A kilencvenes évek elején történt, bőven a még nyitott újpesti jégpályán. A néhány – sokáig 3, aztán hosszú időn át 7 – csapatos magyar bajnokság egyik kiscsapata (talán a KSI) volt az Újpest vendége. Annak, azt hiszem, 17-1 lett a vége; ott a vendégeknél nem volt egy Vay Ádám. Viszont a jég ugyanúgy felolvadt volna a vendégek kapuja előtt, ha nincs cudar hideg. Emlékszem, a tea kihűlt, mire visszaértem a büféből a lelátóra, és elzsibbadt a lábam, mire után a Megyeri útról elgyalogoltam a Nyugatihoz: vidéki gyerek voltam, nem ismertem az éjszakai fővárosi közlekedést, a Nyugati volt az első biztos pont az életemben.