16:00, December 06.
Marokkó 1
Spanyolország 0
Education City Stadion Nyolcaddöntő
20:00, December 06.
Portugália 6
Svájc 1

Lezárul egy korszak, különleges mérkőzéssel jön Roger Federer utolsó tánca

GettyImages-1426233693
2022.09.23. 10:00
Egy hete minden Roger Federerről és visszavonulásáról szól a sport világában. A svájci legenda múlt héten csütörtökön jelentette be, hogy a hétvégi Laver-kupa lesz az utolsó olyan verseny, ahol teniszütőt ragad. A 20-szoros Grand Slam-torna-győztes sportága egyik ikonjaként vonul vissza, és személye a valaha élt egyik legnagyobbjaként marad fenn a tenisz históriás könyvében.

Rendkívül nehéz Roger Federer karrierjéből kiemelni pár emlékezetes és meghatározó pillanatot, mivel megannyi olyan mérkőzés, tornagyőzelem, nyerő ütés és bravúros labdamenet tartozik a svájci legendához, hogy ember legyen a talpán, aki azok közül ki tud választani párat. De szerencsére ez nem is a feladatunk.

Attól függetlenül, hogy ki kinek szurkol, az nem lehet vita tárgya, hogy Roger Federer maga volt a tenisz. Sőt, nemcsak volt, hanem most is az, és valószínűleg lesz is mindörökké. Mert persze azon lehet vitatkozni, hogy ki minden idők legjobb játékosa, főleg úgy, hogy Rafael Nadal és Novak Djokovics is több GS-torna-győzelmet mutathat fel karrierje során, de Roger Federert semmihez és senkihez nem lehet hasonlítani a sport történelmében.

Futballrajongóból lett a tenisz egyik legnagyobb klasszisa

Ha végig szeretnénk venni a bázeli születésű 41 éves svájci legenda pályafutását és karrierje legfontosabb pillanatait, sikereit, akkor valószínűleg holnap reggel is még ezt a cikket olvasnánk. De azért próbáljuk meg kiemelni legemlékezetesebb rekordjait a tenisz valaha volt egyik legjobbjának, és nézzük meg, honnan indult a karrierje, és mikor ragadott először teniszütőt a kezébe.

Érdekesség, amit a teniszrajongók nagy része talán nem is tudott, de Roger Federer nem az a gyerek volt, aki már teniszütővel a kezében született. Mellette fiatal éveiben nagyon kedvelte a futballt is, sőt kifejezett tehetsége is volt a labdarúgásban. Ennek ellenére végül 12 éves korában végérvényesen a tenisz mellett tette le a voksát, de az hozzátartozik a történethez, hogy már hároméves korától kezdve teniszedzésekre is járt. Saját elmondása szerint végül azért választotta a teniszt a labdarúgás helyett, mert érzése szerint a teniszben minden a saját irányítása alatt van.

A labdarúgásban lehet hibáztatni a kapust, vagy bárki mást, a teniszben csak magamat hibáztathattam 

– emlékezett vissza a kezdetekre Federer.

Nyolcéves volt a „kicsi” Federer, amikor a TC Old Boys teniszklubhoz csatlakozott, és edzőinek köszönhetően az évek során elsajátította a hibátlan technikát, valamint többek között azt is, hogyan kell a pályán viselkedni. Mint utólag kiderült, ennek köszönhetően Roger Federer nevével összeforrt az elegancia és az úriember fogalma is. 

A sportág nagyjaival ellentétben Federer nem ért el különösebben jelentős eredményeket fiatal éveiben, első sikereit juniortornákon aratta, mikor 1995 és 1997 között hét juniortrófeát hódított el. Ettől kezdve már megvolt a lehetősége, hogy egyre több nemzetközi versenyre is benevezhessen.

16 éves volt, amikor elhatározta, hogy a teniszre a lehető legkomolyabban tekint, és felhagy tanulmányaival, hogy az élsportra koncentrálhasson.

