Mégis mi teszi ennyire különlegessé a Liverpool Ligakupa-győzelmét?

Ugyan nyert a Liverpoollal Bajnokok Ligáját, és harminc év után az angol élvonal trónjára is visszavezette a csapatot, mégis edzői pályafutása legnagyobb trófeájaként jellemezte a vasárnap megnyert angol Ligakupát Jürgen Klopp. Mindezt úgy, hogy utóbbiból már volt is a vitrinjében... A meccs a német menedzser szerint a közösség és a szív diadala: avagy „minden idők egyik legnagyobb futballsztorija”, miként keddi sajtótájékoztatóján is fogalmazott. A hajrában a pályán lévő játékosok több mint fele saját nevelésű, húszéves vagy még annál is fiatalabb játékos volt. Így hozták össze a 118. percben született győztes gólt, a csapatkapitány, a tavaszi sérüléshullám idején ismét kiemelkedő vezérré váló Virgil van Dijk találatát a Chelsea ellen.

„Ezen a meccsen nem a taktikai húzások döntöttek, itt nehéz ilyen tényezőket az elé sorolni, hogy érzelmileg mennyire felfokozott találkozó volt – mondta az Index megkersésére az xfb Analytics elemzője, Borbély Imre. – Főleg onnantól, hogy Gravenberch a 28. percben kidőlt. Volt már nyolc-kilenc sérült eleve a Liverpoolnál, erre jön még egy. Hihetetlennek tűnt a csapat szempontjából. Hallgattam a döntő után a The Athletic podcastjét, amelyben Klopp az egész hátterét próbálta érzelmileg megvilágítani. A körülményeket figyelembe véve tényleg minimális esélye volt erre a győzelemre a Poolnak, főként ahogyan a meccs alakult a sok sérülés mellett. Erőn felül teljesítettek mint csapat, és egyénileg is a fiatalok. Ez szerintem edzőként nagyon sokat jelent, erről beszél, amikor azt mondja, pályafutása legkülönlegesebb trófeája. Van Dijkon és a »kölykökön« is látszott, hogy ez a szív diadala volt liverpooli részről.”

A Pool számára ráadásul egyáltalán nem indult jól a meccs, hiszen a tíz hiányzó mellé a 28. percben már össze is jött a tizenegyedik: Ryan Gravenberch kidőltével. A második játékrész elején pedig egy erősen vitatható ítélettel – még a magyar labdarúgó-válogatott vezető videoelemzője, Beregi István is vitatta az X-en (korábban: Twitter) –  a videobíró elvette a csapat (első) vezetőgólját is. 

„Nem tudtam hová tenni ezt a döntést, de látszott, hogy néhány pillanatig a játékosok sem. Teljesen egyetértek Istvánnal, ezeket a blokkokat pár évvel ezelőtt simán elengedték. Endo kvázi beállt a Chelsea védője elé, akinek így ki kellett volna kerülnie őt, helyette belefutott. Persze ennek taktikailag az volt az oka, hogy megteremtse a helyet Van Dijknek a fejeléshez, de ezt kvázi technikai lesként értelmezni... ez a világ egyik legnagyobb butasága, a játék logikájával teljesen ellentétes ítélet. Azt sem szeretem, amikor három milliméteres lesek miatt vesznek el egy gólt, mert a kép kimerevítésének pillanata bármilyen precíz is legyen, egy centi bőven múlhat rajta. Mondhat bárki bármit, ez nem objektív. Ez az ítélet pedig még ennél is rosszabb volt.”

Gravenberch és Endo Vataru is mankóval hagyta el a Wembley-t, igaz, utóbbival kapcsolatban azt hallani, pusztán elővigyázatosságból tették rögzítőbe a lábát. A szerda esti, Southampton elleni FA-kupa-nyolcaddöntőben így is kérdéses a játéka. Miként a Chelsea-meccset végül kihagyó, ám a visszatéréshez állítólag nagyon közel álló Darwin Núnez–Mohamed Szalah–Szoboszlai Dominik-trióé is. Mindez azt jelenti, akár tizenkét-tizenhárom hiányzója is lehet Kloppnak az eredetileg 28 játékosból álló első keretnél. Laikusként is sokkoló, magyarázatért kiáltó adat... 

