Vannak, akikről a sokadik bőrt nyúzzuk le

Milyen állapotban van a csapat az első Európa-bajnoki mérkőzésünk előtt néhány nappal?

Mindenki maximális erőbedobással végzi a munkáját, senkit nem kell noszogatni, de látni kell, hogy egy borzasztóan nehéz szezon közben vannak a játékosok. Az olimpia, a Világkupa, és a Pannon Kupa miatt a játékosok fizikai terhelhetőségük határán állnak, hiszen az egyébként is roppant nehéz és hosszú idény után szinte teljesen kimaradt a pihenést, a regenerálódást biztosító időszak. Vannak, akikről már a sokadik bőrt nyúzzuk le, de le a kalappal mindenki előtt, sokat jelent nekik, hogy a magyar válogatott tagjai lehetnek, és ennek a példaértékű a hozzáállásnak köszönhetően biztosan elvégezzük azt a munkát az Eb előtt, amit terveztünk.

Komoly hiányzónk azért lesz.

Tóth Tímeát különösen megviselte ez az év, vele többször egyeztettem, és közösen úgy döntöttünk, nem tart velünk az Eb-re. Természetesen nagyon fog hiányozni, hiszen kiemelkedő képességű játékos, de jelenleg mindenkinek az az érdeke, hogy kipihenje magát, felépüljön sérüléseiből, hogy januártól teljes értékű játékosként térjen vissza közénk. Szakmai, taktikai szempontból talán még Tímeánál is jobban fog hiányozni Ferling Bernadett, aki mindig tudott olyan pluszt tudott adni a csapat játékának, amivel elmozdította a többieket is a holtpontról. Erre pedig a mostani csapatnak mindennél nagyobb szüksége lenne, hiszen sok a fiatal játékos a keretben, akiknek nagyon kellene egy olyan kimagasló játékintelligenciával rendelkező társ, mint ők ketten. Az ilyen játékosokat pótolni nem lehet, helyettesíteni igen, és ezt a mostani magyar válogatott feladata bebizonyítani.

Érdekes összetételű, de nagy reményekre feljogosító magyar válogatott formálódik az ön keze alatt. A csapat gerince sem idős még, mégis fiatalítunk.

Így van, a jelenlegi magyar válogatottban igyekszünk segítőimmel a rutinos, több világversenyt megjárt játékosok és a feltörekvő fiatalok egészséges elegyét összehozni. Ami a közvetlenül előttünk álló feladatok szempontjából még ennél is fontosabb, a jelenlegi csapat nagyon egységes, jó szellemű gárda, ami a pályán kívül és a mérkőzéseken is egyre jobban látszik. Nagyon számítok a keret több világversenyt megjárt, rutinos tagjaira abban, hogy a fiataloknak segítenek, de ugyanilyen fontos, hogy a fiatalok levegyenek némi terhet az idény során rengeteg éles meccset játszó klasszisok válláról.

Ki lehet a magyar válogatottból az a játékos, aki ezen az Európa-bajnokságon robban be?

Szerencsére a keret összes fiataljában megvan a potenciál, hogy megállja a helyét a világ legjobbjai között, de Szucsánszki Zitától várok a legtöbbet, akit nem csak azért viszünk magunkkal, hogy Görbicz pihenőidejét biztosítsa, hanem komoly szerepet szánok neki a csapat taktikájában. Ahogy már a Pannon Kupán is láthatták a szurkolóink, többször voltak fent egyszerre, ez akár egy taktikai fegyver is lehet a kezünkben. Szucsánszki még nagyon fiatal, sokat kell fejlődnie és tanulnia, egyelőre keresgéli a helyét a válogatottban, ezért néha kapkod, túl gyorsan akar mindent megoldani, de ha lehiggad, nagy erőssége lesz a csapatnak. Sokat várok Tomoritól, aki klasszis balátlövőink hiányában komoly szerepet kap támadásban is. Biztos vagyok benne, hogy élni is fog a lehetőséggel. Beállóban Szamoránsky Piroskától és Balogh Barbarától nagy küzdelmet és gólok mellett az átlövők támogatását várom. Mindketten képesek a legmagasabb szinten helytállni.

