Akik büszkén hozták Vranjest, azoknak kellene kirúgniuk
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kézilabda cikkek
-
Szerződést hosszabbított a Veszprém olimpiai bajnok balszélsője - Szívinfarktust kapott, meghalt a Dán Kézilabda-szövetség elnöke
- Olimpikon irányítónk külön levélben fordult a Veszprémhez, hogy nem kíván visszatérni
- Klujber Katrin: A szurkolóink előtt nem tehetjük meg, hogy ne teljes odaadással induljunk csatába
- Elképesztő végjáték után egy góllal győzött a Szeged a 20-szoros lengyel bajnok ellen
A Telekom Veszprém hétfőn bejelentette, meneszti Lubomir Vranjes vezetőedzőt, a meggyengült Vardar Szkopje elleni játék és eredmény (25-27) nem fért bele a tavaly elbukott bajnoki döntő és a gyors BL-kiesés után.
A szerb származású, a svédekkel játékosként világbajnok edző szeptember elején még hosszabb távra tervezett, elújságolta például a legnagyobb svéd újságnak, az Aftonbladetnek, hogy négymilliárd fölé is emelkedhet a csapat költségvetése, és hogy neki közel sem voltak ilyen lehetőségei a Flensburgnál, ahol volt egy limit, amit nem léphetett át. Tisztában volt azzal is, hogy
a klubnál állami pénzből fizetik, ami Németországban, Svédországban elképzelhetetlen lenne.
Hogy a Veszprém kiben látja a legjobb edzőt, az a klub belügye. A vezetés gyors rotációja – 4-5 ember hozott döntéseket 2-3 év alatt - ugyanakkor a következetes szakmai munkát aligha segíti elő.
A válogatott helyzete viszont nem egészen belügy, és Vranjes papíron még a válogatott edzője. Sőt az is kiderült az elmondásából, hogy ideigazolásában, egészen pontosan az egymillió eurós kivásárlási ár teljesítésében szerepet játszott a hazai szövetség.
Ez a konstrukció már önmagában nem volt szerencsés, hiszen ennyi erővel a Tatabánya is azt mondhatja, idehozna egy jó edzőt, csak némi készpénz hiányzik, azt pedig a szövetségi közpénzből lenne jó teljesíteni.
Vranjes szerződtetését a szövetség jelentette be előbb, csak utána jöhetett a Veszprém. A hazai szövetség szakmai alelnöke, Marosi László mindenesetre nagyon büszke volt, úgy fogalmazott, hogy a szövetség jókor volt jó helyen.
A kézilabdában egymillió euró horribilis összegnek számít, a legjobb játékosokért sem gyakorta fizetnek annyit,
akkora tőkével a háta mögött rossz időben is sokakat le lehet igazolni.
Marosi azt is mondta, hogy büszkék lehetünk, hogy bennünket választott. Ezen logika mentén most fel sem szabadna merülnie annak, hogy Vranjesben nem bíznak a válogatottnál.
Az viszont sokkal aggasztóbb, hogy az öt tétmeccséből csak egyet nyert meg magyar kapitányként Vranjes,
az Európa-bajnokság első két meccsére nem nevezett szélsőt például.
A játékosok elmondása alapján ahhoz az egy nagy győzelméhez sem igazán sok köze volt. Ez persze lehet, hogy fals megközelítés, az viszont tény, ha így gondolkodnak a szakemberről, nagyon nehéz lesz tekintéllyel kiutaznia a januári világbajnokságra. (Ő persze szívesen maradna, hiszen kényelmes állás.)
A vb pedig azért rendkívül fontos, mert onnan lehet kijutni az olimpiai selejtezőre, és páratlanul szerencsés sorsolást kaptunk a világbajnokságra.
A skandináv ágon vagyunk, a svéd-dán-norvég trió vélhetően elérhetetlen sebességben és tudásban, ha viszont utánuk a negyedik helyet elcsípjük, megvan a remény az olimpiai selejtezőre. Nem könnyű feladat Ausztriát, Argentínát vagy éppen Katart legyőzni, de sokkal több esély van ellenük, mint a másik ágon, ahol vért kellene izzadni. Az olimpiai selejtező a következő állomás, vagyis nagyon hosszú az út, de a szerencse mellénk állt, és ezt jó lenne nem veszni hagyni.
A szövetség vezetői kedd este összeültek Vranjessel, eddig nem sok minden szivárgott ki,
a 2020-ig megkötött szerződés azt feltételezi, hogy ha elválnak az utak, sok pénzbe fog kerülni.
Ettől még pár nagyon egyszerű kérdést fel kell tennie a hazai vezérkarnak.
Bíznak-e a játékosok – nemcsak a veszprémiek, hanem mindenki – abban az edzőben, akitől nem kaptak eddig sokat, és aki körül elfogyott a levegő Veszprémben? Megbízhat-e egy szövetség abban az edzőben, aki ahelyett, hogy feltérképezte volna a magyar mezőnyt, arra kérte az edzőket, ajánljanak neki játékosokat a válogatottba, akikkel sikeres lehet?
Komikus, de azt tudakolta a kluboknak kiküldött kérdőíven, hogy milyen kezes a játékos, hol bevethető.
Most mondjuk biztosan lenne ideje a hazai meccseket végigjárni, de eddig sem tiltotta meg senki neki a lelkiismeretes videózást.
