Varga Dénes a pólósainkat „kivégző” marseille-i Herkules bálványa

Már akkor felfigyeltünk Thomas Vernoux-ra, amikor január 24-én a Császár-Komjádi Uszodában a dohai világbajnokság főpróbáján négy gólt lőtt Vogel Somának. Igaz, mivel a magyar válogatott 14–10-re legyőzte a franciát, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk ennek a remek egyéni teljesítménynek, mint ahogyan annak sem, hogy mind a négy ráúszásnál simán elhozta a labdát. Sokkal jobban tartottunk a franciák rutinos balkezesétől, Ugo Crousillat-tól, aki 2017-ben fontos fogaskereke volt a Bajnokok Ligája-győztes Szolnoki Dózsa-KÖZGÉP világverő gépezetének. 

Rémálom lett a könnyed ujjgyakorlatból

Így érkezett el a világbajnokságon az előzetesen könnyű ujjgyakorlatnak tartott Magyarország–Franciaország negyeddöntő, amely úgy is indult, hogy az lesz: félidőben 7–3-ra, a harmadik negyed közepén 8–4-re vezettünk.

Aztán Manhercz Krisztián kihagyta az ötméterest, és onnantól kezdve ránk omlott az Aspire Dome mennyezete. A hátralévő időben 7–2-es szakaszt csináltak a franciák, a hétből öt gólt pedig Manhercz klubtársa, Thomas Vernoux lőtt. Franciaország 11–10-re győzött, és fennállása során először bejutott a világbajnokság elődöntőjébe. 

Vernoux pedig belépett a „hóhéraink” sorába Helmut Rahn (két gól az 1954-es NSZK–Magyarország labdarúgó vb-döntőben), Camilla Andersen (hatgólos hátrányból fordítás a Dánia–Magyarország női kézilabda olimpiai döntőben, Sydney-ben a 31–27-es mérkőzésen) és Maria Conde (16 pont és százszázalékos dobóteljesítmény a Spanyolország–Magyarország női kosárlabda olimpiai selejtezőn, amelyet 22 pontos hátrányból 73–72-re megnyertek az ibériaiak, kiejtve a mieinket) mellé. 

Facebookon érkezik a válasz

Hazánkban a sportágnak igen nagy hagyományai vannak, amely közel sem mellékesen gazdag eredménysorral párosul, így magyar újságíróként adta magát a szakmai feladat: interjút készíteni ezzel a 21 éves zsenivel. A világhálót hívtuk segítségül a kontakt felvételéhez, és hétfő délután a közösségi oldalon küldtünk üzenetet Thomas Vernoux-nak. Aztán jobb híján vártunk a kapásra, mint amikor a horgász kidobja a csalit. 

Telt-múlt az idő, és amikor másnap már majdnem lemondtunk az interjúról – mert, ugye, miért is válaszolna egy világsztár egy ismeretlen magyar újságíró levelére –, kedd délelőtt 10.35 órakor angolul megérkezett a válasz: „Yes, with pleasure!” (Igen, örömmel!).

A telefonszám elkérését követően gyorsan megállapodtunk vele az interjú időpontjában: délután ötkor beszélünk Whatsappon, így legalább látjuk is egymást.

Thomas Vernoux folyékonyan beszél angolul, aranyos franciás akcentussal, enyhén raccsolva ejtve az r hangzókat. A francia pólós a megbeszélt időpontban annak rendje és módja szerint vette fel a telefont, létrejött a videókapcsolat: interjúalanyunk ott ült a marseille-i korzón, szikrázó napsütésben és egy szál pólóban.

Van vagy 22-23 Celsius-fok, már itt a tavasz, csütörtökig pihenőt kaptunk, addig nincsenek edzések. Vasárnap jöttünk haza Dohából, még mindig a világbajnokság lázában égek, kell egy pár nap, mire lehiggadok.

Mindez tökéletesen érthető, hiszen Franciaország korábban még sohasem játszott elődöntőt világbajnokságon, az 1936-os berlini olimpián elért negyedik hely óta egyszer sem jutott világversenyen a legjobb négy közé. Itt azért jegyezzük meg: 1924-ben Párizsban a franciák olimpiát nyertek vízilabdában, és négy évre rá Los Angelesben pedig bronzérmesek lettek! Mindennek tetejébe Vernoux 26 góljával a dohai világbajnokság gólkirálya lett, de ennél cifrább, hogy mindössze 40 kapura lövésből szerezte ezt a 26 gólt, ami 65 százalékos arány, a legjobb az egész mezőnyben. A lövéseinek kétharmad részéből gól lett!

Budapesten alapozták meg a dohai bravúrt

Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak: hogyan emlékszik vissza a világbajnokság előtt Budapesten töltött napokra.

