Az egész világ tudta, mi következik, mégsem lehetett megállítani

Arjen Robben 1984. január 23-án a Hollandia északkeleti részén fekvő Bedumban született, tehetsége hamar megmutatkozott, 12 évesen pedig elvitte a régió csapata, a Groningen. Itt fejlesztette ki a később védjegyévé váló mozdulatsort, számos remek találatot szerzett a jobb szélről befelé, a bal lábára cselezve.

A felnőttekhez a 2000–2001-es idényben került fel, és december 3-án, az RKC Waalwijk elleni gól nélküli döntetlen során már be is mutatkozhatott az akkor még csupán 16 éves szélső. Az első nagy áttörés nem is jöhetett volna jobbkor, a rekordbajnok Ajax ellen 2001 márciusában góllal és gólpasszal járult a 3–3-as döntetlenhez, az első évadot pedig 18 tétmérkőzéssel zárta.

Látszott, hogy nem sokáig lesz esélye megtartani őt a kiscsapatnak, 2002 áprilisában pedig újra villogott az Ajax ellen, egy gólja mellett kettőt előkészített, aligha rajta múlt, hogy csapata végül 4–3-ra alulmaradt. A szezonban 34 fellépésen szerzett tíz góljával és négy gólpasszával csapatánál a legjobb játékosnak választották meg, majd a PSV csapott le rá.

Batman és Robben Eindhovenből Londonba – egy manchesteri kosárral

Az eindhoveniek 3,9 millió eurót szurkoltak le a szolgálataiért, ő pedig rögvest neki is látott vételára törlesztésének – 33 bajnokin 12 góllal és hét gólpasszal segítette bajnoki címhez gárdáját. Meg is választották holtversenyben az év játékosának Mateja Kezmannal, aki 35 találattal lett mesterlövész abban az idényben. Gyakran felhangzott tehát ebben az időben a Batman-filmek zenéje, ami a beceneve volt a szerb csatárnak, így pedig nem kellett sokat várni arra sem, hogy a Batman és Robin mintájára a Batman és Robben duójára kereszteljék a tarthatatlan kettőst.

A második évében azonban a „Birodalom visszavágott”. Az Ajax visszavette a bajnoki címet (Robben 23 bajnokin 5+10-zel zárt, a BL-ben hat fellépésen 2+3 volt a mérlege), a villámgyors szélsőre pedig már a Premier League klubjai vetettek szemet.

Szinte rögvest jött az újgazdag Chelsea érdeklődése, ahonnan a klubtulajdonos Roman Abramovics 18 milliós ajánlattal kopogtatott. Ez már jobban tetszett a PSV-nek: mez maradt, Robben ment. Az idény végén viszont a támadó sokat bajlódott combhajlítójával, számos meccsről kellett lemondania.

Formálódó csodacsapatba került – a végső áttörés viszont nem jött össze

Hogy az átállással még kevesebb gondja legyen, érkezett 7,5 millióért mellé Kezman is, no meg Didier Drogba Marseille-ből, a kispadra pedig José Mourinho. Utóbbival portugál honfitársai közül is befutott pár: Ricardo Carvalho és Paulo Ferreira például a vele együtt friss BL-győztes Portóból, Tiago Mendes a Benficától, és a Rennes-ből akkor megszerzett cseh kapus klasszisról, Petr Cechről még nem is beszéltünk még.

A londoni gárda 1955 óta várt a bajnoki címre, és pontosan 50 évvel később vissza is ért a csúcsra (egy vereséggel és 15 kapott góllal zárta az idényt!), miközben ligakupát is nyert, majd a Szuperkupa-győzelem után megvédte bajnoki elsőségét.

Robben nem teljesített rosszul, de sokszor bajlódott sérülésekkel. Mást ne említsünk, az első fellépésére október 23-ig kellett várni, mert a felkészülés során kidőlt. Az első idényében 29 tétmeccsen tudott csak pályára lépni, ezeken 19 kanadai pontot termelt (9+10), a másodikban viszont már 40-szer, bár akkor a hatékonysága visszaesett (7+5).

A BL-ben nem tudta átlépni az árnyékát a Chelsea, előbb a Liverpool, majd a Barcelona kerekedett felül az elődöntőben, aztán egy újabb sérülésektől sújtott idény végén megint a Mersey-parti együttes, ráadásul a büntetőpárbajban Robben rontott elsőként a „kékek” közül.

