Megtalálták a következő Michelisz Norbertet
Michelisz: Ott ültem egy zöld fitneszlabdán, és éreztem a félelmeiket
Michelisz filmet forgatott arról, hogy ki lesz az utódja
Amikor tavaly Malajziában megnyertem a WTCR-t, újra láttam magam előtt a tizenöt évvel korábbi önmagamat. Akkoriban a pécsi albérletben sokszor az egyetemi előadások helyett is szimulátoroztam, pedig már kezdtem lemondani a gyerekkori álmomról, hogy egy nap igazi versenyautót vezessek – emlékezett vissza Michelisz Norbert, Magyarország legsikeresebb autóversenyzője. – Egy éve nemcsak a bajnoki trófea, hanem felelősség is került a kezembe, hogy megpróbáljak visszaadni valamit a közegnek, amelyből én is indultam. Személyes ügyként vágtam bele a szimulátoros tehetségkutatóba a tavasszal, a legjobbakat pedig világszínvonalú, motorsport-specifikus fizikai, pszichológiai és mentális tesztnek vetettük alá, amelynek a végén kétfajta versenyautóban kellett bizonyítaniuk a Hungaroringen. Így találtuk meg a győztest.
A #NextMichelisz nevet viselő programban kiválasztott versenyző 2021-ben teljes évadot teljesíthet a többszörösen az év legjobb magyar motorsportcsapatának megválasztott és nemzetközi bajnoki címekkel rendelkező M1RA színeiben egy gyorsasági bajnokságban, amelyet később választ ki Michelisz és a csapat közösen.
A tudományos alapokra is helyezett kiválasztási folyamatban öt szimulátoros vett részt, akik a #NextMichelisz első szakaszából, a tavasszal rendezett Hungaroring E-sport Bajnokság ötfordulós szezonjából kerültek a program döntőjébe. Az online bajnokságot a RaceRoom Racing Experience nevű platformon bonyolították le, amely a WTCR hivatalos szimulátora, és a valódi versenyautók élethűen modellezett virtuális változatai szerepelnek benne.
A teljesen ingyenes online bajnokságra bárki benevezhetett, az egyetlen feltétel azt volt, hogy magyarnak kellett lennie, és a RaceRoom történetének legsikeresebb nemzeti sorozata lett belőle, miután 4467-en vettek részt a selejtezőkön. Közülük 39-en jutottak be a bajnokságban legalább az egyik fordulóba, az első öt helyezett pedig Báldi Gergő, Nagy Dávid, Pinczés Ádám, Csuti Zoltán és Leitner Norbert lett. Ők jutottak tovább a kiválasztás döntő szakaszába, amelynek pillanatairól dokumentumfilm készült. Ebből derül majd ki, hogy ki nyerte meg a #NextMichelisz tehetségkutatót, azaz melyik szimulátorosból válhat igazi autóversenyző 2021-ben. Bemutató szombaton 17:30-kor a Sport 1-en, valamint az Indexen.
Nem az volt a célunk, hogy azt válasszuk ki, aki jelenleg a leggyorsabb, mert az csak pillanatnyi állapot. Azt kerestük, ki az, akivel a legmesszebbre juthatunk hosszú távon. Azt gondolom, a kiválasztottnak van esélye arra, hogy hasonló karriert fusson be, mint én, vagy akár még jobbat is – árulta el Michelisz.
Aki szombaton 17:30-kor lemarad a Sport 1-es premierről, az aznap 20:00-kor a M1RA és Michelisz Norbert Facebook-oldalain is megnézheti a filmet, amely azokon később is elérhető lesz.