Vranjes nem volt még vb-n magyar kapitányként, és mivel az Eb csapnivalóan sikerült vele, ezért igazából nem is akkora kockázat, ha most megszabadulnak tőle. Csak hát nyilván pénzbe kerül – soktízezer euróba -, és valakinek vállalnia kell a felelősséget az MKSZ-en belül is.
Ha megerősítik, akkor is ki kell állnia valakinek, és arra az egy valóban heroikus, kinti szlovén meccsre kell hivatkozni, mert más ütőkártya nincs a pakliban. Az idő mindenesetre sürget, mert január 10-én kezdődik a vb.
Egy biztos, ha új kapitány jön, annak az irányelvnek is eleget kellene tennie, hogy életvitelszerűen Magyarországon éljen, ami a szövetség saját szabálya.
Nincs sok ilyen edző pillanatnyilag.
- Juan Carlos Pastor, Csoknyai István, Vladan Matic, Sótonyi László, Gyurka János.
A 2005-ben a spanyolokkal világbajnok Pastort korábban már akarták, de igazából tárgyalásig sem jutottak. Pastorról Dujsebajev azt mondta, örülhetnek a szegediek, mert Trabant áron kaptak egy Mercedest. Ezért is meglepő, hogy Vranjes nem volt semmilyen viszonyban vele, holott a Szegedből legalább annyi válogatott játékos érkezett, mint Veszprémből.
Csoknyai már volt korábban kapitány – csúnya bukás lett a vége -, ha igazak a pletykák, neki már a nyár elején felajánlották az állást újra.
A tatabányai Matic régóta itt van, de tavaly nem sikerült az EHF-kupa csoportkörébe bejuttatnia a csapatát.
Sótonyi pedig volt másodedző Dujsebajev mellett, most a B- válogatottat irányítja.
Gyurka János korosztályos válogatottakat vezetett, egyszer nagy sikerrel (U18, Eb-ezüst 2014-ben), utána viszont korántsem volt átütő, és ő inkább az utánpótlásra szakosodott.
Nagy László hamarosan az elnökség tagja lesz, biztosan megkérdezik tőle, ő mire és kire gondolna. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy azt a kérdést megkapná, mit szólna, ha esetleg másodedzőként ő segíthetne be a kapitánynak. A tekintélye, a csapaton belüli ereje alapján nem kérdés, hogy őt elfogadnák. Feltéve, hogy nem akar játszani a vb-n, amivel a védelem arculata megváltozna.
Hogy Vranjes segítője lenne-e, izgalmas kérdés, nem lehet tudni, hogyan váltak el a hétvégén egymástól.
Ha már egy kisebb névsorolvasást tartottunk,
ne feledkezzünk el még kettőről: Xavi Sabate és Garcia Parrondo.
A 2017-es világbajnokságot előbbivel vívta meg a csapat, igaz most nincs Magyarországon, de a lengyel Plocktól el lehetne hozni. Nála jobban kevesen ismerik a magyar mezőnyt, és magyarul is beszél.
Sabate korábbi teljesítményének megítélése már kellemes nosztalgia alá esik, látva Vranjes nem túl dicsőséges ittlétét.
Ha szabadjára engedjük a fantáziánkat, a Sabate-Nagy páros - valamikor - ideális megoldásnak tűnhet. Sabate segítette Nagy beilleszkedését Barcelonában jó 20 éve.
Parrondo pedig azért érdekes, mert 4 évet húzott le Magyarországon – Szegeden és Budakalászon 2013 és 2017 között -, megtanulta a nyelvet, a Nemzeti Kézilabda Akadémiára (NEKA) viszont elfelejtették őt is integrálni, inkább azokat szerződtették, akik miatt megrekedt a sportág. A Vardar viszont megadta neki a lehetőséget, és eddig, ha el is ment jó néhány klasszis, a jelenlegi állománnyal erőn felül teljesít.
Hogy megrekedt és nem áll jól a szakág, ékesen bizonyítja a hétvégi Bajnokok Ligája-forduló. Egyedül Bánhidi Bence nyújtott átlag feletti teljesítményt. Miközben például sziporkáztak a szerb kapusok a Vardar mellett a Kielcében is. Az ígéretesen induló Ligetvári-féle korosztályból (ők nyerték az Eb-ezüstöt) ugyanakkor senki nem jutott még tűzközelbe.
Ezt látva persze nem egyszerű ütőképes válogatott összeraknia az új vagy a régi kapitánynak, de azért mégsem lehetetlen, mert még van Mikler, Lékai, Császár, Bodó, a már említett Bánhidi, és a szlovén meccs igazolta, szélsőt sem lehetetlen találni. Külföldről jöhet Faluvégi, Bartók, Fekete Bálint.
A döntést nyilván az MKSZ-nek kell meghoznia, nem kicsi nyomás. Mert hiába küzd a szakmai élet felpezsdítéséért sikerrel a szövetség, a kirakat mégiscsak a válogatott. Kétszer egymás után ugyan hiányzott már a férfi szakág olimpiáról (1996 és 2000), de az akkori és a mostani anyagi lehetőségeket össze sem lehet vetni. Akkor a túlélés volt a cél, most a kisebb csapatoknak sem okoz gondot külföldről igazolni.
Orbán Viktort Rióban élénken foglalkoztatta a kérdés, miért nincs egyik válogatott sem az olimpián. Vranjestől pedig azt is tudjuk, minderről tudott.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
