Százdollárosra is adtam autogramot
További Vízilabda cikkek
- Huszonegy volt a nyerő szám, de nem a megszokott leosztásban
- Kegyetlenül megtoroltuk a magyar póló egyik legfájóbb vereségét
- Új szabályok, régi eredményesség: megvertük az Európa-bajnokot
- Ezzel a csapattal küzd meg a világkupáért a magyar válogatott
- Ott volt profi, ahol nincs is vízilabda, aztán 32 évesen berobbant a magyar válogatottba
„Számítottam rá már az athéni olimpia után, hogy egyszer majd talán én is bekerülhetek a számos világnagyság mellé. Alapkritérium azonban az edzőknél a 25 éves munkásság. Aztán később kiderült, hogy nem csak a válogatott időszak számít, hanem bármilyen edzősködés is. 1986-ban kezdtem gyerekekkel, ezért kaphattam meg most ezt a kitüntetést, mert megvan a 25 éves múltam” – mondta Kemény.
A ceremónia utáni beszédében megköszönte édesapjának és csapatának, nélkülük nem ment volna. „Lehettek volna korszakalkotó gondolataim Szlovákiában, tele lehettem volna alázattal és ambícióval, a játékosaim nélkül nem lehettem volna sikeres”.
Ahogy elindult Budapestről Floridába, nem volt olyan város vagy reptér, ahol szurkolók ne állították volna meg egy autogramért, beszélgetésért. „Volt, aki a százdollárosát adta oda, mert nem volt nála egy cetli. A felénk irányuló szeretetet nem lehet nem érezni. Ezért is gondoltam arra, hogy akik velünk énekelték a győztes döntők után a Himnuszt, akik körmeiket rágták a tévé előtt, és mellettünk voltak az elmúlt 14 hullámvölgyeiben is, felveszem velük a kapcsolatot. Nem ígérem, hogy a kérdésekre nagy dolgozatokat írok, de válaszolok." (a cím: kemeny.denes@vodafone.hu)
Az idei a kiegyensúlyozottság éve lehet, mert a tavalyi még a szerbek legyőzése mellett is törékeny volt, elsősorban a kulcsjátékosok túlterheltsége miatt.
„Kásás jelenléte rengeteget számít, de nem akarom csak rá sarkítani. Nézem a Reccóban, hogyan játszik, kevés gólt dob, de neki nem is a sok góllal megnyert meccseken kell, hanem azokon, amit 7-6-ra hozunk. Vagy épp dob hármat, míg az ellenfél kettőt, mint a '97-es sevillai döntőben. Ezeken a szoros meccseken pedig jó lesz. A kiegyensúlyozottsággal azonban csak a harmadik vagy a negyedik hely érhető el, kell még valami bolondéria vagy valami őrültség is, hogy előbbre jussunk. Mert mis más lehetne a célunk, mint a döntő? Volt már több olyan világverseny, amelyikre nem esélyesként utaztunk, az idei vb is ilyen lesz, de mivel még egy edzőmeccset is meg akarunk nyerni, a győzelmi vágyunk elpusztíthatatlan. Olyanok vagyunk, mint a Hold, fogyatkozunk, újra erősödünk. Közeledik a holdtölte.”
Mit gondol a Rijekában játszó Varga Dániel és Dénes kijelentéseiről, akik - miután horvát csapatukkal kikaptak a Vasas ellen és nem juthattak be a római négyes döntőbe - szóvá tették, hogy nem hagyta őket nyerni a már rég kiesett magyar címvédő (akét testvér a Vasasban játszott légiósélete előtt). „Bízom benne, hogy a különböző médiumok segíteni fogják játékosaimat akkor is, ha a medencében vagy éppen azon kívül hibáznak. Nem akarom tovább ragozni, felmelegíteni ezt a témát, mert már nyugvópontra jutott.”