„Nem lennék adatelemző, ha adatokkal nem készültem volna. A letámadás intenzitását a PPDA-mutató jól közelítően jelzi. Ez mutatja, hogy az adott csapat hány passzt enged az ellenfélnek, mielőtt valamilyen védekezőakcióval megpróbál közbelépni, kvázi mennyire helyezi nyomás alá a labdakihozatalok alatt az ellenfelet. Ez a Liverpoolnál 9,0. A Tottenham a második 9,4-gyel, majd jön az Arsenal és a Chelsea. Ez jól mutatja, hogy a Liverpoolnak a legintenzívebb a letámadása ebben a szezonban. A csapatra Klopp alatt ez általában jellemző, nem mindig volt első ebben a mutatóban, de azért rendre ott volt a legjobb három-négy között a Premier League-ben. Jól jelzi, hogy a Klopp-pal azonosított, bár nem feltétlenül mindig heavy metal totális átmenetfutball milyen szinten működik most. Azt gondolom, most sokkal jellemzőbb is, mint például a bajnoki címet nyerő csapatra volt, ott inkább a kontroll dominált.”

A Liverpool az ellenfél térfelén visszaszerzett labdák számában is „élmenő”: az úgynevezett high turnoversekből a riválisok kapujától mért 40 méteren belül már 260 labdát nyert vissza, amivel a második, a 266-nál járó Tottenham mögött.

A Liverpool stílusa teljesen egyedi jelenleg a Premier League-ben, talán a Spurs és a Manchester United közelíti meg a legjobban. A különlegessége, hogy ugyan az átlagnál jóval többet passzolnak, a ligán belül a negyedik-ötödik legdominánsabbak ilyen szempontból, rendkívül gyorsan is járatják a labdát. Ellentétben például a Manchester Cityvel, amely a meccsek kontrollálására alapoz, és rendkívül lassan építi a támadásait. A Citynél a lényeg, ahogyan azt Guardiola is hangoztatja: egy esetleges labdavesztés esetén a rest defence, aminek az ellentámadások megakadályozása a legfőbb feladata, minél stabilabb, magabiztosabb legyen. Ha pedig elvesztik a labdákat, minél többen legyenek közel hozzá a sikeres visszatámadás érdekében. Ezt Klopp teljesen másként kezeli. Védekezésben és támadásban is a játékosok gyorsaságára alapoz – főleg idén. Ez a sérülések egy részét magyarázhatja.

– fejtette ki Borbély. 

Adja magát a kérdés, ha intenzitásban (akár a PPDA-t, akár a turnoverst nézzük) a Tottenham abszolúte felveszi a versenyt a Liverpoollal, akkor miként lehet az, hogy a Spursnél mégis jóval kevesebb sérüléssel találkozunk?

„Kulcskérdés, hogy a csapatok mennyire tudják rotálni a keretet, illetve hány meccset játszanak összességében. A Spurs az előző idényben 8. lett, azaz egyetlen nemzetközi kupasorozatban sem indulhatott el. Ez ősszel alapból hat csoportmeccsel kevesebbet jelentett, a Ligakupából már augusztusban kiestek. Mostanra tizenegy-tizenkét mérkőzéssel kevesebbet játszott az a keret, mint a Liverpoolé, ami részben választ jelenthet a kérdésre. A másik fontos jelenség a Pool esetében, hogy ezek a sérüléshullámok lényegében öngerjesztővé vállnak egy ponton. Azzal, hogy jött két-három balszerencsés sérülés, Klopp kénytelen volt az egészséges játékosait tovább a pályán tartani. Ebből jönnek tipikusan a kisebb-nagyobb izomsérülések, mint amilyen a hírek alapján Szoboszlai Dominiké, Alissoné, Núnezé vagy épp Szalahé is volt az elmúlt hetekben.”

