Egy kávézóból az ötödik ligáig, majd fél évszázad után vissza a másodosztályba

A piros-fehér klubot 1930-ban a helyi La Ramblán lévő Norat kávézóban alapították, miután az UD Girona megszűnése után a városban úgy döntöttek, hogy szükség van egy új gárdára, amely aztán a katalán másodosztályban kezdte meg működését.

A spanyol polgárháborút (1936–1939) követően a másod- és harmadosztály között ingázott, 1960-tól kezdve viszont stabilan utóbbiban szerepelt, amit az 1977-es átszervezés után Segunda B-re kereszteltek.

Innen „sikerült” kiesniük 1980-ban a negyedik, két évre rá pedig az ötödik ligába, ahol még 1999-ben is volt mérkőzése egy kisebb hullámvasutazást követően.

A felemelkedés a 2006–2007-es idénnyel vette kezdetét, amikor is másodikként feljutottak a harmadosztályba, majd azt megnyerve rögvest a Segunda Divisiónba kerültek – 49 év után voltak ismét a második ligában a katalánok.

Erős szálak a Manchester Cityvel

2010 nyarán egy helyi üzletemberekből álló csoport Ramon Vilaró, Joaquim Boadas és Josep Slim vezérletével 72 százalékos részesedést szerzett, az új vezetés alatt egy évvel később tartalékegyüttest hoztak létre, miközben az első csapat 2015-ben egy győzelemre került az élvonaltól, de az utolsó körben a Lugo elleni döntetlen miatt jobb gólkülönbségével a Sporting Gijón lett a második, a rájátszásban pedig hiába nyert 3–0-ra a zaragozai első felvonáson, a hazai visszavágó 1–4-e véget vetett az álmoknak.

Egy évvel később az Osasuna elleni döntő elveszítése jelentette ugyanezt, 2017-ben viszont már semmi sem akadályozta meg a feljutást, a Levante mögött másodikként zárt, és 87 éves története során először került a legjobbak közé.

Pár hónappal később pedig már azzal került be a híradásokba az együttes, hogy a Bajnokok Ligája-címvédő Real Madridot fektette két vállra! Az idényt a 10. helyen zárták a katalánok, akiket jó teljesítményüknek köszönhetően nemzetközi tornára is meghívtak Indiába.

Az új kiírás viszont nem alakult fényesen, az utolsó három meccset elveszítve lett 18. az együttes, amely így kiesett a La Ligából.

Két sikertelen másodosztályú döntő után harmadjára – a Tenerife ellen – azonban már összejött az áttörés, és bár október végén még kieső helyen volt az együttes, remek szériájának hála május közepén még a nemzetközi kupaindulást érő hetedik pozícióban tanyázott. A végjátékban aztán ezúttal is a 10. jött össze.

Érkeztek Manchesterből, Münchenből és Barcelonából is

A mostani kiírásra igyekeztek alaposan megerősíteni a keretet, a Santiago Bueno (12 millió euró), Oriol Romelu (5), Ramon Terrats (2,5) hármasból befolyó összeget kicsit megfejelve érkezett a Dniprótól Artem Dovbik (7), az Atlético Nacionaltól Jhon Solís (6), a Getafétól Portu (3,5), a Fulhamtől Paulo Gazzaniga (3), a Villarrealtól pedig Iván Martín (2).

Szabadon igazolhatóként jött a Bayern Münchentől a rutinos Daley Blind, kölcsönbe az FC Barcelonából Eric García és Pablo Torre, a Manchester Citytől Yan Couto, valamint Yangel Herrera, a Troyes együttesétől pedig Sávio.

Senki sem veszélyesebb a Gironánál!

Az már jó előjelnek tűnhetett, hogy a felkészülési időszakban a Napolitól csak tizenegyesekkel kapott ki a Girona, a Laziót pedig legyőzte, az ilyen rajtra aligha számított bárki az együttesnél: a Real Sociedad otthonában kiharcolt 1–1 után november végéig csak a Real Madrid elleni hazai meccset (0–3) nem nyerték meg, az Athletic Bilbao elleni 1–1 után pedig a Valenciát (2–1) és vasárnap a Barcelonát (4–2) is két vállra fektették.

A csapat legnagyobb ereje a lehengerlő támadójátéka, 16 forduló alatt 38 gólt termelt már az együttes, ami egész Spanyolország legjobb mutatója (a Real Madrid 34-gyel második), de az európai topligákat tekintve is csak a Manchester City (38), a Paris Saint-Germain (38), a Leverkusen (39) és a Bayern München (44) áll jobban!

