Magyarország-Szerbia 29-28

Már az első támadásnál látszott, hogy mindkét csapatból hiányoznak a meghatározó játékosok. Alacsony színvonalú volt a játék, a kapusok könnyedén hárították az egyénieskedő támadások végén kapujuk felé tartó lövéseket, és ahogy a Pick kapusa, Dragan Marjanac a szerb, úgy a magyar kapuban Liszkai Szilveszter is több bravúrt mutatott be.

A magyar válogatott játékában semmi tudatosság nem volt, a belső posztokon rutintalan játékosokkal felálló, igazi irányító nélkül játszó csapat elsősorban akkor tudott gólokat lőni, amikor a társak megtalálták a végül 9 gólig jutott Gál Gyulát. Liszkai védései után több lerohanást is eredményesen fejeztek be az Iváncsik testvérek, és jól lőtte be helyzeteit a szélről Gulyás Péter is (aki a mérkőzés egy szakaszában jobbátlövőt játszott).

Felállt fal ellen azonban az egész mérkőzésen tehetetlenek voltunk, azok a fiatalok, akik megkapták a bizonyítási lehetőséget ezen a tét nélküli edzőmeccsen, egyelőre csak annyit bizonyítottak be, hogy legjobb esetben is cserék lehetnek posztjukon.

A félidő közepén több hibánkat is góllal büntették a szerbek, és átvették a vezetést, majd a második félidőben egy eredményes magyar periódus (Iváncsik Gergő és Ilyés talált be többször) után sem adta fel ellenfelünk. Hiába vezetett a magyar válogatott 4-5 góllal, a hajrára fordulva hibáival ismét felhozta a szerbeket.

Az utolsó percekre már csak a lehető legszűkebb előnnyel érkeztünk, de a vendégek is idegesek voltak, és nem tudták kihasználni, hogy a magyar támadásoknál már az is ritkaságszámba ment, ha nem volt passzív a játékunk. Az utolsó támadásunkat másfél percesre nyújtva rettenetesen gyenge játékkal is megnyertük a mérkőzést.

A magyar csapatból Liszkai Szilveszter és Gál Gyula dicsérhető maradéktalanul, ugyanakkor a januári világbajnokság előtt néhány játékosának formájáról is képet kaphatott Hajdu János szövetségi kapitány. Ha ennek kiderítése volt a kapitány célja, akkor az edzőmérkőzés hasznosnak tekinthető, ha más, akkor biztosan kudarc.