A Barcelona legendája a portói BL-meccsen ér karrierje fontos állomásához

A mostani BL-főtáblán a spanyol és a portugál együttes is győzelemmel kezdett: előbbi otthon lépte le az Antwerpent (5–0), utóbbi vendégként kerekedett a Sahtar Donyeck fölé (3–1).

Xavit spanyol lapok kérdezték a Barca-kispadon töltött két évéről, nézzük, az érintett miként emlékszik erre az időszakra!

A kispadon a nyomás és az elvárás is megsokszorozódott

Irányításával a számára legjobb mérkőzést idén január közepén a spanyol Szuperkupa megnyert döntője jelenti, amelyen a Real Madridot győzték le 3–1-re. Kiemelte: egyrészt az volt az első trófeája a Barcánál edzőként, másrészt azon az összecsapáson nyújtott olyan teljesítményt a csapata, amelyet elképzelt, és amelyet mindig játszani szeretnének.

A legemlékezetesebb győzelmének azonban már egy Espanyol elleni derbit említett tavaszról. Akkor a városi rivális ellen szerzett három ponttal egyetemben bajnoki címet is ünnepelhettek. Amúgy, jegyezte meg, edzői időszaka során az egyik legjobb meccsüket játszották.

A legemlékezetesebb gólnak Franck Kessié Real Madrid ellen szerzett győztes találatát nevezte. Március közepén a Barca házigazdaként egygólos hátrányból fordított, a vendéglátók második gólját a 92. percben az elefántcsontparti – és nyáron a szaúdi al-Ahlihoz távozott – védő szerezte. A rangadón megszerzett három ponttal a két együttes közötti különbség 12 pontra nőtt a La Ligában, 12 fordulóval a befejezés előtt.

Legnehezebb ellenfelének két riválist jelölt meg: a Real Madridot és a Bayern Münchent.

Xavi arra a kérdésre, hogy leginkább milyen tapasztalattal szolgált számára ez a 99 találkozó, annyit válaszolt: edzőként az a legfontosabb feladata, hogy a kiegyensúlyozottság érdekében a csapat körüli nagy felhajtás hullámait megtörje, és az euforikus hangulattól éppen úgy elszigetelje a játékosait, mint adott esetben a temérdek negatívumtól.

Hozzátette: a kispadon ülve az okozta számára a legnagyobb meglepetést, hogy a nyomás és az elvárás megsokszorozódott ahhoz képest, amikor még játékos lehetett. Bevallása szerint az első és a 99. találkozó között eltelt időszakban nemcsak tapasztaltabbá, hanem nyugodtabbá is vált, most már képes sokkal higgadtabban értékelni és átélni a játékot, mint egy korábbi időszakban.

A 200. meccsét pedig úgy várja, hogy az már önmagában jó jel, ha megduplázza a mostani számot. Ez egyrészt annyit jelentene, hogy a dolgaik rendeződnek, egyenesbe kerülnek, és reményét fejezte ki, hogy menet közben további trófeákat ünnepelhet.

Két év, két trófea: biztató pillanatok és kérdőjelek az eddigi pályaíven

Xavi 1991 és 2015 között volt a Barcelona játékosa, a saját nevelésű középpályás 1998-tól erősítette az első keretet, és egy sikeres korszak meghatározó karakterének bizonyult. Úgy a Barcelonánál, mint a párhuzamosan eredményes spanyol válogatottnál.

Klubjával egyebek mellett nyolc bajnoki címet szerzett és négy Bajnokok Ligája-trófeát gyűjtött, a nemzeti együttessel világbajnoki címet (2010) és két Európa-bajnoki aranyérmet (2008, 2012) ünnepelhetett. Xavi első Barca-játékosként érte el a 150 meccses határt nemzetközi klubmérkőzéseken, az első csapatban 767 tétmérkőzésen játszott – ami klubrekordnak számított, amíg Lionel Messi meg nem döntötte –, és 85-ször volt eredményes.

Játékos-pályafutását ott fejezte be, ahol edzői karrierjét elkezdte: a katari al-Szaddnál, utóbbi kispadján két és fél évig pallérozódott, mielőtt visszatért Barcelonába. Ahonnan már nem először puhatolóztak nála a visszatérés lehetőségéről, ő azonban kivárt.

2021 októberében végleg elfogyott a levegő a nagy reményekkel érkezett holland Ronald Koeman körül – aki játékosként szintén a gránátvörös-kékek korábbi korszakos időszakának volt kulcsembere –, és Sergi Barjuán beugrása után végül színre lépett Xavi.

Edzői munkássága eddig nem egyértelmű diadalmenet, de becsületére legyen mondva: az öltözőben nem áll rendelkezésére csapatra való klasszis, plusz másik fél tucat amúgy kiváló képességű futballista, mint anno az ő idejében Josep Guardiolának. Döntően egy átmeneti időszakot élhetnek meg a katalánok, amikor sorra léptek ki az egyéniségek a csapatból – 2021-ben Lionel Messi távozása volt mind közül a legnagyobb mérföldkő, míg utolsó mohikánként az előző szezon közben távozott Gerard Piqué, majd nyáron követte Sergio Busquets és Jordi Alba is –, a helyüket pedig ígéretesnek gondolt fiatalokkal kellene feltölteni.

Az ő felépítésük és csapatba rendezésük azonban időigényes, főként topszinten az. És hiába a vitathatatlan képesség – Pedri, Gavi, Balde, Lamine Yamal, Fermín López és társaik –, az eredmények egyelőre még nem sorjáznak. Főként a nemzetközi mezőnyben maradhatott hiányérzet úgy az egyesületnél, mint a szakmai stábban, a játékosokban és a drukkerekben. Xavival a kispadon BL-csoportkörből nem sikerült még nyolcaddöntőbe jutni, és az Európa-liga-szereplés sem bizonyult mentőövnek. Utóbbiban másfél évvel ezelőtt negyeddöntőig jutottak, idén tavasszal viszont a nyolcaddöntőbe se.

Persze, még így sem feltétlenül rossz Xavi mutatója edzőként a Barcelonánál, csak az elmúlt másfél évtized döntő részében a drukkereket elkényeztették a kedvencek. Xavi irányításával év elején a már említett spanyol Szuperkupa-trófea „esett be”, amelynél mindenképp értékesebb sikernek mondható a 2022–2023-as idényben magabiztos teljesítménnyel hozott bajnoki cím.