Igen ám, de ez a döntés viszonylag kockázatos volt számára, mivel annyira nem volt ismert még a neve, sőt az eredményei sem garantálták azt, hogy rögtön megélhetést biztosítson számára a tenisz. De végül rövid időn belül kiderült, hogy nagyon jól tette Federer, mikor kizárólag a teniszre összpontosított, és 1998-ban már végleg betört a juniormezőnybe, olyannyira, hogy Wimbledonban egyesben és párosban is győzedelmeskedett, megszerezve ezzel pályafutása első komoly sikereit, amivel neve felkerült az éltenisz térképére. Wimbledoni győzelmének és figyelemre méltó junioreredményeinek köszönhetően egyre több nemzetközi ATP-tornán kapott szabadkártyát, így a sportág akkori legnagyobbjai ellen is bizonyíthatta már tehetségét. Ezekkel a lehetőségekkel olyan szinten élt Federer, hogy az ezredfordulón már a világranglista 64. helyén jegyezték.

Elképesztően felívelő karrierjében a következő célként Federer kitűzte pályafutása első ATP-torna-győzelmét, valamint azt, hogy a világranglista legjobb 15 játékosa között jegyezzék a nevét. Nos, sokat nem kellett várnia egyik cél beteljesülésére sem, 2001 februárjában már rögtön ünnepelhette élete első ATP-torna-győzelmét Milánóban, majd a top 15-ös tagság is elérkezett, mikor ugyanebben az évben negyeddöntőig jutott a Roland Garroson, majd Wimbledon után a világranglista 15. helyén állt. Ennek ellenére a legnagyobb sikerek még várattak magukra. Még annak ellenére is, hogy 

ekkoriban már a sportsajtó mentálisan gyenge teniszezőnek is nevezte Federert, mivel a Grand Slam-tornákon rendre viszonylag korai szakaszban búcsúzott.

A hosszú várakozásnak végül a 2003-as wimbledoni torna vetett véget, ahol kisebb hátsérüléssel küzdve a fináléban három szettben győzedelmeskedett Mark Philippoussis ellen, és pályafutása első Grand Slam-torna-győzelmét ünnepelhette 21 évesen. Az évet végül karrierje legelőkelőbb pozíciójában, a második helyen zárta, mielőtt kezdetét vette volna Federer elképesztő, éveken át tartó dominanciája.

Nem kellett sokáig várni, hogy felüljön a világ trónjára

Minden kezdet nehéz – szokták mondani mind az életben, mind az élsportban. Ez kifejezetten igaz volt Federerre nézve is, mivel amilyen nehezen lett meg élete első GS-trófeája, mondhatni, olyan könnyedén jöttek utána az újabb sikerek az év legnagyobb tornáin. 2004 elején rögtön megnyerte az Australian Opent, majd nem sokkal később, egészen pontosan 2004. február másodikán már a svájciak teniszezőjének nevével kezdődött a világranglista, Federer pályafutása során első alkalommal felülhetett a világ trónjára. Az év második felében egy egészen elképesztő, 23 mérkőzéses győzelmi sorozatot tett le az asztalra, miután megvédte címét Wimbledonban, majd Gstaadban és Torontóban is győzedelmeskedett.

Az athéni olimpián már Federer vihette a svájci zászlót, de az ötkarikás játékokon meglepetésre korán, már a második körben búcsúzott. Mint utólag kiderült, nem volt olyan nagy probléma, hogy így történt, mivel sokkal több energiája maradt a 2004-es US Openre, ahol ellentmondást nem tűrően, elképesztő magabiztossággal menetelt végig a tornán. A Lleyton Hewitt elleni fináléban a három szett alatt mindössze hat játékot engedélyezett ellenfelének, ezzel egy történelmi rekordot is felállított. 

1988 óta Federer lett az első teniszező, aki a naptári év négy Grand Slam-tornájából hármat is megnyert.

Kisebb túlzással a 2005-ös évben már nagyobb ellenfelei voltak a rekordok, mintsem a háló túloldalán álló játékosok. A naptári esztendő során összesen 11 tornát nyert meg, és ekkoriban jegyezte karrierje máig leghosszabb, 35 mérkőzésig tartó veretlenségi sorozatát is. Elképesztő fölénnyel vezette a világranglistát, az év végére már a 2000 pontot is átlépte előnye a második helyezett játékoshoz képest. És ahogy mondani szokták, ez még mindig nem volt semmi!

