezte el a kezdőrúgást, ám valami zavar lehetett a liverpooli fejekben, mert az első percben egy pontatlan passznál Trent Alexander-Arnold veszítette el a labdát, Jaidon Anthony gólt is szerzett – amit aztán les miatt érvénytelenítettek. Egy percre rá azonban Virgil van Dijk elrontott passzát nem tudta átvenni Alexander-Arnold, a szemfüles Dominic Solanke pedig le is csapott a labdára. Az ő próbálkozását ugyan fogta Alisson, de a második hullámban érkező Antoine Semenyo megbüntette a sorozatos hibákat védő Liverpoolt (0–1).

A kapott gólt követően nem sikerült a befoltozni a lyukakat a Liverpool léket kapó hajóján, a 9. percben Alisson hozott össze majdnem egy újabb Bournemouth-gólt. A kapus a tizenhatos magasságában terelgette a labdát, amikor megcsúszott, a vendégek pedig megpróbálták kihasználni a lehetőséget, hogy megszerezzék a labdát, ezt pedig csak egy sárgát érő becsúszással tudta megakadályozni a brazil kapus. Ígéretes helyről jöhetett Kerkez csapata egy szabadrúgással, ám azt Alisson simán lehúzta. Nagyjából az első 15 percet követően kezdett összeállni a Liverpool – legalábbis a középpályán és a támadósorban. Mert a védelem továbbra is vétett néhány kellemetlen hibát, ami borzolta a kedélyeket az Anfielden. A szurkolók hangja is a csapat teljesítményével javult, az első félidő második felét végigénekelték a hazaiak, csak úgy morajlott az Anfield. 

A liverpooli támadások pedig a 28. percben törték fel a Bournemouth védelmét. A jobb szélen indult meg Diogo Jota, majd a tizenhatoson belül érkező Luis Díazhoz passzolt, aki felpörgette maga előtt a labdát, és félollózó mozdulattal a bal alsóba vágta... a kapusnak esélye sem volt (1–1).

Szoboszlai főszerepbe kerül

Szűk tíz percre rá Szoboszlai Dominik indult meg – ismét a jobb szélen –, és ahelyett, hogy középre passzolt volna, megpróbált befelé cselezni. A tizenhatos sarkán pedig annyira megbolondította a védőjét, hogy az a labda helyett a magyar válogatott csapatkapitányának bokáját találta el, a sorrend pedig egyértelmű volt: bokarúgás, nagy esés, sípszó, tizenegyes...

A labda mögé Mohamed Szalah állt, az egyiptomi lövése azonban nem volt tökéletes, Neto ki is védte. A kipattanó viszont pont Szalah elé hullott, másodjára pedig bevette Neto kapuját, ezzel megszerezve a vezetést a Liverpoolnak (2–1).

A második félidő eleje viszonylag kiegyenlítetten telt, mindkét félnek voltak helyzetei. Aztán a Bournemouth próbált egy kontrát indítani a Liverpool támadásából, ezt pedig Mac Allister szerette volna megakadályozni. Nagy lendülettel ütközött Ryan Christie-vel, akinek a sípcsontjába talpalt. A játékvezető pedig felmutatta a piros lapot – bár a felvételek alapján ez egy véleményes döntésnek bizonyult.

Az argentin középpályást állva tapsolták a nézők, miközben az öltözőbe sétált. Jürgen Klopp vezetőedző pedig azonnal hívta Szoboszlait, hogy néhány taktikai utasítással lássa el a csapatot. Bármit is mondott Klopp, az biztos, hogy az emberhátrány nem zavarta meg a hazai csapatot.

Egy kiharcolt tizenegyes és egy gólpassz... joggal mondhatjuk, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya főszereplő volt az első hazai bajnokiján. 

A meccs hátralévő részében mindkét csapatnak voltak helyzetei, de az utolsó 10-15 percben hihetetlen módon kapartak a vendégek. Solanke és Hamed Traoré próbálkozásai rendre munkát adtak Alissonnak, a brazil kapus két bravúros védést is bemutatott, ezzel megőrizve a házigazdának a 3–1-es végeredményt.

Valami azt súgja, ha vasárnap megismételném a fotós mutatványt, jóval többen vágnák rá, a Liverpool FC új sztárját, Szoboszlai Dominikot látják a tableten...

Frissítés 19.25-kor: 

A legnagyobb Liverpool-szurkolókat tömörítő híroldal, a This is Anfield osztályozása szerint Szoboszlai Dominik lett a meccs legjobbja.

Kicsit később a Liverpool hivatalos felületein is Szoboszlai Dominik lett a meccs embere:

PREMIER LEAGUE, 2. FORDULÓ

Liverpool–Bournemouth 3–1 (Luis Díaz, Mohamed Szalah, Diogo Jota, ill. Antoine Semenyo)

(Borítókép: Peter Powell / MTI / EPA)