Cebit 2008

Nehezen tudok elképzelni unalmasabb dolgot, mint az alaplapok: még a legfanatikusabb hardverrajongók érdeklődését is nehéz felkelteni, ha leszámítjuk  a tuningot, nem várhatunk csodát egyik márkától sem, sebességben szinte alig van különbség, szolgáltatásokban is alig. Ha mégis, csak az igazán profik tudják értékelni. Éppen ezért az alaplapgyártó az unatkozó látogató legjobb barátja: mivel tudja, hogy terméke csak egy szűk réteget érdekel, megpróbál alternatív módon hatni a nézelődőkre. Bizony, ezeken a helyeken érdemes a legjobb hoszteszeket keresni, a Galaxy munkatársa például olyan meggyőző erővel áll a nyomtatott áramkörök előtt, hogy többen is meg akarták tudni tőle, mi a helyzet az FSB-vel.


A mellette álló férfi munkatárstól már kevesebben akarták megtudni ugyanezt.

Gyanútlanul sétáltam, amikor beleakadtam a CEC-be, pontosabban a China Electronics Corporationbe, ami látszólag épp most akar betörni a nyugati piacra. A kiállított, Panda-márkájú tévék meggyőzők, már csak azért is, mert végig kínai katonák masíroznak a képeken, amikor meg nem, akkor tankhadosztályok haladnak el a kamera előtt.


Ilyen fenyegetés után ki merné kiröhögni a zizis képet, a márkás lcd-khez képest csúnya megjelenítést? Megpróbálom kitalálni, honnan szerezték a kínai kaját, ha nekik jó, akkor nekem sem lehet majd okom a panaszra.

Többen is azt mondták, hogy az utolsó napon akár meg is vehetem a kiállított termékeket, de van egy tippem, hogy valójában hová kerül majd ez a sok műanyag: a hulladéktelepre. A Greenpeace standján jókora konténer szemlélteti a megunt számítástechnikai termékek sorsát, és a zöldszervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy itt minden tele van mérgező anyagokkal, amelyekkel jól tönkretesszük a világot. Van erről egy weboldaluk is.

Gyanútlanul elővettem a fényképezőgépemet, mire közölték, hogy tilos fotózni. A számítógépházak előlapját akartam megörökíteni, de nem hagyták, mondván, hogy ezek még titkos modellek. Addig egyezkedtem a hosztesszel, amíg az engedélyt kért a főnökétől. Nem adott, viszont volt egy másfél másodpercnyi időm, amíg senki nem figyelt, az alatt pont le tudtam nyomni az exponálógombot. Íme a Linkworld szupertitkos 2008/2009-es kollekciója. Elképesztő ötletek, meglepő formai elemek, soha nem látott gondolatok:

Aki Apple-gépet használ, az csak médiamunkás lehet? Ülök csöndesen egy rakás öltönyös, laptopos ember között, mégis hozzám jöttek oda már ketten, és szegezték nekem a kérdést, hogy blogolok-e? Most piruló arccal rohanok át a 21-es pavilonba. A nyomomban vannak.

A kisebb cégek, azok a gyártók, akiket még nem kapott fel a média, vagy akik csak keresik a feltűnést, sajátos módon próbálják felhívni magukra a figyelmet: lányokat küldenek a tömegbe, akik megtámadják a gyanútlan sajtómunkást. Mosolyognak, kedveskednek, de ez a lapnak szól, nem az újságíróknak. Szirének ők, jobb vigyázni, mert ha velük tartunk, végképp elnyel minket a másodvonalbeli mobilipar.

Kína iszonyatos erőkkel, ezernyi kiállítóval nyomul Hannoverben, de elég nehéz elképzelni, hogy az idehozott cégek milyen eredményekre számítanak. Miközben a négy eurós sonkás szendvicsemet utolsó morzsáit három eurós kólával öblítem le, addig tőlem öt méterre parányi standok sorakoznak, mintha aprócska butikok lennének. Többnyire butikba való a árujuk is, vannak csillogó műanyag izékkel kirakott és rózsamintás klaviatúrák és malackába rejtett webkamerák, amilyenekkel Magyarországon csak a piacokon lehet találkozni. Egy ilyen billentyűzet nem kerülhet többe, mint három deci kóla a CeBIT-en. Nyilván ezzel tudják meggyőzni a vevőiket is.

A csillogós billentyűzet gyártója azt mondta, hogy a termékeiket még nem árulják Európában, éppen azért jöttek ide, hogy forgalmazót találjanak. Hogyan keresnek forgalmazókat? Itt a szemeim előtt zajlik minden, az izgalmasab standoknál öt-tíz percenként leül néhány európai kinézetű öltönyös a távol-keleti öltönyösök közé, megnéznek pár terméket, névjegykártyát cserélnek, majd két percen belül felállnak, jöhet a következő. És jön is a következő.

