Megalázta magát a kéziválogatott

A háromezer magyar szurkoló elképedve nézte az elvben a középdöntős helyéért pályára lépő magyar válogatottat, amely úgy kezdte a mérkőzést, mintha akkor találkoztak volna először a játékosok: a védekezés sehol nem volt, támadásban pedig rossz passzok és gyenge lövések váltották egymást, amikből a spanyolok könnyű gólokat szereztek.

A gyenge kezdés miatt Spanyolország gyorsan ellépett hat góllal (9. perc: 2-6), Csoknyai Istvánnak már a 10. percben ki kellett kérnie az idejét, de ezután sem változott semmi. A magyar játékosok mintha eleve feladták volna, sem lendület, sem ötlet nem volt a csapat játékában, védekezésben ott verték meg a mieinket a spanyolok, ahol akarták.

A kapuban kezdő Puljezevics Nenadot leszedte Csoknyai, Fazekas két szép védéssel kezdett, és egyből ezután néhány támadást góllal fejezett be a csapat, de lényegesen közelebb kerülni nem sikerült, beállt a 4-5 gólos különbség. A spanyolok alig hibáztak támadásban, a katasztrofálisan takaró magyar fal szinte minden támadásnál kiszolgáltatott helyzetbe hozta kapusát, így a szünet előtt újra nőni kezdett a különbség.

A 9-17-es állás a magyar válogatott történetének egyik legrosszabb félidejének eredménye, Csoknyai hiába cserélgette a játékosait, senki nem tudta kihúzni a csapatot az apatikus, ernyedt hangulatból. A spanyolok jól védekeztek ugyan, de ez nem mentség a rengeteg technikai hibára, és arra, hogy a játékosok ritka lövőhelyzeteikből agyonlőtték a rutinos Hombrados kapust, aki tökéletesen pótolta a sérült Sterbik Árpádot.

A második félidőben folytatódott a kilátástalan játék, a spanyolok könnyedén védekezték le a magyar támadásokat, egyedül az Iváncsik Tamást váltó Gulyás Péteren látszott, hogy még hisz a győzelemben. A szélső góljaival a második félidő közepe felé feljött öt gólra Magyarország (41. perc: 16-21), de egy spanyol időkérés után gyorsan visszaállt a különbség, a magyar játékosok pedig annak ellenére, hogy még rengeteg idő volt hátra, feladták a meccset.

A spanyolok már színezték a játékot, szétlőtték az amatőr hibákat elkövető falunkat, öt perccel a lefújás előtt összejött a 10 gól a két csapat között, ami a játék képe alapján egyáltalán nem volt túlzás. A spanyolok nem kegyelmeztek, az utolsó pillanatig hajtották a magyarokat, akik az utolsó percekben már mind a lefújást várták, miközben ellenfelük végig éles maradt: klassziskülönbség volt a csapatok között.

A magyar válogatott botrányos teljesítményével saját magát alázta meg, ilyen gyengén nagyon régen játszott utoljára. A franciák ellen megmutatta, milyen, amikor minden kihoz magából, Spanyolországgal szemben viszont egy rossz szellemű, motiválatlanul kézilabdázó csapatot vert agyon ellenfele. Csehország ellen (péntek, 20.30) a középdöntő a tét, ezt a meccset nagyon gyorsan el kell felejteni.

Csoknyai István, a magyar kapitány: "A spanyolok agresszív védekezését nem tudtuk átjátszani, és már a szünetre nagy hátrányba kerültünk. Sajnos, ez a második félidőre is megmaradt, noha egy kicsit javult a támadójátékunk. Sem a védekezésünk, sem a kapusteljesítményünk nem volt elegendő egy jó eredmény elérésére. A spanyoloknak a továbbiakban is sok sikert kívánok."

Valero Rivera, a spanyolok szövetségi kapitánya: "Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel és a mutatott játékkal, büszke vagyok a csapatomra. A jó védekezésünk volt az alapja a sikernek. Támadásban jól járattuk a labdát, és így feltörtük a magyarok védőfalát."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!