Bár Szoboszlai miatt minden korábbinál nagyobb figyelmet kap idehaza a liverpooli sérüléshelyzet, a klub régebbi szurkolóinak egyáltalán nem ismeretlen a szituáció. A bajnoki címet hozó 2019–2020-as év után hasonló hullám söpört végig a csapat keretén, amire végül rá is ment a 2020–2021-es bajnoki kiírás. A csapat huszáros hajrával tudott egyáltalán a dobogóra visszakapaszkodni. Nem feltétlenül csak elégedetlenség miatt, de az elmúlt években rengeteg volt a változás az orvosi csapaton belül is. A stábot Klopp érkezésekor irányító Andy Massey a bajnoki címet követően a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez igazolt. Utódja, Jim Moxon két idényt húzott ki vezető orvosként, 2022 nyarán távozott – ma már a Manchester Unitednél dolgozik. Az ő utódját jó fél évig keresték, mire a gyerekkora óta Liverpool-szurkoló, korábban az angol labdarúgó-szövetségnél és a Brentfordnál is dolgozó doktor, Jonathan Power átvette az orvosi team vezetését. 

A This is Anfield szurkolói oldal a „főorvosi interregnum” idején több cikkben is boncolgatta, miért tarthat olyan sokáig, hogy megtalálják Moxon utódját – az okok között többször is megemlítve a kihívás nagyságát. Tény, a Klopp által megkövetelt stílus rengeteg futással, ráadásul az esetek többségében támadásban és védekezésben is intenzív futással, sprintekkel jár. Az elmúlt öt idényben háromszor is a Liverpool hozta össze csapatszinten a legtöbb sprintet a Premier League-szezonban. Az ebből az intenzitásból fakadó kisebb-nagyobb sérülések pedig rendre az orvosi stábra égtek rá korábban is, ami nyilvánvalóan nem tette túl vonzóvá az egyébként sem stresszmentes állást. 

Borbély szerint a különböző szalagszakadásokért, balszerencsés mozdulatokból fakadó sérülésekért korábban és most sem szabad a Liverpool orvosi stábját hibáztatni. Amiben sokkal inkább lehet felelősségük a specialistáknak, az a játékosok esetleges korai visszaengedése a pályára.

„Általánosságban ez a kluboknál úgy működik, hogy az adott sérülésről felállítanak egy diagnózist, és megpróbálják tól–ig jelleggel meghatározni, nagyjából milyen hosszú kihagyással jár. Ezt pedig folyamatosan monitorozzák. A sok hiányzó miatt a Liverpool stábja is kerülhetett olyan nyomás alá, aminek következtében nem feltétlenül várhatták meg, hogy valaki százszázalékos állapotba kerüljön, és a sérülés után teljesen felépülve, fokozatosan engedjék vissza a pályára” – mondja.

Tipikus példa lehet erre Trent Alexander-Arnold esete, aki a Burnley elleni bajnokin dőlt ki, miután egy szalagszakadás után alig három héttel már vissza is tért. Azon a meccsen a védelemből Ibrahima Konaté eltiltás, Joe Gomez betegség következtében, Conor Bradley pedig édesapjának elvesztése, vagyis családi okokból nem volt bevethető. Klopp lényegében kifogyott az opciókból, a játékossal is egyeztetve úgy döntött, kezdőbe nevezi. Nem kellett volna... 

„Ilyenkor a legtöbb helyen a stáb összeül, és megpróbálják megbecsülni a kockázatot. Legyen mondjuk két százalék az esélye, hogy egy egészséges futballista megsérül egy bármilyen meccsszituációban, ez egy sérülésből frissen visszatérő futballista esetében mondjuk négy-öt. Erre pedig azt mondja a vezetőedző és a csapata, hogy rendben van, elfogadható rizikó. A hírek alapján úgy tűnik, egyik másik futballistánál ezt a pontot sem feltétlen tudták megvárni, és az eredménykényszer miatt tértek vissza akár nyolcvan-nyolcvanöt százalékos állapotban is. Az jó kérdés, hogy a nyomás volt túl nagy, vagy az orvosi stáb becsülte esetleg alul a kockázatot, ebbe kívülről nem láthatunk bele” – fejtette ki az xfb Analytics elemzője.