Michelisz Norbert: Mélyütés volt ez az év, el kell gondolkodnom
Michelisz: Az a cél, hogy jó szájízzel fejezzem be az idényt
Michelisz: Mindig lehet kifogásokat találni, én nem teszem
Michelisz: Egyetlen taktika maradt, nyomni, ami a csövön kifér
Michelisz Norbert: Bajnokságokat akarok nyerni, és lesz még rá lehetőségem
Michelisz: Már az győzelem, hogy rajthoz állhatok a Hungaroringen
Michelisz: Újra esélyem volt a győzelemre, és ez a legfontosabb
Michelisz Norbert: A legjobb helyen vagyok ahhoz, hogy újra bajnok lehessek
Furcsa volt otthon nézni a WTCR legutóbbi futamait. Miután a helyszínen megtudtuk, hogy a Hyundai nem indul a Nürburgringen, a csapat tagjaihoz hasonlóan hazautaztam, és már itthonról követtem a versenyeket. Ha jól emlékszem, 2011-ben fordult elő legutóbb, hogy a tévéből néztem egy WTCC/WTCR-hétvége eseményeit, amikor az idény első, brazíliai fordulóját kihagytuk. Két hét távlatából már könnyebben mondom, hogy ezen túl kellett lépni, de közben tényleg őszintén hiszem, hogy néha el kell fogadni a nehéz helyzeteket, és leszegett fejjel menni kell tovább. Egy olyan szervezet tagja vagyok, amely az elmúlt két évben megszerezte a bajnoki címet, és tudom, hogy ez a legjobb hely ahhoz, hogy az idén vagy legkésőbb jövőre újra ezért a célért küzdjek.
A lényegről senki sem beszélt
Bár sokan már elkönyvelték, hogy 2020-ban nem jöhet össze a címvédés, én még nem adtam fel a harcot. Tény, hogy Zolderben gyengén szerepeltünk, aztán a Nürburgringet kihagytuk, és Szlovákiában máris az idény feléhez érkezünk, már ami a versenyhétvégék számát illeti. Valójában azonban az első két fordulóban csak két-két futamot rendeztek, így jobban szeretem azt a megközelítést, hogy az idei 16 versenyből 12 még előttünk van. Ebből látszik igazán, hogy milyen hosszú út van még addig, hogy valakit bajnokká koronázzanak, és még több fordulat bekövetkezhet. Az ugyanakkor egyértelmű, hogy innentől csak akkor lehet valóban esélyem a címvédésre, ha újra folyamatosan a győzelmekért és a dobogós helyezésekért leszek harcban. Ehhez elengedhetetlen, hogy az autónk versenyképes legyen.
A nagyközönség annyit látott, hogy tavaly a Hyundai 97,5 százalékos motorerővel fejezte be az évadot, és úgy lettem bajnok, aztán a zolderi nyitány előtt 95 százalékra tovább mérsékelték a teljesítményünket, amivel lényegében kiszorultunk a top 10-ből, de az elvett 2,5 százalékot a Nürburgring előtt visszakaptuk, mégsem indultunk. A motorerő viszont csak egy dolog, sokkal kevesebb szó esik a turbónyomásról. A TCR-autók az utcai modellek motorjának alapját használják, amelyek sok összetevőben különböznek. A turbónyomás tartományainak szabályozásával az a cél, hogy a motorok karakterisztikája is hasonló legyen az alapvető eltérések ellenére. Ezen változtattak a Slovakia Ring előtt, és számunkra a turbónyomással visszakapott teljesítmény az igazán fontos tétel. Ezért is vagyok bizakodó, hogy újra versenyképessé válhatunk.
Jók lehetünk, de kérdés, mi lesz később
Sőt azt is lehet mondani, hogy Szlovákiában szinte kötelező jól szerepelni. Egyrészt maga a pálya az elmúlt két évben nagyon feküdt a Hyundainak, mind a négy időmérőn mi voltunk a leggyorsabbak (Catsburg kétszer, Tarquini és én egyszer-egyszer), ráadásul személy szerint is nagyon kedvelem a kört, az egyik kedvenc vonalvezetésem. Másrészt az egyes hétvégék eredményeiből objektíven kiszámolt kompenzációs súlyok is kedvezően alakulnak nekünk, amiben persze nagy szerepet játszik, hogy Zolderben gyakorlatilag esélytelenek voltunk, majd a Nürburgringen nem indultunk. A lényeg, hogy a Slovakia Ringen a Link&Cónál 60, a Hondánál 50, az Audinál 10 kilóval könnyebbek leszünk az összsúlyt tekintve, ennek tudatában azt mondom, hogy szeretném megkezdeni a felzárkózást a bajnokság élmezőnyéhez. Kicsit azért muszáj óvatosnak lennem, mert csak a pályán derül majd ki, hogy az elméleti engedményekből valójában mekkora fejlődés következik. Az pedig a jövő nagy kérdése, hogy ha Szlovákiában jó teljesítményt nyújtunk, aminek hatására automatikusan változnak a kompenzációs súlyok, hosszabb távon mennyire maradunk versenyképesek.