Meglehetősen hosszú ideje hiányposzt a jobbátlövőé, Sopronyi Anett személyében ezúttal lesz a csapatban balkezes átlövő. Ő lesz a megoldás?

A két kulcsszó: türelem és bizalom. Ezt kérjük a szurkolóktól, ezt biztosítjuk a játékosoknak. Sopronyi Anett számára még nem a decemberi Eb lesz az áttörés. Lehetőséget fog kapni, de azért visszük ki, hogy a pályafutása egy világversennyel előrébb tartson. Nagyszerű képességű játékos, bízom benne, hogy a jövőben erőssége lesz a nemzeti csapatnak, de rá érzésem szerint még nem szabad túl nagy terhet rakni.

Kapusposzton viszont kellemes gondjai vannak.

Ahogy a Pannon Kupán is láthattuk, Pastrovics Melinda és Herr Orsolya szinte százalékra ugyanolyan kiválóan védtek, ami számomra azt az örömteli üzenetet hordozza, hogy Pálinger Katalin mögött már nincs akkorra űr, mint korábban. Nincs második számú kapusom, de nagyon megnyugtató érzés, hogy a Pálinger helyére beugrók képesek ugyanúgy hozzátenni a csapat teljesítményéhez, mint a világ egyik legjobb kapusa. A Világkupán beszélgettem a franciák ellen parádésan védő Herr-rel, aki bevallotta, régen érezte magát olyan magabiztosnak a kapuban, hiszen tudta, neki kell tartania a frontot, és ez erőt adott neki.

Az eddig elhangzottak alapján úgy tűnik, nem kizárólag az Európa-bajnokságra készülnek, hanem egy hosszú távú terv részeként tekintenek a decemberi eseményre.

A megbízatásom a londoni olimpiáig szól, ami nagyon jó dolog, hiszen így lehetőségünk nyílik egy olyan szakmai koncepciót kidolgozni, aminek a segítségével a világ élvonalában tarthatjuk a magyar női kézilabdát. Sokkal szorosabbá szeretnének tenni a kapcsolatot a junior, a B- és az A-válogatott között. A jegyzeteimben most is 30 játékos szerepel, szerencsére kiváló az utánpótlásunk, és ezt szeretnénk minél jobban kihasználni azzal, hogy a B-válogatottat előszobának szánjuk a nagyválogatott felé. A mostani keretben három olyan játékos is szerepel, aki a B-csapatban kiemelkedő játékával hívta fel magára a figyelmet. Magyarország rendezi jövőre a junior Európa-bajnokságot, nekünk pedig kötelességünk a közvetlen utánpótlást jelentő csapaton rajta tartanunk a szemünket, hiszen ezek a játékosok meghatározó szerepet tölthetnek be a londoni olimpián.

Megnyugtató a magyar kézilabdáért szorítóknak azt hallani, hogy nagy a merítési lehetőség a hazai utánpótlásból.

Nem véletlen, hogy már a sokadik generációváltásunk megy végbe komoly zökkenők nélkül. És az sem véletlen, hogy Mátéfi Eszter a csapatunk tagja, hiszen ő a mostani keret 80 százalékával dolgozott együtt a junior válogatottnál. Mivel én csak másfél éve dolgozom női csapattal, nagy szükségem van mind Mátéfi, mind Konkoly Csaba segítségére, de a B-válogatottat irányító Varga Józseffel, és a juniorok trénerével, Róth Kálmánnal is remek munkakapcsolatban állok. Rajtuk, rajtunk biztosan nem fog múlni, hogy a magyar női kézilabda még sokáig a világ élvonalába tartozzon.

Borzasztóan nehéz csoportba kerültünk az Eb-n, ami a sokra hivatott, de több rutintalan játékossal felálló csapatnak nem kedvező.

