A férfi pólóválogatott kikapott az olaszoktól, és lemaradt az Eb-dobogóról

További Vízilabda cikkek

Negyediként végzett a magyar férfi vízilabda-válogatott a horvátországi Európa-bajnokságon, miután a szerdai helyosztón 12–7-re kikapott az olasz nemzeti együttestől, amely végig vezetett, és esélyt sem adott nekünk. A hetedik helyet Szerbia, az ötödiket Görögország szerezte meg, míg az aranyérem a spanyoloké lett, akik a döntőben a házigazdákat múlták felül emlékezetes körülmények között, remek hajrával. A spanyolok először nyertek Eb-t, és mostani sikerrel ráadásul elvitték a kontinenstorna olimpiai kvótáját.

A két csapat a zágrábi Eb csoportkörének utolsó fordulójában megmérkőzött egymással, a negyeddöntőbe jutás akkor az olaszok számára már elért célkitűzés volt, a magyaroknak viszont még küzdeniük kellett a plusz egy szabadnapért a tornán. Magyar részről a küzdés olyan jól sikerült, hogy a bravúros 10–5-ös győzelemmel a negyeddöntős részvétel mellett mindjárt meglett a csoportelsőség is. Az olaszok a kelleténél kicsit kényelmesebbre vették akkor a figurát az elején – bár az első negyed 1–0 volt oda –, majd a folytatásban a végig jó hőfokon égő magyarokkal szemben nem volt esélyük visszakapaszkodni, az összképet tekintve még a szorosabb eredményre sem.

A negyeddöntőben a magyar fiatalok – Varga Zsolt szövetségi kapitány világbajnoki címvédő csapatából nyolcan hiányoznak az Eb-n, ők szakmai döntés értelmében pihennek, illetve már a februári, dohai vb-re hangolnak – ötméterespárbajt követően 15–14-re múlták felül a szerbeket, az olaszok eközben 14–8-ra verték a montenegróiakat. Az elődöntőben a mieink a házigazda horvátokkal szemben maradtak alul 11–8-ra, keddi ellenfelünket a spanyolok győzték le remek védőmunkával 7–4-re.

A szövetség hírlevelében emlékeztetett: amióta nem körmérkőzéses formában dőlnek el a helyezések (1989 óta), a magyar válogatott hatszor játszott „kisdöntőt”, ebből ötször győzött, 2012-ben, Eindhovenben például az olaszokkal szemben 12–9-re.

Az egyetlen vereség viszont éppen Zágrábban jött össze, akkor a szerbek bizonyultak jobbnak 10–8-ra.

Az olaszok hétszer játszottak a harmadik helyért 1989 óta, az ő mérlegük három győzelem és négy vereség. Utoljára 2014-ben álltak Eb-dobogón (harmadik hely), miután 2018-ban és legutóbb, Splitben is elvesztették a bronzmérkőzést, 2016-ban és 2020-ban pedig az ötödik helyért rendezett találkozókon maradtak alul.

Amióta 2006-ban páros évre kerültek az Eb-k, meglehetősen határozott sorminta alakult ki a válogatott utolsó napi meccseit illetően: azóta győzelemmel vagy vereséggel zárjuk az adott kontinensviadalt. A 2022-es Eb-döntős vereség után ennek alapján most győznünk kellett volna.

Nem a mi félidőnk volt: magunkat nagy erőkkel kerestük, az ellenfelet pedig messzi lemaradással követtük

A magyar kapuban Gyapjas Viktor kezdett, és másfél perc után szomorúan vehette tudomásul, hogy két lövésből két gólt kapott – egyet jobbra, egyet balra –, miközben társai elöl eredménytelennek bizonyultak. A 3. percben aztán a harmadik olasz próbálkozásnál meglett Gyapjas első védése, majd a 6. percben Vigvári Vince emberelőnyben elengedett lövése után a magyar szépítés is összejött végre. Utóbbira azonban Edoardo Di Somma gyorsan válaszolt. Miután a csapatok igyekeztek a kaputól távol felhúzni a védővonalat, a centerek és a bekkek mindkét oldalon óriásit küzdöttek, így jöttek a kiállítások vagy éppen a távoli lövések. Az első negyed vége előtt kapust cseréltünk, Gyapjast a negyedik olasz gól után Bányai Márk váltotta, a magyarok viszont védekezésben, még inkább támadásban nagyon nem találták a fonalat, így háromgólos olasz előnnyel ért véget az első felvonás (4–1).