Simán elképzelhető, hogy a pluszsúlyok kiegyenlítődésével kiderül, hogy az érvényben lévő BoP-vel még mindig több tizedes hátrányban vagyunk egy körön a legfőbb riválisokkal szemben. Az például nem véletlen, hogy két forduló után az első négy helyen három Link&Co áll a bajnokságban. Érdekes tapasztalat volt kívülről, a tévéből figyelni az erőviszonyokat legutóbb, és ez csak megerősített abban, hogy a kínai márka autója egyértelműen a legerősebb a jelenlegi mezőnyben.
Nem lehet mindig a mienk a legszebb kilátás
Szlovákiában újra három futamot rendeznek, ráadásul mindhármat vasárnap, ami biztosan megterhelő lesz. Én azonban kifejezetten élvezem a sűrű programot és az ezzel járó nyomást, élesebb versenyhelyzetet. Tavaly az egész idény így telt, úgy éreztem, fekszik nekem a rendszer, és bízom benne, hogy jövőre állandó jelleggel visszatérünk hozzá. Annyi változás van, hogy ugyan három futam lesz, de csak egy időmérő, amelyben a Q1 végeredménye dönt majd az egyik rajtsorrendről. Részemről ez nem követel meg különleges taktikát, mert eddig is igyekeztem a határokat feszegetni már az időmérő első szakaszában.
Ugyanúgy készültem erre a hétvégére, mint bármelyik másikra, egyáltalán nem befolyásolt a nürburgringi kihagyás. Az elmúlt években hozzászoktam, hogy hasonló okokból volt egy-egy hétvége, melyeken nem végezhettünk azokban a pozíciókban, ahol talán a helyünk lett volna. Tavaly is volt ilyen, de csak a végeredmény számít, ami kifejezetten édes volt. Nem lehet mindig a mienk a legszebb kilátás, de hiszek benne, hogy még sokszor megtapasztalom az idén, milyen a dobogó tetejéről nézni a dolgokat. Remélem, akár már Szlovákiában.
Michelisz: Dacos, erős Vettelre és vb-esélyes Verstappenre számítok
Minden évben élvezem a Forma–1-es szezonkezdetet megelőző izgalmakat. Amikor próbálja az ember megtippelni a várható erőviszonyokat, mazsolázza a csapatokról érkező híreket, és fejben megírja a forgatókönyveket. Idén speciális helyzet állt elő, mert kétszer éltük át ezt az időszakot, hiszen márciusban egyszer már majdnem elrajtolt a szezon, a tervezett melbourne-i nyitányt az utolsó utáni pillanatban fújták le a járványhelyzet miatt. Akkor is és most is arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy 2020-ban vajon új fejezet nyílik-e a Forma–1-ben. Eljöhet-e az új kezdet, amiben valami mást látunk majd, mint az elmúlt években? Szerintem igen.
Michelisz: Többet kaptam a Hungaroring E-sport Bajnokságtól, mint reméltem
Véget ért a Hungaroring E-sport Bajnokság, és csak most látom igazán, hogy mennyire nehéz dolgunk volt az indulásnál. Az utolsó futamon Leitner Norbert és Barna Martin továbbjutásért folytatott csatáját látva előtörtek bennem a saját emlékeim a tavalyi malajziai szezonzáróról. Amikor Esteban Guerrieri vezette a futamot, én meg negyedik voltam, és kicsúszni látszott a kezeim közül a bajnoki cím. Bele tudtam élni magam abba, hogy mit érezhetett Martin, aki ezen a sorsdöntő versenyen hasonló helyzetben volt, mint én valamivel több mint fél évvel ezelőtt. Végül mindössze három ponttal maradt le arról, hogy bejusson a top 5-be, akik közül kiválasztjuk majd a fődíj nyertesét. A legfelkészültebbet, aki teljes szezonos valódi versenyzési lehetőséghez jut 2021-ben.