Statisztikailag Federer pályafutásának legsikeresebb éve a 2006-os volt, amit rögtön egy Australian Open-sikerrel kezdett. Ez immár a hetedik GS-címe volt, és egy olyan példátlan rekordot is beállított ezzel, hogy hibátlan mérleggel rendelkezett a GS-tornák fináléjában, hét döntőből mind a hetet megnyerte. Az egész esztendő során csupán két vereség csúszott be menetelésébe, és újabb történelmi rekordok megdöntésével zárta az évet. A világranglistát soha nem látott különbséggel vezette 8370 pontjával, a második helyen álló Rafael Nadal előtt mintegy 3900 pontos különbséggel. Hozzátartozik még ehhez az évhez az is, hogy ekkoriban nyerte meg első ízben a bázeli tornát, ahol még kölyökkorában labdaszedőként tevékenykedett.

A következő években azért volt, hogy visszaesett elképesztő dominanciája, de ez abszolút betudható volt annak, hogy korábbi sikeressége következtében olyan elvárások alakultak ki a személye körül, amit még ő maga sem tudott tartani. Játékát sérülések is hátráltatták, sőt voltak olyan napok is, amelyeket kórházban kényszerült tölteni. Ekkoriban szenvedte el – saját elmondása szerint – pályafutása legfájdalmasabb vereségét, mikor 2008-ban a wimbledoni döntőben kikapott Rafael Nadaltól. Minden idők leghosszabb wimbledoni fináléját a mai napig a tenisztörténelem egyik legzseniálisabb mérkőzésének tartják.

Az időszak, ami minden idők legjobbjává emelhette

Az épphogy elvesztett finálé nagy hatással bírt Federer hátralévő szezonjára: több váratlan, korai vereség is becsúszott, így biztossá vált, hogy négy és fél év után először meg kell válnia a világelsőségtől. Mondhatni, méltó folytatása volt 2009 az azt megelőző esztendőnek, mivel Federer hanyatlása folytatódott, ezúttal az Australian Open fináléját bukta el Rafael Nadallal szemben, amit a teniszvilág tragikus jelentőségűként élt meg. Már csak azért is vált emlékezetessé a finálé, mert Federer tőle eddig sosem látott módon sírta el magát a díjátadón, amit a sportvilág az érzelmi összeomlás jeleként értelmezett. Ekkoriban sokat beszéltek arról, hogy Federer pályafutása végérvényesen lejtőre került. 

De ekkor olyan fordulatot vett a játéka és olyan történelmi sikereket ért el, amivel sokak szerint minden idők legjobb játékosává lépett elő.

Történt ugyanis, hogy három vesztes Roland Garros-döntő után újra megérkezett Párizsba, hogy végre valahára elhódítsa az egyetlen hiányzó Grand Slam-címét is karrierjében. Természetesen akkor sem a svájci számított a torna előtt a legnagyobb esélyesnek, de amint meglepetésre Rafael Nadal, Novak Djokovics és Andy Murray is kiesett, úgy már Federer lépett elő a torna legnagyobb favoritjának. Hatalmas lehetőség és egyben legalább ugyanekkora nyomás nehezedett a svájcira, miután legnagyobb riválisai búcsúztak. 

Sokak szerint ez tette igazán naggyá Federert, hogy egy ilyen időszakban is elbírta a nyomást, és begyűjtötte az utolsó hiányzó GS-címét is.

Ezzel Federer lett a tenisztörténelem hatodik játékosa, aki pályafutása során mind a négy Grand Slam-tornát megnyerte. A Roland Garros elhódítása után szakértők, újságírók, és szurkolók véleményei már arról szóltak, hogy ezzel felkerült Roger Federer pályafutására a korona, és már róla beszélhetünk úgy, mint minden idők legnagyobbja, aki valaha ütőt ragadott a kezébe.

Ezután sem volt megállás, újabb 22 mérkőzéses győzelmi sorozatot állított fel, sőt újabb lökést adhatott a karrierjének, hogy időközben megszülettek ikerlányai. Akkor megfogadta, hogy pár évig még egészen biztosan folytatja a játékot, hogy lányai láthassák őt játszani a pályán.

