Vissza kell szereznünk a tempóelőnyt

Tizenkét órás autóutat tettem meg Németországból hazafelé, ami alatt nemcsak időm, hanem jó társaságom is volt ahhoz, hogy átgondoljam a Nordschleifén történteket, hiszen édesapám jött velem. Amikor nekivágtunk a maratoni útnak, egyértelműen a csalódottság szó fejezte ki leginkább a lelkiállapotomat. De vasárnap hajnalban, amikor Pécsre érve kiszálltam a kocsiból, azt már úgy tettem, hogy nem dőlt össze a világ. Hasonló érzések kavarognak bennem, mint a marokkói szezonnyitó után: sikerült pontokat gyűjtenem, de nem jött ki a maximum a lehetőségeimből.

Muller áthúzta a tervem

A csalódottság elsősorban a harmadik futam miatt hatalmasodott el rajtam, ami legutolsó élményként rányomta a bélyegét a teljes versenyhétvégére. A harmadik helyről indultam, és végül egyetlen pontot sem szereztem, aminél nyilvánvalóan sokkal többre számítottam. Már a rajt után a sikánnál pozíciókat veszítettem. Pedig úgy éreztem, hogy a rajtom kicsit jobb is volt, mint előttem Thed Björké és Frédéric Vervisch-é, de annyival sajnos nem, hogy előzni tudjam őket. A visszapillantóból láttam, hogy mögöttem egy Honda és Yvan Muller támadni készül. A baj az volt, hogy ha Vervisch mögött maradok, akkor ugyan levédem a belső ívet, de korán kell fékeznem, így mögöttem egy kései fékezéssel be tudnak szúrni mellém a külső íven, és megszerezhetik a sikánban a pozíciót. Ezért úgy döntöttem, hogy nem maradok Vervisch mögött, hanem kihúzódom mögüle és megpróbálok később fékezni, így a sikánban a balra kanyarodásnál előnyös helyzetbe kerülhetek, mert enyém a belső ív. A tervemet áthúzta, hogy Muller még később fékezett, nekem jött, és erőteljesen leterelt az ívről, így több helyezést is veszítettem.

Guerrieri akciója

Ekkor még mindig hatodik voltam, ám jött az Esteban Guerrierivel való ütközés. Láttam, hogy érkezik mögöttem, ezért az utolsó pillanatban fékeztem és a pálya közepe felé húzódtam a kanyar előtt, ezzel is jelezve, hogy védem az ívet. Őszintén szólva nem tudom, hogyan tervezte annyival később fékezve bevenni a kanyart anélkül, hogy nem támaszkodik meg közben az autómon, olyan lendülettel jött nekem. Ráadásul ezt a pályának egy olyan pontján tette, hogy ha kicsit szerencsétlenebbek vagyunk, nem csak újabb öt helyezést veszítek, hanem mindkettőnk számára ott véget is ér a verseny. A 10 másodperces büntetés, amit kapott ezért az akcióért, rajtam sajnos nem segített. Lényegében a komolyabb mennyiségű pontszerzés esélye nekem ebben a pillanatban el is úszott.

Huff-fal félreértettük egymást

Ezután is próbáltam mindent megtenni azért, hogy legalább néhány pontot sikerüljön összecsipegetni. Jean-Karl Vernay mögött haladtam, amikor már távolról láttam, hogy Rob Huff előttünk lassul. Nem tudtam pontosan, hogy milyen jellegű meghibásodással küzd, csak arra lettem figyelmes, hogy kék zászlóval integetnek neki. Ebből arra következtettem, hogy a csapatrádión már jelezte gondjait, hiszen a versenyirányítás is csak innen szerezhetett tudomást a problémájáról. Előttem két-három autót is simán elengedett, így én is követni akartam őket. Úgy gondoltam, hogy Huff nyitva hagyja az ajtót, a szemem előtt pedig az lebegett, hogy ha szorosan Vernay és Pepe Oriola mögött maradok, akkor az aznapi első futamhoz hasonlóan tudok még egyet előzni a hosszú egyenesben. Azonban a pályának pont egy szűk részéhez értünk, Huff pedig nem számított arra, hogy ott bemegyek mellé, ezért a számára szokásos íven fordult volna, így ütköztünk össze. Nekem megsérült a bal első futóművem, aminek következtében nem tudtam ráfordulni a kanyarra, és mindketten kiestünk.