Michelisz: Meg szeretnék felelni a szimulátoros múltamnak
Bevallom, vegyes érzéseim voltak, amikor megtudtam, hogy indul a kizárólag valódi WTCR-pilótáknak kiírt szimulátor-bajnokság. Miután felvázolták nekem a terveket, hogy milyen komoly tévés támogatást és magas szakmai színvonalat kap a projekt, nem maradt bennem sok kérdés, hogy a részese akarok lenni. Ugyanakkor vannak bennem félelmek a rajt előtt, mert zavar, hogy nincs lehetőségem annyit készülni rá, mint amennyit megérdemelne a kihívás.
Michelisz: Ezt keresem az autóversenyző tehetségekben
Sokat gondolkodtam az utóbbi időben, hogy mitől lesz valaki sikeres autóversenyző. Amióta tavaly megszereztem a WTCR bajnoki címét, még erősebb bennem a késztetés, hogy segítsek a magyar tehetségeknek az érvényesülésben. Ezért is indítottuk el a Hungaroring E-sport Bajnokságot, amelynek komoly tétje van:
a kiválasztott teljes szezonra szóló valódi versenyzési lehetőséghez jut a M1RA-ban.
Tizenöt éve megvesztem volna egy ilyen lehetőségért
Még érettségi előtt álltam, 17-18 éves voltam, amikor komolyabban elkezdtem szimulátorozni. A versenyeket megelőző hetekben jellemzően késő délután vagy estefelé ültem le a gép elé, és sokszor a hajnali órákig be sem fejeztem a gyakorlást. Napi szinten öt-hat-hét órát készültem, és ezt még komolyabban vettem, amikor elkerültem egyetemre, és a pécsi albérletben már nem volt semmiféle kontroll. Sokszor a tanulás rovására ment ez a fajta megszállottság, emlékszem, hogy az első egyetemi félévemben a felvett krediteknek talán csak a felét, ha teljesítettem. De végül lediplomáztam, mert rájöttem, hogy nem kell választani a versenyzés és a tanulás között, mindkettő fontos. Mindenesetre már akkor is ugyanaz volt a recept, mint amivel eljutottam a WTCR bajnoki címéig tavaly. Megtanultam, hogy csak a kitartás és a szorgalom vezethet sikerre a pályán. A valódin és a virtuálison egyaránt.
Zsolnay-váza mellé került a világbajnoki trófea
Michelisz Norbert szurkolók kérdéseire válaszolt. A WTCR regnáló bajnoka elárulta, hogyan érinti őt és az európai fertőzés központjában székelő olasz csapatát a koronavírus-járvány, mivel telnek a napjai tesztek és versenyek nélkül, és mennyire került maga alá, amikor kiderült, hogy idén nem jön a Hungaroringre a bajnokság.
Michelisz: Az ösztöneimre hallgattam, és ez vezetett sikerre
Még keresem a szavakat arra a felszabadultságra, ami vasárnap este óta uralkodik rajtam. Azt mondják, hogy harminc kilót nyom az a csodálatos 120 centis bajnoki trófea, de meglepően könnyűnek éreztem. Igen, talán ez a legjobb szó: könnyű. Most olyan könnyű minden.
Mint amikor a vízben emelsz meg valamit, és elcsodálkozol, mennyire egyszerű. Engem is hajt még ez az elképesztő felhajtóerő. Hegyeket tudnék megmozgatni, annyira a hatása alatt vagyok a vasárnapnak. Kell még kis idő, hogy felfogjam, mit értem el és ne kelljen néha megcsípnem magam, nem álmodom-e.
