Nemzeti öntudatra már nem alapozhatunk

A magyar férfi kézilabda-válogatott 14. lett az ausztriai Európa-bajnokságon, mind a helyezés, mind a mutatott játék indulatokat váltott ki. A csapat a világbajnokságon és az olimpián is ott lehet még, de iszonyatos konkurenciával kell számolnia a földrészen.

A jó csapatok száma emelkedett, a kézilabda kezd felzárkózni a három iparággá vált csapatjáték, a labdarúgás, jégkorong, kosárlabda mögé.

Jó példa a vb-selejtezős ellenfél, Szlovénia. Kapitánya, Zvonimir Serdarusic a Kiellel mindent megnyert, négyszer választották Németországban az év edzőjének, munkája már a válogatottnál is jelentkezett. Szlovénia kihagyta az előző vb-t, most mindenképpen szeretnének kijutni.

A magyar futball manufaktúrában maradt, lemaradásunk szembetűnő, a vezetők nem vették észre a nyolcvanas évek változásait, a kézilabdában talán még megállítható a folyamat, de gyors változásokra van szükség.

Rosszul menedzselt válogatott

A szövetségnek nem is lehetne más feladata, minthogy az 1999-ben ifjúsági Európa-bajnokságot nyerő csapat gerincét – Nagy László, Laluska, Iváncsik Gergő kiegészülve néhány idősebbel, fiatalabbal – jól menedzselje, hiszen a korosztálynak 2012-ben lesz az utolsó esélye, hogy olimpiai résztvevő legyen.

Ehhez képest a válogatott körüli feltételek rosszak. A napidíj tíz euró körüli, ez is csak a verseny idejére jár, vagyis az Eb-n negyvenet kaptak összesen, erre az összegre könnyű azt mondani, inkább ne is adják.

A Veszprémbe, Szegedre visszatérő válogatottak légiós klubtársai jobb helyzetről, ezer vagy kétezer euróról számolnak be, Szlovéniában, Szerbiában, még a bosnyákoknál is több a hazainál az erre szánt pénz.

Az állam adómentes ösztöndíjat, évi akár másfél milliót is folyósít a legjobbaknak, ezt csak tizennégyen kapják, ami egy ennél nagyobb keretnél feszültségeket szíthat. Ezt a keretet ráadásul még nyáron kellett megjelölnie a kapitánynak, ha valaki kirobbanó formába került, nem kaphatott belőle. Az összeg egyénenként változó, van, akinek százezer jut, de van, akinek csak hetven. A 13. hely után viszont vélhetően a juttatás is visszaesik, hiszen az ösztöndíj eredményorientáltságú.

Baj van az utaztatással is, a 2008-as Eb-ről, Norvégiából 24 óra alatt jutott haza a csapat. A keretnél jelenleg nincs benzinpénz, egynek fizetnek csak az edzőtáborozásnál, abban bízva, majd ő összeszedi a többit. Komikus, hogyan zsúfolódnak össze kocsijukban a két métert közelítő játékosok.

Emiatt egyébként nem panaszkodtak a kézisek, korábban is így mentek, de akkor valamennyien megkapták a benzinpénzt, így jutott egy kis mellékes, amit az edzőtáborban el lehetett költeni. (Sokakat megdöbbentett az is, hogy 24 órán át kellett hazatérni Norvégiából, a 2008-as Eb-ről.)

Gyúrás hajnali háromkor

Akármerről közelítünk, a pénz, a megbecsültség központi téma. A válogatottságot átmenetileg lemondó Nagy László kapcsán Sinka László szövetségi elnök elmondta még ősszel, a válogatottság nem lehet pénz vagy licit kérdése. A korábban a honosítottaknak viszont (Perez, Diaz) a pletykák szerint milliókat kellett adni, hogy játsszanak, így voltak igazán motiválhatóak. A játékosok közül páran tudtak erről, meg is erősítették, de összességében nem foglalkoztak vele, mert enélkül is hajtottak.

A magyar játékosoknak sok négy nap alatt a három tétmeccs, nincsenek hozzászokva, a bajnokság nem kényszeríti őket ilyen terhelésre. A regeneráció egy ilyen sorozatban fontosabb, mint a tornát megelőző csekély, kéthetes alapozás. A 2007-es világbajnokságon a flensburgi fizikoterapeuták segítették a magyar csapatot, olyan módszereket mutattak meg ingyen, amiket addig nem is ismertek a keret tagjai, még a következő Eb-re is kísérték a csapatot.