Cristiano Ronaldo és Kaká árnyéka vetült rá

A holland szélső a következő évadot már a Real Madridnál kezdte, miután a királyi gárda 2009 augusztusának végéhez érve 35 millió euróért megkaparintotta őt a Chelsea-től.

Izomszakadás és bokaproblémák miatt itt is sokat volt maródi, első nekifutásra 28 tétmeccs ugyan összejött, viszont összesen csupán 1581 játékperc, vagyis nem egészen 18 találkozónyi jutott neki. Bajnoki címet azonban így is nyert, ráadásul úgy, hogy a Barcelona játékosai már sorfalat álltak az aranyérmesnek májusban, Robben pedig góllal vette ki a részét a 4–1-es gálából.

A következő évadban előrébb lépett, 37 fellépésen közel 2700 játékperce volt, nyolc gól és tíz gólpassz is összejött, mielőtt azonban nagyon berendezkedett volna, a királyi gárda két év után 25 millióért eladta a Bayern Münchennek.

Az ok?

A királyi klub nagyobb terveket szövögetett, és 2009 nyarán megszerezte a 2007-es (Kaká)

és a 2008-as aranylabdás (Cristiano Ronaldo) futballistát. Robbennek nem volt maradása. 

Nem akartam távozni, de a klub el akart adni

– mondta az eligazolásáról a holland.

Nem éppen szerencsés helyzet, de a királyi gárdánál aligha bánták meg, hogy Cristiano Ronaldóra váltottak: a klub történetének legeredményesebb (438 meccsen 450 gól!) játékosának vezérletével négy Bajnokok Ligáját és 15 trófeát hódított el a spanyol csapat.

No de vissza a szülinaposra!

Nagy Rablás, nagy sikerek, nagy hiányzások

Amennyiben csak a vételárat és a megtérülési rátát nézzük, nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy Robbennel mekkora fogást csinált a Bayern München.

A német rekordbajnoknál érkezésével összeállt a gárda következő tíz évét meghatározó Franck Ribéry, Arjen Robben tükörszélső kettős, avagy ahogyan csak hívták a párost, a Robbery. Ami amúgy rablást jelent, és a francia 30 millió eurós átigazolási díját figyelve ez is teljesen ül. 

A holland csatár a bajoroknál végső otthonra lelt, és bár a sérülésekkel továbbra sem volt mindig szerencséje (tíz év alatt a válogatottmeccsekkel együtt 226(!) fellépésről maradt le), azért összességében rendkívül sikeres időszakkal zárta pályafutását. 

A müncheni tíz éve során 309 meccsen 144 gólt és 101 gólpasszt jegyzett, nyolc bajnoki címet, öt Német Kupát, négy Szuperkupát, valamint Bajnokok Ligáját és európai Szuperkupát nyert.

A Chelsea elleni müncheni blama után Londonban ért a csúcsra – csak nem úgy

A Bajnokok Ligája 2012-es és 2013-as eseményeinek külön fejezetet kell szentelni. Előbb a Real Madrid elleni elődöntőben Robben szerezte ugyanis azt a müncheni gólt, ami után büntetőpárbajra került sor, együttese pedig a Santiago Bernabéu Stadionban kiharcolta a finálét.

Ott aztán mit ad Isten, épp a Chelsea jött szembe!

Volt csapata ellen, pont Münchenben (merthogy az Allianz Arénában játszottak 2012-ben) a hosszabbításban büntetőt rontott (Cech védte), és a londoniak tizenegyespárbajban megszerezték a trófeát. Akik aztán nem mellesleg csak címvédőként jutottak szóhoz a következő kiírásban, mert a bajnokságban amúgy csak hatodik helyen végeztek.

Egy évvel később a számos sérülése után épp az idény végjátékára lendült formába, és a Barcelona elleni elődöntőben oda-vissza betalált a 7–0-s összesített siker során, aztán Londonban a csúcsra ért.