Nem a kiesés fájt, hanem a büntetés

Tipikus esete volt annak, amikor két versenyző félreérti egymást, úgyhogy emiatt semmilyen rossz érzésem nincsen Huff irányába. Hasonló szituáció volt, mint tavaly Monzában a Mehdi Bennanival való ütközésemnél, aminél el tudtam fogadni, hogy kívülről valaki úgy ítélte meg, hogy lehettem volna türelmesebb. Belülről viszont nekem egyértelműnek tűnt, miután többek elől lehúzódott az ívről, hogy Huff helyet hagy majd, és arra gondoltam, hogy ha beragadok mögé akár csak egy kanyarra is, Vernay és Oriola pont annyira meglép tőlem, hogy nem marad esélyem az újabb előzésre. A harmadik helyről visszaesve szerettem volna minél jobban enyhíteni a károkat, és egy nyolcadik hely akár még össze is jöhetett volna. Az egész esetben a legfájóbb nem is a kiesés volt, hanem hogy öt rajthelyes büntetést kaptam a következő hétvégére. 

Az első két futam rendben volt

A hétvége többi részével összességében elégedett lehettem. A második futam kifejezetten jól alakult az ötödik helyezéssel, amit úgy sikerült megszereznem, hogy a végén a Döttinger Höhében megelőztem Yann Ehrlacher-t. Tudtam, hogy gyorsabb vagyok a Hondánál, így ezt az előre eltervezett forgatókönyv szerint sikerült véghez vinnem. Az első futamon sajnáltam, hogy Huff megelőzött, és ezzel leszorított a dobogóról a negyedik helyre, de azt kell mondjam, hogy ezt ügyesen csinálta. A sikánnál úgy ítéltem meg, hogy nem hagytam neki elég helyet, hogy előzéssel próbálkozzon, de hátulról pont annyira megpöccintette az autóm bal hátulját, hogy azzal kibillentett az egyensúlyomból, és elém tudott kerülni. Utána kétszer is közel jártam a visszaelőzéséhez a Döttinger Höhében, csakhogy ő nagyon rutinosan balra helyezkedett, így a domb aljára érve mindig előnyösebb helyzetben volt nálam.

Úgy érzem, a rajtjaim fejlődtek

Két pozitívumot mindenképpen találtam a Nürburgringen. Az egyik, hogy a rajtjaim fejlődtek a Hungaroring óta. Ez nem volt látványos, de miközben a hazai futamokon háromból kétszer gyengébben rajtoltam a körülöttem lévőknél, addig most háromból háromszor legalább olyan jól indultam, mint a környezetemben lévő riválisok. Ettől még ezzel a területtel továbbra is foglalkozni fogok, mert még mindig nem vagyok vele teljesen elégedett. A másik pozitívum, hogy a Hyundai a 60 kilós pluszsúly ellenére is gyors volt a Nordschleifén, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy ez a pálya annyira speciális, hogy arra nincsen garancia, hogy ez így marad a következő fordulóban is.

Ki kell deríteni a hátrányunk okát

A kiutazás előtt attól tartottam, hogy ennyi pluszsúllyal a top 10-be is nehéz lesz bekerülnünk az időmérőn, ehhez képest mindkét kvalifikáción harmadik lettem. Ezt előre vakon aláírtam volna, de látva Björk tempójából, hogy több volt a Hyundaiban, nem voltam boldog az eredményekkel. Az Yvan Muller Racingnél valamit most jobban eltaláltak a beállításokban, mert egyértelműen gyorsabbak voltak nálunk. Sajnos Gabriele Tarquinin is látszott, hogy mennyire szenvedett ezen a pályán, és ennyit számít, hogy ha valaki nem érzi annyira magabiztosnak magát valahol, akkor egy világverőnek nevezett autóban is könnyen a 14. helyen találhatja magát az időmérőn. Kicsit fájlalta a vállát a balesete után, de ismerem annyira, hogy tudom, rendbe jön a következő hétvégére.

Most a legfontosabb feladatunk, hogy megtaláljuk az okát annak, hogy az első két fordulóban meglévő tempóelőnyünk miért tűnt el a másik Hyundai-csapattal szemben. Szeretnék alaposan kielemezni minden esetet, hogy megvizsgáljam, mit csinálhatnék jobban annak érdekében, hogy ne kerüljek hasonló helyzetekbe a szezon fennmaradó részében.