A fizikoterapeuták tavaly már elmaradtak a horvátországi vb-ről, így hiába ment két gyúróval – igaz, ebből az egyik technikai vezető is egyben – a magyar csapat Ausztriába az Eb-re, aki csak a legvégén került sorra, hajnali háromkor kapta meg a masszázst, előfordult, hogy reggel négy órára aludt el.

Mivel étkezés nem maradhat ki, másnap legkésőbb kilenckor fel kellett ébrednie, kialvatlanul, mentálisan is tépázottan. A következő meccsen tőle újra világszínvonalú teljesítményt vártunk, hiába.

A franciáknál öt gyúró oldja meg a feladatot, gyorsabban kerülnek sorra a játékosok, amellett, hogy jobban hozzáedződtek a nagy tempóhoz, a nagyobb ütközésekhez, a regenerációjuk is sokkal jobban sikerült.

A szövetség ezt nem tartotta fontosnak, pedig akár a közvetítési jogdíjakért kapott milliókból is lehetett volna erre áldozni. Az MKSZ büdzséje több mint hatszázmillió forint évente (nagyjából ennyi az MKB Veszprém éves pénze is), kívülről nézve a fizetett állomány és az irodabérlet is túlzónak látszik.

Talán ezekre a körülményekre is gondolt Nagy László, amikor távolmaradt a válogatottól, azt nyilatkozta még január közepén, egy nappal az esemény előtt, hogy sok mindennek változnia kell, javaslatokat tett, amiket eddig figyelmen kívül hagytak. A szakmai munka itthoni másságát is pedzegette már, adott például tanácsokat társainak, gyakorlatokat mutatott be nekik.

Megint kapitánykérdés van

Ebben a sportágban egy-egy gólnak is fontos szerepe van, tavaly úgy lettünk vb-hatodikok, hogy kétszer egy góllal nyertünk, egyszer döntetleneztünk. Ha nincs meg a két győzelem, csak a kilencedik helyért játszhattunk volna. Ilyen kiélezett meccseken mindennek stimmelnie kell, a mentális fáradtság nem fordulhat elő. Lehet, hogy minden adott egy jó szerepléshez, és akkor sem jön össze.

A kapitánykérdés sem megoldott: Mocsai Lajos többször elismételte, számára a szakma csúcsa a kinevezés, lehet, hogy nem lenne Nagy-kérdés sem, de az szinte biztos, hogy Mocsai Tamás nem mondja le a válogatottságot, így nem kerülhet be a túlsúlyos Milorad Krivokapics.

Mocsai komolyan szóba sem került, mert az elnökség nem akart alkudozni a Veszprémmel, inkább a könnyebb ellenállás felé ment. Az MKB másodedzője, Csoknyai István is tehetséges szakember, de nyilván túl nagy volt a felelősség rajta, kivált, mert eddig csak tanulta a szakmát, még ha a legjobb helyeken is.

Kinevezése lényegesen olcsóbb is mint egy főállású szakember,  Csoknyainak félmilliót kellett fizetni. Tehetséges edző, de talán korai volt a kinevezés.

A kapitánykérdésnél Mocsai Lajos és Zdravko Zovko neve ismét előjöhet, a szakmai munka azonnal más elbírálás alá kerül. Mocsainál a Veszprém egy pillanat alatt át tudott állni a nyitott védekezés elleni harcmodorra, Ausztriában sem a nyitott, sem a zárt védekezés ellen sem voltunk hatékonyak, a megkomponáltság legcsekélyebb jelét sem lehetett észrevenni. Követővel fogtuk ugyanakkor a cseh Filip Jichát, de erre nem volt sok idő felkészülni.

Ezek a kérdések megoldásra várnak, hogy esélyünk legyen egy világbajnokságon, vagy olimpián, a problémákat nem lehet a nemzeti öntudat, a válogatott mindenek felettiségének szlogenjével eltüntetni. A magukat másod- vagy harmadrendű játékosoknak érzők legjobb tudásukkal próbálják a leszakadást megakadályozni, és nem értik, miért szidják őket, ha becsúszik egy rosszabb eredmény.