Ahogy korábban, most is alapvető célunk, hogy a legjobb hat közé verekedjük magunkat, ehhez pedig szinte teljesen mindegy, mikor ütközünk meg a legjobbakkal, kikerülni úgysem tudjuk őket. Ha a középdöntőben találkozunk a románokkal vagy a dánokkal, ugyanolyan nehéz lenne legyőznünk őket, a különbséget mindössze annyi jelenti, hogy muszáj lesz már az első mérkőzésünktől kezdve csúcsformában játszani. A magyar válogatottal korábban – például legutóbb Pekingben – is előfordult, hogy a torna végére kapta el igazán a fonalat. Most ezt nem tehetjük meg, már az első meccsen a legjobbunkat kell nyújtani, hiszen az első, és legfontosabb célunk, hogy ebből a rendkívül nehéz csoportból továbbjussunk.

Mit kell tudnunk az ellenfeleinkről?

Hogy a végéről kezdjem, a franciákról elsősorban azt, hogy hasonló a játékuk a miénkhez. Ők is nemrég estek át a generációváltáson, 4-5 olyan kulcsjátékosuk nélkül érkeznek az Eb-re, akik az olimpián még meghatározó szerepet játszottak. Olyan csapatnak tartom az övéket, amely senki ellen nem mehet biztosra, de bárkire veszélyes lehet. Talán ők lesznek a csoportban a mérleg nyelve, nagyon kíváncsian várom, mire mennek az első két meccsen a románokkal és a dánokkal.

Első ellenfelünknek, a románoknak is lesznek komoly hiányzóik.

A belső hármasuk megmaradt, bár Bradeanu hiányát ugyanúgy meg fogják érezni, ahogy mi Ferlingét és Tóthét. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy jó mérkőzést játszunk velük, és igyekszünk minél többet átmenteni az olimpiai tapasztalatokból, ahol sikerült legyőznünk őket. A románok lövőerőben szinte páratlanul jók, mi viszont játsszuk a kézilabdát, így két stílus csap össze, amelyből reményeim szerint a mi gyorsaságunk kerül majd ki győztesen. Az első mérkőzés egyébként is a legfontosabb, ott nincsenek esélyesek, különösen egy Eb-n, hiszen egy világbajnoki nyitómeccsben benne vannak a nagy különbségű győzelmek is. De itt olyan kiegyenlített lesz a mezőny, hogy bármi megtörténhet.

A dánok lesznek a legnehezebben verhető csoportellenfelek?

Ezt előre elég nehéz megmondani. Legutóbb például kifejezetten jó meccset játszottunk velük idegenben, a Világkupán 3 góllal kaptunk ki, de megszorongattuk őket. A dán válogatott hosszú idő után tér vissza világeseményre, ők is a londoni olimpiát tartják már szem előtt, így sok fiatallal érkeznek. Tipikus skandináv játék az övék, nagy önbizalommal, gyorsan játszanak, elsősorban a beálló körüli játékukra kell nagyon figyelnünk. Azért vagyok bizakodó, mert a dániai Világkupán úgy szorítottuk meg őket, hogy előtte mindössze egyetlen közös gyakorláson vett részt a csapat, most pedig kulcsjátékosainkkal kiegészülve jóval erősebb csapattal vesszük fel a versenyt ellenük.

A Világkupán egészen más összetételű magyar válogatott lépett pályára. Lehet építeni az ottani tapasztalatokra?

Természetesen. Sok pozitívummal szolgált a torna, többek között az ott mutatott játékuk miatt kerültek be a csapatba többen. A Világkupával kapcsolatban csak annyi hiányérzetem van, hogy nem tudtunk meccset nyerni, pedig szerettünk volna legalább egyszer győztesen lejönni a pályáról. Volt mérkőzés, amiben benne is volt a siker, de sajnos túl sok hibát követtünk el, amit az ilyen erősségű ellenfelek azonnal büntetnek. Viszont kiemelném, hogy minket nem vertek meg egyszer sem nagyon, holott a tornán több 10 gól feletti vereség is előfordult, a döntőben például a norvégok legázolták a dánokat. Azóta többször gyakorolt együtt a teljes keret, a Pannon Kupán learattuk első győzelmeinket is, a felfele ívelő tendencia pedig bizakodásra adhat okot.

A Világkupán tapasztalható volt két olyan elem is a magyar válogatott játékában, amiken fontos lenne javítanunk. Az egyik az, hogy mindegyik ellenfelünkkel szemben volt mindkét félidőben 5-8 perces gyenge periódusunk, amely el is döntötte a mérkőzést.

