A szokásosnál kicsit korábban, már kedd éjjel elindultam Olaszországba, mert első lépésben nem a hétvégi verseny helyszínére, Monzába, hanem Cervesinába kellett mennem. Az ottani pályára shake downt szervezett a Honda, amelynek célja, hogy még egyszer leteszteljük, átnézzük műszakilag az autókat. Ebben szerepet játszott az is, hogy Marokkóban ki kellett hagynom az első szabadedzést egy meghibásodás miatt, amivel értékes pályán töltött időt veszítettem. Örülök, hogy a csapat nem sajnálja az energiát arra, hogy még egyszer leellenőrizzünk mindent.
Jó hangulatban kezdtem megírni ezt a bejegyzést a barcelonai átszállásomkor: egyrészt a Marokkóban megszerzett 36 ponttal elégedett voltam, másrészt akkor már csak valamivel több mint két órányi repülőút választott el attól, hogy hazaérjek Johannához és Mirához. Nagyon siettem hozzájuk, a hétvégén folyamatosan el voltam látva friss képekkel, és sok erőt adott, hogy már ketten vártak haza!
Ugyanakkor azt a hétvégi kettős Honda-győzelem ellenére sem mondanám, hogy euforikus örömöt érzek. Jóleső érzés volt látni azt, hogy ezzel nem vagyok egyedül a csapaton belül. Pontosan tudjuk, hogy legfőképpen a marokkói pálya speciális vonalvezetésének volt köszönhető a fölényünk, és az itt megszerzett sok pontból egyáltalán nem következik, hogy innentől a világbajnoki címet a Hondán belül rendezzük majd le egymást közt Tiago Monteiróval.
Életem legizgalmasabb napjait élem. Múlt péntek óta az egész világom a pici körül forog. Leírhatatlan érzés apának lenni, csodálatos, ami ilyenkor lejátszódik az emberben. Amióta Mira megszületett, az időm nagy részét a kórházban töltöttem Johannával reggeltől estig. Amikor lehetett látogatni őket, akkor bent voltam, amikor nem, akkor is a környéken maradtam. Nehéz szívvel szakadtam el tőlük rövid időre is. Örülök, hogy csak csütörtök reggel indulok Marokkóba, próbálok minden együtt töltött percet kihasználni.
Az autók már úton vannak a TCR International Series idei első versenyére, amelyet április 1–2-án rendeznek Grúziában. Én pedig büszkén jelentem be a két pilótával teljes szezont vállaló, vadonatúj versenycsapatomat. Szia, M1RA!
„Ha valaki ránéz a monzai kollektív WTCC-teszt eredményeire, azt láthatja, hogy a szerdai nap végén, amikor már mi is új gumikat használtunk, még mindig majdnem egy másodperces lemaradásban voltunk a mezőnyt uraló Rob Huff-fal és a Citroënjével szemben. Ennek hatására
Én viszont, csakúgy, mint az eddigi összes idei tesztünkről, Monzából is pozitív hangulatban, mosolygósan autóztam haza, és egy kicsit még örülök is annak, hogy valamennyire elterelődött a figyelem rólunk.
Az első, keddi napon egyből kihagytuk a délelőtti etapot, mert az egyik Hondán elromlott egy filléres alkatrész. Bármennyire is nem komoly meghibásodásról volt szó, biztonsági kockázatot jelentett, így inkább átnéztük a másik két autónkat is, nehogy baj legyen.
Gergő és én is sokszor elmondtuk, hogy mennyire szerettünk együtt dolgozni. 2017-ben újra megtehetjük, és Juhász Szabolccsal kiegészülve igazi kis magyar különítményt alkotunk majd a Honda gyári csapatán belül.
Régóta nem volt ilyen a WTCC-ben: 2017-ben három közel azonos teljesítményű márka az utóbbi évek legizgalmasabb, legkiélezettebb csatáját fogja vívni a világbajnoki címért. Sorra vettem az 5 várhatóan legkeményebb riválisomat a bajnokság megnyeréséért.
„Örömmel jelentem be nektek, hogy a Michelisz.hu-ról az Indexre költözik a blogom. Emellett a hivatalos honlapom is megmarad, továbbra is lesznek rajta friss hírek a versenyhétvégékről és a webshopot is ott éritek el, de a személyes írásaimat mostantól itt, az NM5-ön találjátok.
Rovataink a Facebookon