A második játékrész első támadása is olasz góllal végződött, majd harmadszor is sikerült eltalálnunk az olasz kaput, de a gólokat tekintve nem jutottunk egyről a kettőre. Az olaszoknak viszont meglett ötre a hat. Ideje volt, hogy Vigvári Vince bombája ismét utat talált a kapuba. Ezután Bányai védte bravúrral az olasz center közeli ráhúzását, Tátrai Dávid pedig ugyancsak távolról volt eredményes: pazarul lőtte ki a bal felsőt.

A KÉT GÓL FELPAPRIKÁZTA A MIEINKET A FÉLIDŐ ELŐTTI VÉGJÁTÉKRA FORDULVA,

támadásban megint sok volt a mozgás, amint azt a torna korábbi meccsein megszokhattuk, és amivel az olaszok ellen másfél negyeden át adósak voltak a magyarok.

Kár, hogy az emberelőnyt nem tudtuk kihasználni, szerencsére Bányai ismét a helyén volt, a következő olasz lövés azonban kifogott rajta, és a blokkolni szándékozó két magyar játékoson. Az olaszok hét, Oscar Gonzalo Echenique pedig már három találatnál járt. Marco Del Lungo pedig a sokadik védésénél, társaihoz hasonlóan az olasz kapus is magas hőfokon égett.

Kétszer a kapufáról, egyszer Bányai védése után pattant vissza a labda az ellenfélhez, amely negyedik próbálkozásra már nem kegyelmezett. A negyed zárásaként Tátrai lövése kapufáról vágódott a vízre, a rivális az eredményben újabb kettőt tett közé (8–3).

Az olaszok a második félidőben is komolyra vették a figurát, nem volt visszaút a magyaroknak

Pattintott lövésből szerzett olasz góllal indult a harmadik felvonás, majd Burián Gergely magyar emberelőnyt váltott gólra. Hosszú gólcsendünk után... Csökkent a mérkőzés intenzitása, az olykor peches magyarok fáradni látszottak – a keretből többeket betegség sújtott a héten –, az olaszoknak pedig nem volt annyira sürgős, bár mindvégig érződött rajtuk az erős visszavágás szándéka. Pohl a felvonás végén kipontozódott – társai közül ketten két személyi hibával álltak –, Andrea Fondelli pedig büntetőt váltott gólra. Tátrai kettős fórban lőhetett, Del Lungóban azonban elakadt a labda (10–4).

Ahogyan a korábbi három, úgy a negyedik negyed is olasz góllal indult. Mínusz nyolcnál Vigvári Vince kapáslövéssel szépített, pár perces gólszünet után pedig Tátrai remek megmozdulás után csökkentette a különbséget. A negyed a támadások pontatlan befejezéséről, valamint a két kapusról és a védéseikről szólt leginkább, majd Nagy Ádám mondta ki a végszót (12–7).

A döntőt telt ház, és elképesztő hangulatot teremtő horvát drukkerek előtt rendezték meg. A házigazda ennek megfelelően villámrajtot vett, és a negyed végére kétgólos előnyre tett szert (5–3). A felvonás második részében azonban már magukhoz tértek a spanyolok, rendezték a védekezésüket, és onnantól kezdve igazi ki-ki meccset láthatott a publikum, sok fordulattal. A védekezések, a blokkok és a kapusteljesítmények meghatározták a játékot, csak a minőségi lövések és figurák találtak utat a kapuba mindkét oldalon. A spanyoloknál azonban a záró részre mégis indokolttá vált a kapuscsere, amit meg is léptek, és ez döntőnek bizonyult. A záró negyedben ugyanis lenullázták a horvátokat, így előbb a házigazdák kétgólos előnye tűnt el, majd a spanyolok a hajrában pazar góllal átvették a vezetést. Az utolsó két spanyol gólt Álvaro Granados szerezte, aki előbb távolról, majd éles szögből csavarból volt eredményes – utóbbinál ráadásul a víz alá is nyomták lövés közben –, az utolsó horvát próbálkozás pedig elhalt, hiába kapták meg az emberelőnyt.

Az Eb-n egy olimpiai kvóta talált gazdára, ezt a győztes kapta, miután a tavaly vb-döntős csapatok – az aranyérmes magyarok, valamint az ezüstérmes görögök – a kontinensbajnokságon kiestek ebből a külön versenyfutásból. A fennmaradó négy hely a dohai vb-n talál majd gazdára, a rendező franciák, valamint a magyar–görög páros mellett már a japánok, az amerikaiak, az ausztrálok és a dél-afrikaiak is tervezhetnek Párizzsal.