Újra a világ trónján

Egészen 2012 nyaráig kellett várni, hogy újabb valós esély nyíljon Federer előtt a világelsőség visszaszerzésére. Egészen pontosan ehhez annyi kellett, hogy újra megnyerje a wimbledoni tornát, míg az akkori világelső Djokovics ne jusson az elődöntőnél tovább. A torna alatt Federer újra hátsérülésekkel bajlódott, de ez nem befolyásolta annyira a játékát, hogy meglepő vereséget szenvedjen. Így össze is jött végül a Federer–Djokovics-álomelődöntő, ahol a svájci klasszis négy szettben múlta felül szerb riválisát, és jutott be a rekordot jelentő nyolcadik alkalommal a wimbledoni verseny fináléjába. A döntőben végül a hazai kedvenc Andy Murray-t is megverte, 

így megszerezte pályafutása 17. GS-győzelmét, és újra elfoglalhatta az első pozíciót a világranglistán.

Egészen 2014-ig kell utaznunk az időben, hogy egy újabb történelmi Federer-pillanat következzen, ezúttal egy olyan, amikor hazáját vezette a csúcsra. A nemzetek között rendezett Davis-kupa döntőjében Svájc Franciaországgal csapott össze, és a franciák Federer gyengeségére építve direkt salakpályán rendezték a finálét.

Egy ideig úgy tűnt, hogy ez a taktika be is válik a franciáknak, mivel az első napon Federer súlyos vereséget szenvedett, de a folytatásra váratlanul olyan magas színvonalra emelte a játékát, amire Franciaország legjobbjai sem tudtak válaszolni. Az utolsó napon, a Richard Gasquet elleni utolsó meccset három játszmában megnyerte, aminek köszönhetően Svájc hódította el abban az évben a Davis-kupát.

Ezzel az első teniszező lett a történelemben, aki mind a négy egyéni Grand Slam-tornát megnyerte, világbajnoki címmel rendelkezik, olimpiai aranyérmes, Hopman kupa-győztes és Davis-kupa-bajnok egyben.

2016-ban újabb hullámvölgy következett karrierjében, sőt pályafutása során első alkalommal megműtötték a térdét is, aminek következtében az év legnagyobb részében egyáltalán nem tudott pályára lépni. Fél év kihagyás után egészen a 16. helyig zuhant vissza a világranglistán, és ebben a pozícióban vágott neki a 2017-es évnek. Annak az évnek, amikor újra visszatért a csúcsra, és a Australian Openen minden idők egyik legnagyobb mérkőzésén győzte le Rafael Nadalt, és szerezte meg pályafutása 18. GS-torna-győzelmét. A rá következő évben első alkalommal érkezhetett úgy 2013 óta egy Grand Slam-tornára, mint címvédő játékos. És – mondhatni – címvédőhöz méltó játékkal, rendkívül domináns teljesítménnyel, a döntőben Marin Cilicet legyőzve hódította el pályafutása 20. és egyben utolsó Grand Slam-torna-győzelmét.

Sikerével rendkívül közel került újra a világelsőséghez, mivel Rafael Nadal viszonylag korán búcsúzott Ausztráliában, így csak annyi kellett hozzá, hogy újra felüljön a csúcsra, hogy a rotterdami tornán eljusson legalább a negyeddöntőig. Ez természetesen bekövetkezett, így 36 évesen és 195 naposan a tenisztörténelem legidősebb világelsője lett.

Pályafutása 100. tornagyőzelmét 2019-ben aratta a dubaji tornán, ahol a díjátadó ünnepségen még egy hatalmas 100-ast ábrázoló táblával is meglepték a szervezők. Ez év nyarán került utoljára karnyújtásnyi közelségbe egy újabb GS-címhez, amikor a wimbledoni döntőben Novak Djokoviccsal találkozott. A maratoni hosszúságú döntőben Federer két mérkőzéslabdáig is eljutott saját szervája mögött, de egyiket sem tudta beütni, és végül elveszítette a döntőt. Ha őszinték akarunk lenni, ismerve a későbbi eseményeket is,

Federer lényegi pályafutása ekkor ért véget, és az elveszített döntő hatalmas törést jelentett karrierjében.

A következő években már többször küzdött térdsérüléssel, újra hosszú hónapokig nem láttuk a pályán, sőt ugye a koronavírus is félbeszakította a teniszéletet hosszú időre, ami abszolút Roger Federer ellen dolgozott. 2021-ben, egy újabb térdműtétet követően még megpróbálkozott a visszatéréssel, de a wimbledoni negyeddöntőben három szettben kapott ki Hubert Hurkacztól úgy, hogy az utolsó szettben még játékot sem nyert. Máig ez volt az utolsó mérkőzése.