Michelisz: Hibátlan teljesítmény kell, de azzal jó esélyem van
Biztos nem Malajzia felé tartva voltam a legjobb útitársa Johannának, a feleségemnek. Ő is érzi rajtam, hogy ezekben a napokban kevésbé vagyok beszédes, gondolatban már teljesen elmerültem az előttünk álló versenyhétvégében. Bár nem most folytattuk le életünk legtartalmasabb párbeszédjeit, hihetetlenül sokat számít, hogy itt van mellettem. Tudja, hogy mikor kell beszélgetést kezdeményezve kicsit kizökkentenie, és azt is megérti, ha csendre van szükségem. Érdekes, hogy a csend magányos műfaj, mégis milyen jó érzés nem egyedül lenni benne.
Michelisz: Makaóban elértem azt, amit nagyon akartam
Ha el kellene döntenem, hogy félig teli vagy félig üres a pohár a makaói versenyhétvége után, akkor most egyértelműen azt mondanám, hogy félig teli. De őszintén szólva a második időmérőn elszenvedett baleset után nem hittem volna, hogy így gondolom majd, ahogy azt sem, hogy pontelőnnyel várhatom a WTCR december közepi, malajziai szezonzáróját.
Michelisz: A vb-címről döntő 2017-es szezonzáró óta nem éreztem ilyet
Nem tudom, hány emberben keltettem feltűnést, mire Dohán és Hongkongon keresztül megérkeztem Makaóba, de az biztos, hogy néha nehezen tudom leplezni azt a gyermeki izgatottságot, ami most munkál bennem. Tudatosult bennem, hogy kezdetét vette a végjáték, és a korábbiaknál is sokkal élesebbé vált a verseny a bajnoki címért. Versengő típus vagyok, és őszintén szólva lubickolok ebben a helyzetben. Nehéz leírni, de valamiféle kellemes pezsgés és jóleső feszültség uralkodik rajtam a makaói WTCR-hétvége előtt, ami egy kis türelmetlenséggel is párosul. Legutóbb talán a 2017-es világbajnoki címről döntő katari szezonzáró előtt vártam ennyire feltüzelve, hogy végre autóba ülhessek, és jöjjön, aminek jönnie kell!
Michelisz: Japán után még jobban bízok a bajnoki címben
Negyedszer nyertem futamot a szezonban, amivel egyéni rekordot döntöttem, de ez nekem most nem számít. Ha választhatnék, hogy egy futamgyőzelmet sem aratok, de a végén bajnok leszek, vagy tízszer nyerek, de nem én leszek az első a végén, nem kérdés, hogy az előbbi verziót kérném.
Nyerni persze mindig felszabadító érzés, így volt ez Szuzukában is, ahol azonban emellett sok tanulságos dolog is történt.
Michelisz: Élvezem, hogy élesedik a bajnoki harc
Minden évben a japán versenyhétvége egyik különlegessége, hogy vonatra szállok. Ezúttal Münchenből, sanghaji átszállással repültem Nagojába, ahonnan vonattal körülbelül egy órányi útra van a szuzukai pálya. Meg sem fordul a fejemben, hogy inkább autót béreljek, mert olyan jó a tömegközlekedés Japánban, hogy azzal sem érnék oda sokkal gyorsabban és kényelmesebben, ráadásul a vonatjegy kb. ötödannyiba kerül. Szerencsére volt már alkalmam kiismerni a helyi viszonyokat, nem véletlenül az egyik kedvencem a japán túra a 22-24 órás maratoni utazási idő ellenére is.
Michelisz: Vezetem a bajnokságot, de bonyolódik a helyzet
Kedd hajnalban értem haza Pécsre, miután a kínai Ningpóból indulva átutaztam a fél világot. Ezek a hosszú repülőutak nem a kedvenceim, de most végig hihetetlenül fel voltam dobva alatta. Azt hiszem, ez még így is marad egy darabig, hiszen új és fantasztikus az érzés, hogy a szezon hajrájához közeledve vezetem bajnokságot a WTCR-ben. Tudtam, hogy kulcsfontosságú versenyhétvége lesz a kínai, és bíztam abban, hogy győzelemmel térhetek majd haza, ami bár máshogy jött össze, mint azt elképzeltem, de így még talán értékesebb is.