„Rengeteget tanultunk a magyaroktól. Budapestre jönni egy vízilabdázónak maga a gyönyör, ez a város a sportág Mekkája. Azon a bizonyos mérkőzésen három negyeden át jól játszottunk, 8–8 volt az állás, de a nagy összpontosításban lankadt a figyelmünk, az utolsó játékrészben sok labdát eladtunk, és ezt kegyetlenül megbüntették a magyarok, így lett 14–10 a vendéglátóinknak.”

Az érdeklődésre, hogy kitől tanulta a legtöbbet Budapesten, azonnal  és gondolkodás nélkül vágja rá:

Dénestől! (Varga Dénes  – a szerk.) Ő a világ legjobb vízilabdázója, amit ő tud a labdával, arra nem képes senki más. Egészen hihetetlen, hogy lassan két évtizede ott van az élvonalban, én még kisgyerek voltam, amikor 2008-ban olimpiát nyert, és még mindig extraklasszis.

Aztán csak úgy ömlik belőle a szó, a jelek szerint elvarázsolta Vernoux-t a magyar vízilabda-kultúra.

Utólag azt mondom, ha nincs ez a párnapos budapesti edzőtábor, meg a hivatalos meccs a magyarokkal, akkor Dohában nem jutunk elődöntőbe. Megéreztük, hogy van keresnivalónk, hiszen sokáig egálban voltunk a magyarokkal. Nem titkolom, hogy minden vágyam egyszer egy magyar klubcsapatban játszani.

Ekkor felvetjük neki, hogy ebben az esetben akár magyar állampolgár is lehetne, és játszhatna a magyar válogatottban, ahogy például válogatottbeli társa, Michael Bodegas is ingázott a francia és az olasz nemzeti csapat között. Vagy még konkrétabb példaként Geraldine Mahieu, aki a francia női válogatottnak csapatkapitánya is volt, majd a többszörös bajnok Lille Métropole Water-Polo csapatából 2017-ben a Dunaújvároshoz igazolt. Négy évvel később állampolgársági esküt tett nálunk, 2022-ben már a magyar válogatottal vett részt a vb-n, és a dohai ezüstérmes csapatunkban is szerepelt.

Interjúalanyunk a felvetés hallatán csak elmosolyodott.

Szívet cseréljen, aki hazát cserél

„Én francia hazafi vagyok, és a francia válogatottal akarok olimpiát nyerni. Merthogy az az álmunk, sőt az álomnál több, a célunk, hogy megnyerjük a párizsi olimpiát. Milyen stílusos lenne, nem? Pontosan száz évvel az 1924-es aranyérmünk után.”

Oké, marad francia, rendben van, de marad-e szülővárosa klubjában, a CN Marseille-ben? Hiszen az a szóbeszéd járja, hogy a világ legerősebb klubjába, az olasz Pro Reccóba tart. Már csak azért is, mert a liguriai város, Recco alig néhány órás autóútra van Marseille-től.

„Éppen most, a világbajnokság előtt írtam alá további egy évre a Marseille-hez, úgyhogy a 2024–2025-ös szezont még mindenképpen itthon töltöm – jelezte, amellyel egyelőre szertefoszlatta a pletykákat. – Nekem nincsenek kis céljaim, mindig a lehető legtöbbre törekszem, meg akarom nyerni a Marseille-jel a Bajnokok Ligáját. De, ahogy már említettem, pár év múlva nagyon szívesen játszanék egy magyar klubcsapatban, mondjuk, a Ferencvárosban, amely most is Európa egyik legerősebb együttese.”

Egy kérdés erejéig visszaugrottunk még Dohába: vajon Thomas Vernoux számított-e arra, hogy a budapesti 10–14 után a vb negyeddöntőjében legyőzik Magyarországot?

„Számítani nem számítottam rá, de ez volt a célom. Igazából úgy utaztunk Dohába, hogy meg akarjuk nyerni a világbajnokságot, mert elég erősnek éreztük már magunkat ehhez. Más kérdés, hogy nem sikerült, de hogy milyen kevésen múlt, azt az elődöntőnk is bizonyítja. 11–11-es döntetlent játszottunk a későbbi világbajnok horvátokkal, és az ötméterespárbajt 6–5-re vesztettük el. Ettől aztán annyira kiborultunk, hogy utána simán kikaptunk a spanyoloktól a bronzmeccsen.”

Thomas Vernoux-t meglepte, hogy szabadon hagyták

A nekünk lőtt tizenegyedik, győztes francia gól beleégett a retinánkba, kíváncsiak vagyunk, Thomas Vernoux hogyan élte meg a vízben.

„Nagy meglepetésemre teljesen szabadon hagytak, én meg amennyire lehetett, közelebb lopakodtam a kapuhoz. Amikor pedig már úgy éreztem, hogy nem lesz idő az ellentámadásra, ellőttem a jobb sarokra. Kapufás gól lett belőle, a többire aztán már nem is emlékszem...”