Néhány standhoz viszont senki sem megy oda. Reggel még némi szomorúságot lehetett leolvasni e kis cégek képviselőinek az arcáról, de aki szerencsés, legalább nem unatkozik. Az elemeket gyártó Ningbo Battery standjánán ülő hölgy például folyamatosan a szomszéd standon menő mozifilmet nézi, ott ugyanis hangszórókra keresnek vevőt, muszáj pumpálniuk a decibeleket. Kíváncsi vagyok, hogy az ilyen apró cégek a következő évben visszajönnek-e, vagy felszívódnak, és a jön majd a helyükre másik próbálkozó.

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy pc-kkel kell játszani, miközben a konzolok hasonló képminőséget nyújtanak, és csak annyiba kerülnek, mint egy közepes videókártya. De ha már mégis, akkor érdemes brutális konfigurációt összerakni, dacára annak, hogy alig van olyan játék, amelyik profitál a több processzormagból, meg hasonlókból. Az Asuson mindenesetre nem fog múlni, az Ultimate Game Stationbe 4 processzormag, kétszer ezer wattos táp, ujjlenyomat-olvasó, három Geforce 8800 Ultra meg 1 terabájt háttértár került. Annál durvább, hogy a Need for Speed Pro Street szaggatott rajta, persze ezt csinálta akkor is, amikor a milliós HP-gépen próbáltuk 1080p-s felbontásra kényszeríteni.

Mennyibe kerül - kérdezi egy német fiatal a barátját.
Kétszáz euró.
Mennyi?!

Még Németországban is komoly izgalmi állapotot idéz elő a filléres laptop, főleg a második generációja. Némi keresgélés után ugyanis előkerült az új Eee, üvegbúra mögé bújtatva várta, hogy megtaláljam. Egyébként pont az van, mint a Louvre-ban: az emberek csak úgy lézengenek a legtöbb kiállítási tárgy előtt, de akad egy, amihez mindenki oda próbál férni. Míg Párizsban ez a Mona Lisa, addig Hannoverben az új Eee, ami várhatóan már ki tudja elégíteni az alapvető igényeket.


A legnagyobb újítás a kijelző, 9 colos az addigi héttel szemben, ami centiben nem sok, arányaiban viszont 30 százalékos előrelépést jelent. Pont átlép a lélektani határon, mert amíg az első generáció még netezésre is csak korlátozottan volt alkalmas, 27 másodperces tesztem alatt arra jutottam, hogy ezzel már lehet böngészni. A tapipad is nagyobb lett, memóriából is több kerül a gépbe, és a pletykák szerint lesz 12 gigabájtos ssd-vel szerelt modell is.


Az Eee a közönségnek még úgy is érdekes, hogy egy darab félmeztelen nő sincs körülötte.

Tévedtem. Azt hittem, a Samsung standja óriási, de az sehol nincsen a T-Mobile-éhoz képest. Kovács ügynök részletesen beszámol majd az itt folyó dolgokról, én csak annyit jegyeznék meg, hogy 1984, és ezt nemcsak a fejünk fölött repkedő "How to Enjoy Capitalism"-feliratok miatt mondom.

Azoknak, akik a CeBITen járnak, de nincs pénzük/idejük büfében kajálni, ajánlom a sajtóközpontot, a kiállítás közepén: óriási épület, eltéveszteni sem lehet. Ezekben egymást érik a sajtótájékoztatók, amikre közismerten szendvicsekkel csalogatják az újságírókat. Senki nem kérdez semmit, csak olyan arcot kell vágnunk, mintha nagyon érdekelne minket "A vállalati infrastruktúra válasza a 21. század innovációs kihívásaira"-című prezentáció. Felkapunk egy szendvicset, váltunk néhány kedves szót a hosztesszel, aztán lelépünk. Az egyik it-biztonsággal foglalkozó vállalat lazacos harapnivalója például kimondottan jó volt.

Az AIPTEK pillanatok alatt bebizonyította, hogy a toll, az asztal meg a számítógép sehogy sem passzol össze. A vállalat egy alternatív beviteli módot dolgozott ki, amit nekem 23 másodperc alatt tönkretettem. Ördögi tervem három fő lépésből állt:

1: a gép elé léptem
2: kezembe vettem a tollat
3: megnyomtam a gombot

A vállalat alkalmazottja azóta is a katasztrófát próbálja elhárítani, és bár egy másik gépen sikerült kipróbálnom a kütyüt, maradok az egérnél. A beviteli eszköz ugyanis túl érzékeny, ráadásul máshoz szokott az agyunk, hetekbe telne, hogy ugyanolyan hatékony legyen a tollal, mint az egérrel.