A 2019-es visszavonulását követően egy évvel még egy rövid időszakra a Groningenben visszatért a pályára, hogy segítse a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetben lévő nevelőklubját. A PSV ellen csapatkapitányként lépett pályára, de alig fél óra után le kellett cserélni sérülés miatt. Bár az Utrecht ellen egy hónappal később újra játszott, egy másik sérülés miatt közel fél évre megint kidőlt. A bajnokság hajrájában még négy meccsen be tudott ugrani, az Emmen elleni sikerből például két gólpasszal vette ki a részét, majd végleg szögre akasztotta a stoplist.

Robben top 10 gólja a Bayernben – a BL-győzelmet érő találat 4:23-tól

Nem szerette a magyarokat: két meccsen három gól, három gólpassz

A válogatottba először 2003 áprilisában, a portugálok elleni felkészülési mérkőzésen ugrott be 13 percre az akkor 19 éves és három hónapos fiatalember, aki ezt követően még 95-ször húzhatta magára az oranje mezét, a 96-tal pedig pont felfér még az örökranglista tizedik helyére.

A gólokat tekintve még jobban áll, hiszen a 37 találata Dennis Bergkamppal holtversenyben az ötödik legmagasabb termésnek számít a háromszoros vb-döntősnél.

Ezek közül néhányra mi is emlékezhetünk, hiszen 2010-ben felkészülési meccsen lőtt két gólt (egy gólpassz mellett) csereként beállva a tragikus sorsú Fülöp Mártonnak (6–1), a 2013-as Eb-selejtezőkön pedig az emlékezetes 8–1 során volt egy gólja és két gólpassza.

A lábában maradt a világbajnoki aranyérem

Merthogy a vb-cím viszont Robbennel sem jött össze, ahogy még soha: hiába a rengeteg szenzációs generáció, három második, egy harmadik és egy negyedik hely volt a csúcs.

Hősünk ezek közül két érem megszerzéséből is alaposan kivette a részét, 2010-ben két meccsen padozva került be az utolsó bő negyedórára a pályára, egy gólpasszal jelentkezett, a kieséses szakaszban pedig már végig kezdő volt, amit két góllal és egy gólpasszal hálált meg.

A végső csapást viszont nem tudta bevinni, a spanyolok elleni finálé 62. percében ajtó-ablak helyzetben vitte kapura a labdát, Iker Casillas viszont hárítani tudott, ráadásban pedig a rivális Andrés Iniesta góljával ért a csúcsra.

Ennyire volt közel Hollandia a vb-aranyhoz:

Négy évvel később a csoportkör nyitányán a hollandok 5–1-es sikerrel vágtak vissza a spanyoloknak, Robben két gólt szerzett, majd Ausztrália kapujába is betalált, mielőtt gólpasszt adott a Chile és Mexikó elleni sikerek során. Costa Rica ellen értékesítette a saját büntetőjét, ahogyan az elődöntőben az argentinok ellen is, együttese viszont ezt a párbajt ezzel együtt is elbukta.

A bronzmeccsen már a harmadik percben gólpasszt adott Robin van Persie-nek, a hollandok pedig 3–0-ra leiskolázták a házigazda Brazíliát.

Az Európa-bajnokságokon rögvest 2004-ben volt a legközelebb a sikerhez, a csoportkörben a csehek ellen két gólpasszt adott, a lettek ellen egyet, a svédek elleni büntetőpárbajt ő döntötte el, a portugálok elleni elődöntőben viszont ő sem tudta megakadályozni Cristiano Ronaldóék sikerét.

Ami a magánéletét illeti, 2007 júniusában vette el a középiskolában megismert barátnőjét, Bernadien Eillertet Groningenben, párjától 2008-ban (Luka) és 2012-ben fia (Kai), 2010-ben pedig lánya (Lynn) született.

Visszavonulásával sem távolodott el nagyon a sporttól, 2022 áprilisában részt vett a rotterdami maratonin, amelyen 3 óra 13 perc és 40 másodperc alatt ért a célba. Azok számára, akik szoktak futni, ez azt jelenti, hogy a 42 195 méteres távon a kilométerenkénti átlaga 4:35 perc volt, ami már egy szigetkör alatt is tiszteletre méltó idő, nemhogy egy maratonin keresztül. Persze, azért egy élsportolónál nyilván mások a határok, mint a magunkfajta hobbifutóknál…

(Borítókép: A 2013-as BL-finálét eldöntő gólját ünnepelve. Fotó: Chris Brunskill Ltd / Getty Images Hungary)