Vernoux-ról úgy beszélnek a magyar pólósok, mint egy őserőről, aki blokkal együtt is be tudja lőni a gólt. De vajon mennyire erős ez az „őserő”?

Hát mit mondjak? A 135 kilót kétszer ki tudom nyomni fekvenyomásban, az egyéni csúcsom 145 kiló, de azt csak egyszer tudom kinyomni…

Csekélység, csak egyszer.

Azért még valamit szerettünk volna tisztázni Thomas Vernoux-val, akinek édesapja Martinique szigetéről való, tehát a karibi szigetvilágból, míg édesanyja tősgyökeres marseille-i. Hogyan talált egymásra ez a két ember, több ezer kilométer távolságból?

Hát úgy, hogy az édesanyám orvosegyetemre járt, és még a diplomaosztás előtt el kellett mennie gyakorlatra. Ő pedig Martinique szigetét választotta, amely Franciaország tengerentúli megyéje. Ott ismerkedett meg az apámmal, de aztán úgy döntöttek, hogy Marseille-ben élik a közös életüket, így születtem meg én 2002-ben. 

Arra is kíváncsiak voltunk persze, hogy Thomas Vernoux milyen fiatalember, és mit csinál akkor, amikor éppen nem vízilabdázik?

„Akkor egyetemre járok itt, Marseille-ben, matek-fizika szakra. Van hobbim is, a zongorázás. Szeretem a zenét, énekelni azonban nem tudok. Egyébként már háromévesen megtanultam úszni, de kezdetben rögbiztem és teniszeztem, csak később jött a vízilabda. Viszont tizennégy évesen már játszottam a CN Marseille felnőttcsapatában és a válogatottban is. Tényleg, jók lettek a képek, amiket az imént lőttem a telefonommal?”

Igen, jók a fotók – nyugtattuk meg beszélgetőpartnerünket, bár valóban egy kicsit besötétedett már, de sebaj. 

Kemény Dénes: Vernoux az univerzális pólós

Megkérdeztük Kemény Dénest, a 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban olimpiai bajnok magyar férfiválogatott szakvezetőjét, a nemzetközi szövetség, a WA edzői bizottságának elnökét, mi a véleménye Vernoux-ról.

Három évvel ezelőtt megkérdeztek engem és Ratko Rudicot, hogy szerintünk ki lesz a közeljövő szupersztárja vízilabdában. Én a spanyol Álvaro Granadost mondtam, Ratko viszont az akkor még csak 18 éves Vernoux-t. Az az igazság, Thomast akkor még nem láttam játszani, Granados viszont már 22 éves volt, mindenki ismerhette. Amúgy én sem tévedtem, Granados mára a világ egyik legjobbjává nőtte ki magát.

A legendás szövetségi kapitány azt mondja, Vernoux igazi univerzális pólós.

„Nem lehet beskatulyázni, kapásoldalról, szélről, de centerből is világklasszis, bár utóbbi képességéből nem sokat csillogtatott Dohában, mert végig Bodegas játszott abban a pozícióban. Mindenki a bombaerős lövéseire figyel, de emellett villámgyors, minden labdát elhoz a ráúszásnál, olvastam valahol, hogy 50 méteren 23 másodperc alatti ideje van. Márpedig a mai vízilabdában a gyorsaság és a lövőerő félelmetes kombináció. De megvan benne a játékintelligencia is, szóval tényleg ő a komplett vízilabdázó.”

Már évekkel ezelőtt csodáltuk

Nagy Ádám, a válogatott és a Ferencváros 25 éves klasszisa két mérkőzést raktározott el az emlékezetében Vernoux-ról.

Néhány évvel ezelőtt már játszottunk a franciákkal, talán a Világligában, és arra emlékszem, hogy 25 órás utazást követően fáradtak voltunk, ki is kaptunk tőlük. Na, már akkor feltűnt ez a bivalyerős srác, pedig még ifjúsági korú volt, de nem nagyon tudtuk tartani.

Aztán a másik emlék már Dohából datálódik.

A Komiban, január végén nem játszottam a franciák ellen, de Dohában, a vb negyeddöntőjében a vízben voltam az utolsó másodpercekben is, Vernoux döntő góljánál. Bekkeltem, hát nem igaz, milyen erő van ebben a srácban! De nem szívesen idézem fel azokat a másodperceket. Kétségtelen, hogy a meccs előtt meg sem fordult a fejemben, hogy kikaphatunk, és még közben is bizakodó voltam. Ez nem a túlzott önbizalom, egyszerűen meg voltam győződve, hogy mi vagyunk a jobb csapat. Aztán mégis kikaptunk...