Tegyük hozzá, hogy az együttes bátor stílusából adódóan a saját kapujuk is sokszor forog veszélyben, és a 20 kapott gól ugyanannyi, mint a 15. helyen álló Mallorca mutatója – az első kilenc helyezett közül senki sem áll rosszabbul ebben a kategóriában a bajnoki éllovasnál.

Nemzetközi társaság – még magyar is akad!

Az érkezők sorolásánál már látszott, de azért jegyezzük meg, hogy a katalán csapat messze nem a bilbaói utat követi (ahol csak baszk futballisták játszhatnak): akad argentin, holland, kolumbiai, brazil, mali, venezuelai, ukrán és uruguayi játékos is.

Sőt, a tartalékoknál ott van a magyar–grúz kettős állampolgárságú U21-es válogatott védőnk, a 19 éves Jakobisvili Antal, akinek a 17 éves öccse, Áron a Barcelona utánpótlásában pallérozódik, de a közelmúltban a Rayo Vallecano elleni bajnoki mérkőzésén már a felnőtteknél is leülhetett a kispadra.

Meddig lehet bírni 14 emberrel?

A kapuban a már említett Gazzaniga a stabil pont, aki minden percet (1440) végigjátszott a bajnokságban, ahogyan a belső középpályás Aleix García, aki három góllal és négy gólpasszal vette ki eddig a részét a termésből.

Nagyon stabil a csapat alapja, amely hátul a rutinra (Gazzaniga 31 éves, az 1352 percet játszó Blind 33, az 1080 percet pályán töltő David López 34) épít, feljebb viszont a fiatalos lendületre: a hármason kívül nincs 26 évnél idősebb a legfoglalkoztatottabbak között.

A legnagyobb kérdés, hogy meddig lehet bírni ezt a tempót 14 futballistával, ugyanis 9 labdarúgónak több mint 1000 játékperce van már az idényben, 12-en lépték át a 900 percet, rajtuk kívül pedig Arnau Martínez (854) és Cristhian Stuani (721) kapott nagyobb terhelést, az őt követő Portu viszont már csak 377 percet kapott.

Nem egyszemélyes csapat – bárki képes megvillanni

A kanadai pontokat illetően Dovbik viszi a prímet 12-vel (8 gól, 4 gólpassz), rajta kívül még az ugyancsak az idény előtt érkező Sávio (4+5) és Herrera (4+0), valamint a rutinos cserecsatár Stuani (6+2) talált be többször Aleix Garcíánál (3+4), aki 7,41-es átlagosztályzatával nem csupán a csapat magasan legjobbja, a La Ligában is a negyedik helyen áll, így az álomcsapatban is bérelt helye van.

Kell még beszélni az együttes másik ukrán támadójáról, a januárban szerződtetett Viktor Cigankovról (3+3) és a már négy találatot előkészítő jobb oldali mindenesről, Yan Coutóról is – látható tehát, hogy

Remek példa volt erre a vasárnapi katalán rangadó, ahol a két ukrán hozta össze az első találatot, Stuani a padról gól+gólpasszal szállt be, volt előkészítése Martínnak és Sáviónak, és megszerezte idénybeli első találatát Miguel, valamint a végjátékra beszálló Valery Fernández is. 

Abban az esetben, ha a kispadról is érkezik megfelelő támogatás, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy valami olyan futballcsodát látunk, amit az évezredben talán csak a Leicester Citytől a Premier League-ben.

La Liga, 16. forduló

Atlético Madrid–Almería 2–1 (Morata 17., Á. Correa 22., ill. Leo Baptistao 62.)

Granada–Athletic Bilbao 0–1 (I. Williams 6.) – haláleset miatt a 17. percben félbeszakadt

Cádiz–Osasuna 1–1 (Martí 19., ill. Budimir 70. – 11-esből)

Barcelona–Girona 2–4 (Lewandowski 19., Gündogan 92., ill. Dovbik 12., Miguel 40., Valery 80., Stuani 95.)

Az élmezőny állása: 1. Girona 41 pont (38–20), 2. Real Madrid 39 (34–10), 3. Atlético Madrid 34/15 meccs (32–14), 4. Barcelona 34 (30–18)

(Borítókép: Ginora FC csapata 2023. november 27-én. Fotó: David Ramos / Getty Images)