Magyarország-Franciaország

Elég ijesztően indult az utolsó harmad. Fleuryt teljesen elfelejtettük, középen korcsolyázhatott el, de Rajna szépen védett, kellett ez nagyon.

Csak szorosabb elosztásban: Norvégia 3-2-re vezet Kazahsztán ellen.

Ilyet tétmeccsen legutóbb februárban a világranglistán mindössze 29. helyezett észtek ellen sikerült csinálni. Előtte pedig 2011-ben a spanyolok ellen 13-1-re megnyert divízió I-es vébén.

akkor nem lehet problémánk. Nem tudott úgy játszani, sőt, az első 5 percet leszámítva sokkal enerváltabban és gyámoltalanabbul támadunk, mint az eddigi két meccsen. A védekezésben nincsenek olyan nagy problémák, mint elöl – bár két elkerülhető gólt is kaptunk, főleg a negyedik volt fájó –, viszont az nagyon szembeötlő, hogy támadásokat nem tudunk építeni, a második harmadban mindössze 3 kapura ütésünk volt, ami hátrányban elfogadhatatlanul kevés.

A háromgólos hátrány ledolgozása ugyanis egyértelműen az lenne. Nem sokat számít, de az is tény, hogy ezzel a negyedik francia góllal az a helyzet, hogy a vébé eddig mind a nyolc harmadát elveszítettük.

Rossz ütemben indultunk előre, részben cserélni, részben támadni, a kék vonalunknál 3 francia került szembe egy magyar védővel, ezt simán kihasználták. Már három gól a hátrányunk 14 lövésből szereztek 4 gólt a franciák.

Az egyértelműen kijelenthető, hogy ez volt az a játékrész, amiben a legtompábban játszott a magyar csapat. Védekezésben még csak-csak rendben voltunk, a harmad közepétől különösen, de támadásokat nem sikerült építeni, több mint 17 perc alatt mindössze kétszer tudtuk eltalálni Huet kapuját.

Hiszen ez a hokival kapcsolatos össze froclizás alapja. Akkor hát szavazzon.

Hogy a magyar csapat, ahogy várható volt, a második harmadban ismét visszaesett, ahogy a kanadai meccsen is, de most nem a mérkőzés közepén, hanem a második harmad kezdete óta. Nagy sebességgel játszanak a franciák, a két emberhátrány csak a lendületüket törte meg, de nemigen tudunk most továbbra se egyenrangú ellenfelek lenni, a kaput találó lövések száma a második harmadban 3-1 a franciáknak.

Mondjuk a franciák is csak egyszer lőttek, de mi kétszer voltunk emberelőnyben, és kétgólos hátrányban vagyunk. Igaz, ismét sikerült egy kapuvasat lőni, ma már a harmadikat.

Ahogy lejárt Bozon kiállítása, máris büntetőpadra került Bertrand. De egyelőre ismét az is gondot jelent, hogy felálljunk.

nemhogy gólt lőni nem tudtunk, de annak közelébe se kerültünk, rendesen felállni sem sikerült 2 perc alatt.

Tim Bozonnal az első kiállítása ez a vébén. De eddig nemhogy felállni nem tudtunk, egy perc elment úgy, hogy a támadóharmadba se jutottunk be.

Rajnának kellett védenie, akire nagyon ráfért egy önbizalomnövelő jó védés a balszerencsés gólokat hozó első harmad után. Viszont továbbra is érezhető, hogy a franciák sokkal jobban megpörgetik a meccset, mint tették azt az első húsz percben, egyelőre támadásokat nem is tudunk indítani.

Ilyenkor vannak ellentétes oldalon a kispadok, nehezebb cserélni, gyorsan mozgatni a sorokat, ami a fürgébben korcsolyázó franciák ellen különösen fontos lenne.

Mármint nem góllal szerencsére, de ugyanolyan lendületesen játszanak, mint az első harmad utolsó 5-6 percében. Mintha a magyar csapatnak a negyedóra az öltözőben nem lett volna elég, hogy összeszedje magát a nem sokkal a szünet előtt kapott gól után.