„Szeretlek, és sosem hagylak el”

Aztán elérkezett a pillanat, amit már jó ideje sejthettünk, hogy hamarosan be fog következni. 2022. szeptember 15-én Roger Federer közösségi felületein jelentette be, hogy a pénteken kezdődő Laver-kupa lesz pályafutása utolsó ATP-tornája. Hozzátette ugyan, hogy végérvényesen nem teszi le a teniszütőt, és bemutatótornákon, jótékonysági eseményeken a jövőben is pályára lép, de versenykörülmények között most utoljára.

A testem egyértelmű üzenetet küldött számomra az utóbbi időkben

– írta Twitter-oldalán a svájci legenda, aki hiába dolgozott keményen, hogy visszatérjen a versenyformájába.

„Több mint 1500 mérkőzést játszottam 24 év alatt. Fel kell ismernem, mikor kell befejeznem a pályafutásomat” – folytatta Federer, egyúttal üzent a sportágnak is: 

Szeretlek, és sohasem hagylak el.

„Az összes ajándék közül, amelyet a tenisztől kaptam az évek alatt, a legnagyobbat kétségkívül azok az emberek adták, akikkel útközben találkoztam: a barátaim, a versenyzők és mindenekelőtt a szurkolók, akik életet adnak a sportnak” – folytatta Federer. A svájci elárulta, hogy keserédes döntés ez számára, mert hiányzik neki majd minden, amit a sportág adott, ugyanakkor van mit ünnepelni.

Az egyik legszerencsésebb embernek tartom magam a Földön

– szögezte le a legenda, aki elismerte, hogy különleges tehetséget kapott a teniszezéshez, és ezt olyan szinten tette, amit soha nem is képzelt volna, ráadásul sokkal tovább tartott, mint azt valaha is gondolta volna.

A feleségének, Mirkának is köszönetet mondott, aki minden percet átélt vele. „Ő melegített be a döntők előtt, számos mérkőzést nézett végig, még nyolc hónapos terhesen is.”

Roger Federer pályafutása során 310 hétig volt világelső, a tenisztörténelem harmadik legtöbb címével, 20 GS-trófeával rendelkezik, míg egyéniben 103 tornagyőzelmet ünnepelhetett karrierje alatt. Az örökké vita tárgya marad, hogy ki minden idők legjobbja, de az bizonyos, hogy Federerhez fogható játékost sosem látott – és nem is fog látni a jövőben – a sportág.

Mert Roger Federer egy olyan szintre emelte a teniszt, amit soha senki nem gondolt volna, és mi, szurkolók sokkal többet kaptunk tőle, mint ember valaha várhatott volna egy sportolótól. 

Stílszerűen pályafutása utolsó mérkőzését Rafael Nadal oldalán, párosban játssza a Laver-kupa péntek esti programjában, ahol végérvényesen elbúcsúzik az éltenisztől. Az esemény kapcsán a mérkőzéseket közvetítő Eurosport csatornát is birtokló Warner Bros. Discovery Sports Europe tartalomért és produkcióért felelős alelnöke, Scott Young elmondta:

Az idei Laver-kupa a tenisz egy olyan évében valósul meg, amelyben a legjelentősebb és legellentmondásosabb történeteknek lehettünk szemtanúi. Az új Grand Slam-bajnokok nyomot hagytak maguk után, míg a játék nagyjai rekordokat állítottak fel, miközben nagy megpróbáltatásokat kellett leküzdeniük, hogy örökségük fennmaradjon. Nemrég ünnepeltük egy igazi úttörő és bajnok, Serena Williams visszavonulását, és most egy újabb globális sportikon búcsúztatására készülünk. Ezek a pillanatok olyan narratívát kínálnak a sportágnak, amilyet évek óta nem láttunk.

A Laver-kupa küzdelmei a Team World és a Team Europe között szeptember 23. és 25. között zajlanak a londoni O2 Arénában. A mérkőzéseket Magyarországon kizárólag az Eurosport csatornáin követhetik a nézők. 

Addig is nézzük meg a svájci legenda pályafutásának legemlékezetesebb labdameneteit!

(Borítókép: Getty Images)



  • Hírek
  • Hírek