Michelisz: Folytatódik a WTCR, bízom az erős hétvégében!
Frankfurtból repültem Pekingbe, ami tizenegy órás út volt, majd Kínában még egy kétórás belföldi járattal érkeztem meg Ningpóba, ahol több mint két hónapos szünet után folytatódik a WTCR. Néha az volt az érzésem az út alatt, hogy hosszabb ideig tartott, mint a legutóbbi portugáliai versenyhétvége óta eltelt idő. Annak ellenére ugyanis, hogy borzasztóan hiányzott már a versenyzés, nekem olyan volt a nyár, mintha egy szempillantás alatt elrepült volna.
Michelisz: Jó a tendencia, egyre közelebb az álom
Ha valaki azt ígéri, hogy 37 ponttal és egy futamgyőzelemmel zárom a WTCR portugáliai fordulóját, előre aláírtam volna. Ezért is érzem összességében rendkívül pozitívnak a Vila Realban történteket annak ellenére, hogy a vasárnapi második időmérő miatt borzasztóan csalódott és dühös voltam. Mert persze elsülhetett volna jobban ez a hétvége, de sokkal-sokkal rosszabbul is.
Michelisz: Vila Realban mindig dobogóra álltam – folytatnám!
Furcsa, de az első dolog, ami beugrik Portugáliáról, az a mérhetetlen csalódottság. Furcsa, mert minden évben a kedvenc helyszíneim közé tartozik a versenynaptárban Vila Real, mert szeretem az országot, szeretem a pályát és eddig mindig dobogóra álltam ott. De amikor a tavalyi nagy tömegbaleset után sérült, sajgó csuklóval az élről vártam a futam újraindítását, és kevéssel a második rajt előtt megtudtam, hogy az ellenőrök nem engedélyezik az indulásomat biztonsági okokból, borzasztóan csalódott voltam. Remélem, ilyesmire most hétvégén nem kerül sor, és csak a pozitív emlékeim sokasodnak tovább Vila Realról!
Michelisz: Nagyot kockáztattunk, hogy egyáltalán legyen esélyünk
A repülőúton hazafelé eszembe jutott, hogy a Nürburgring Nordschleifén aratott győzelmet csak a makaóihoz tudnám hasonlítani. Ezek azok a pályák, amelyeket minden versenyző nagyra tart, mert óriási szakmai kihívást jelentenek. Amikor sikerül nyerni egy ilyen legendás pályán, az egészen különleges visszacsatolás.
Nekem nem is azért volt most olyan fontos ez a győzelem, mert az első volt a szezonban, hanem a helyszín miatt.
Michelisz: Igazi bátorságpróba, a Zöld Pokol következik
Négyszer versenyeztem a Nürburging Nordschleifén, és még mindig óriási kihívást jelent. Már több mint két hete megkezdtem az intenzív felkészülést rá, rengeteg adatot és belső kamerás felvételt elemeztem, mert ez a pálya annyira hosszú és főként változatos, hogy négy versenyhétvége után sem érzem azt, hogy sikerült teljesen kiismernem. Érdekes, hogy a Hungaroring esetében sokszor megemlítjük, hogy mekkora előnyt jelent a pályaismeret. A Nürburgringen ez sokszorosan igaz:
akinek itt jelentős tapasztalata van, az nagy előnyből indul.
Michelsz: Lelkileg sok pluszt adott a zandvoorti hétvége
Előregondolkodás nélkül elfogadtam volna a Zandvoortban végül elért eredményeket és az értük járó 28 pontot. Annak fényében, hogy a Hyundai volt a legnehezebb autó a mezőnyben, tudtuk, hogy rendkívül nehéz hétvégére számíthatunk, ráadásul egy olyan pályán, amelyen tavaly a szezon mélypontját élte meg a márka. Most, hogy az aggasztó előjelek ellenére sikerült jól szerepelnem, rendkívül pozitív hangulatban várom a folytatást.
Ehhez pedig csak hozzátett az utolsó futamon elért dobogós helyezés – nem a létrejöttének körülményei, hanem az üzenete miatt!
Rovataink a Facebookon