Ha tendenciát kell nézni, ezek a siettetések nem néznek ki túl jól. De voltak itt olyan balszerencsés mozzanatok is, amelyekre aligha lehet felkészülni: Jones a bokájára kapott egy rúgást, ami az esetek többségében néhány percig fáj, aztán rendben van. Itt olyan sérülés lett belőle, aminek következtében szintén három-négy hétig hiányozhat. Jota térdére estében zuhantak rá, megint egy olyan szalagszakadás, amiért nehéz az orvosi stábot hibáztatni. A Ligakupa-döntőn Gravenberch esete ugyancsak ilyen. Moises Caicedo nagyon csúnyán lépett rá a bokájára, ami piros lapot talán valóban nem ért, így is komoly sérülésveszélyt hordott magában, meg is lett az eredménye... Joel Matipról és Thiagóról pedig ilyen szinten kár beszélni, ők mindig is rendkívül sérülékeny futballisták voltak, a megszerzésükkor pedig ezzel számolt Klopp is. Ám mivel ingyen vagy rendkívül jó áron lehetett őket megszerezni a képességeikhez mérten, úgy érezték, megérik a kockázatot. Aligha gondolták a klubnál, hogy a lehetséges játékperceik több mint felében hiányoznak majd mindketten.

Mostanra a Liverpool ott tart, hogy tartósan nyolc-tíz ember hiányzik az első csapat keretéből. Közben pedig vészesen közeledik a Manchester City elleni március 10-ei aranycsata. A klub kommunikációja szerint biztos, hogy a szezonbeli kulcsemberek közül Alisson Becker, Alexander-Arnold, Diogo Jota, Curtis Jones és Gravenberch sem lesz bevethető a rangadón.

Ezzel kapcsolatban érdekes lehet a cserekapus, a saját nevelésű Caoimhín Kelleher helyzete, aki így minden bizonnyal kezdő lesz a bajnoki cím szempontjából amolyan döntőként értékelhető találkozón is.

„A Ligakupa-döntőben a csapat hőse volt: a kapujára tartó gólszerzési kísérletek alapján több mint három gólt kellett volna kapnia, ami brutális szám, még akkor is, ha 120 perces statisztikáról beszélünk. Mark Carey, a The Athletic adatelemzője emelete ki egy podcastben, Kelleher liverpooli pályafutása során már nyolc góltól mentette meg a csapatot a PSxG-modell alapján, ez 37 tétmeccs után egy nagyon magas szám. Ebből is látszik, hogy az alapképességei megvannak ahhoz, hogy a Premier League-ben kezdőkapus legyen, akár egy bajnoki címért küzdő csapatban is. Az viszont nem kérdés, hogy Alisson – amikor formában van – a világ három legjobb kapusa közé tartozik jelenleg, a klasszisával egyelőre Kelleher sem versenyezhet” – adott kitekintést kapusfronton Borbély.

A rendhagyó körülmények között megnyert serleget akár másik három is követheti még Jürgen Klopp búcsúszezonjában az Anfielden. A Liverpool előnye 26 forduló után egy pont a címvédő Manchester Cityvel szemben a Premier League-ben. Az FA-kupa mellett pedig a második számú európai kupasorozatban, az Európa-ligában is nyolcaddöntős az együttes. Utóbbiban a cseh Sparta Prahával csap majd össze a továbbjutásért március 7-én és 14-én.

LABDARÚGÁS
ANGOL FA-KUPA, NYOLCADDÖNTŐ
Szerda, 21.00: Liverpool–Southampton

(Borítókép: Robbie Jay Barratt – AMA / Getty Images)