A Világkupára kísérleti csapattal érkeztünk, a tornát bevallottan arra használtuk, hogy megnézzük, egyes játékosokat tudunk-e használni a nagyválogatottban. Ennek a kísérletezésnek pont az a lényege, hogy előre eldöntjük, ez vagy az a játékos játszani fog harminc percet, akármi történik. Normál esetben ha valaki két egymást követő támadásban elköveti ugyanazt a hibát, már a padon is találja magát, Dániában ez nem így volt, éles körülmények között akartunk kipróbálni játékosokat, és ebben benne van a kockázata a fent említett helyzetnek. Vagy eredményt akarunk elérni, vagy meg akarjuk nézni, mire képesek egyes fiatal játékosok, természetes, hogy ez néha hibákat szül. Ellenfeleink bizony kiszúrták egyes játékosok gyengéit, és több alkalommal ki is használták azokat, mi pedig nem cseréltünk, mert kíváncsiak voltunk, képes-e javítani a játékos, vagy képességbeli hiányosságokról beszélünk.

A másik fontos dolog, amely már az olimpián is sok gondot okozott: a rengeteg ellenünk ítélt kiállítás. Valóban annyival durvábbak vagyunk az ellenfeleknél, mint azt az emberhátrányban eltöltött játékpercek mutatják?

Elterjedt rólunk egy ideje, hogy durván védekezünk, mezt húzunk, és így tovább, ami kifejezetten bosszantó. Nem vagyunk keményebbek, mint az ellenfeleink. A hírünk miatt viszont a bírók már nagyítóval nézik a védőinket, és azonnal kiállítást fújnak olyan szabálytalanságokért is, amelyek fölött szemet hunynak a másik kapu előtt. Ezzel egy dolgot tudunk kezdeni: javítjuk a lábmunkánkat. Az, hogy a vonal mellett dühöngök, nem sokat jelent az eredmény szempontjából. Sok olyan speciális gyakorlatot végzünk, ami a védekezésünk sebességének javítását célozza, és remélem, ennek meg is lesz az eredménye.

Visszatérve az Eb-re, a norvég csapat magasan kiemelkedik a mezőnyből, de mögöttük egy 5-6 csapatos üldözőboly van, amelynek tagja a magyar válogatott is. A mieinkkel egy csoportban szerepel e csoport további három tagja.

Ne tagadjuk, benne van a kudarc a szereplésünkben, hiszen kiegyenlített a mezőny, de hadd fordítsam meg a dolgot: ha innen továbbjutunk, az olyan lendületet adhat, ami akár nagyon magasra is repítheti ezt a fiatal, ambiciózus csapatot. Sportemberek vagyunk, az első pillanattól kezdve nagyon komolyan neki kell mennünk minden ellenfelünknek, és tudásunk legjavát nyújtva le kell győznünk őket. Nem mondhatom, hogy a legkedvezőbb lenne a sorsolásunk, sokkal jobb lenne a franciák ellen kezdeni és a dánokkal zárni a csoportküzdelmeket, de ezzel nem tudunk mit kezdeni.

Az Eb előtti esélylatolgatás okán kikerülhetetlen a kérdés: hol van a magyar női kézilabda-válogatott helye a mezőnyben?

Ezt mindig az aktuális világesemény határozza meg. Jelen pillanatban a világ negyedik legjobb csapata vagyunk, ezt hol büszkén, hol teherként visszük magunkkal, ha tetszik, ha nem. De már itt is van a nyakunkon a következő torna, ahol a pillanatnyi formák, egy-egy elkapott rosszabb, illetve jobb pillanat azonnal megváltoztathat mindent. Nézzük meg az Európa-bajnokság egyik esélyesének tartott dánokat, akik több fontos tornát is ki kellett hagyjanak, mégis erős csapattal érkeznek. Az erőviszonyok gyorsan változnak, de örömmel mondhatom, hogy a magyar válogatott az utóbbi években meghatározó szerepet játszott a női kézilabdázásban, és mind azért dolgozunk, hogy ez így is maradjon.