A Samsung zavarba ejtően nagy standdal van kint a CeBITen, állítólag többet megpróbáltak már átjutni rajta, de mindannyian éhen haltak.

Én csak a stand szélére merészkedtem be, máris megtámadt a világ legnagyobb, ultra high definition tévéje. A kijelző 82 colos, de nem ez az érdekes, hanem a 4k felbontás, ami azt jelenti, hogy a Samsung óriása 7680x4320 pixelt tud megjeleníteni.


A kép valóban elragadó, bár én nem látok akkora különbséget az 1080p-hez képest, mint amennyit az jelent a hagyományos modellekhez viszonyítva. Egy biztos: az egyik tájképen ez mező volt az előtérben, mögötte egy erdő, talán két-háromszáz méterre a kamerától, mégis különálló leveleket lehetett látni a filmen. A Samsung munkatársa bevallotta, hogy a készülék még csak prototípus, majd megbeszéltük, hogy ha már meg lehetne venni, nekünk akkor is beláthatatlanul sokat kéne melóznunk érte.

Az informatika sehol sem lenne, ha a ronda, mérgező anyagokkal teli alaplapokat, videokártyákat, és a többi nyomtatott áramkört nem lehetne becsomagolni szép színes műanyagba. A CeBIT szervezői is egy egész hatalmas termet adtak a távol-keleti fröccsöntőknek, akik semmi máshoz nem értenek, csak a műanyag házak kifaragásához. Idén persze ők is megfogadták Steve Ballmer intelmét, és elkezdtek zöld termékeket gyártani. Meg bordót. Meg rózsaszínt.

Jól látható a fenti képen, hogy a dvd-meghajtó tálcája nem a szokványos módon, előrefelé bújik ki a házból, hanem fölfelé, aminek persze nagyon jó oka van: ezzel a megoldással csökkenteni lehet a ház mélységét. Távol-Keleten - a furcsa házat gyártó GMC nevű cég is koreai - nagyon fontos a méret, mert aprók a lakások. Mint megtudtam, ezért vannak nagyon rákattanva a lapostévékre is. Az alábbi képen látható furcsa számítógépházra viszont nem lehet magyarázat a helyhiány, inkább a jó ízlés hiányára enged következtetni.

 

Huszonkét éve van CeBIT, és ma már ez a világ legnagyobb digitiális informatikai és telekommunikációs vására. A kiállító cégek itt nem a felhasználókat akarják megszólítani, hanem az iparágat, a kereskedőket, bankokat, kormányzati ügynökségeket és tudósokat. Állítólag a látogatók 88 százaléka iparági szakértő, csak a maradék megy Hannoverbe azért, hogy a még nagyobb plamatévéket lásson. Tavaly hetven országból 6100 kiállító és majdnem ötszázezer látogató ment a CeBIT-re.

A terv az volt, hogy erős posttal indítok a CeBITen, és megmutatom az Asus Eee legújabb, szupertitkos verzióját, amibe erősebb processzor meg nagyobb kijelző került. A távol-keleti vállalat óriási standdal van kint a 26-os csarnokban, úgyhogy normál körülmények között sem lenne könnyű megtalálni egy apró laptopot, úgy meg egyenesen lehetetlen, hogy akadályozzák a munkámat: az Asus európai alkalmazottai az ázsiai főnökökre mutogattak, amikor a laptopot kerestem, az ázsiai főnökök meg visszapasszoltak az európai munkatársaknak.

Nem adom fel, előbb-utóbb csak előkerül a gép, addig is lehet gyönyörködni a bambuszlaptopokban, ami kiváló választás lehet azoknak, akik pandákat akarnak rászoktatni az informatikára:



Ugyanitt sikerült begyűjtenem az első jócsaj-jókocsi fotót, erős indítás, okos koncepció.

Két év után visszatértünk Hannoverbe, a CeBITre, hogy lebuktassuk a kütyüvilág legbizarabb torzszülötteit, hogy felkeressük a legviccesebb országok standjait, hogy beszolgáljunk az iparági áttörésekről, és hogy annyi félmeztelen hoszteszt fotózzunk le, amennyivel bőven ki lehet tapétázni egy átlagos szoba falát.



Utunk nem volt veszélytelen, Kovács ügynökkel 1038 kilométert kellett megtennünk, és többször sikerült kis híján letéríteni minket a helyes útról. Először egy prágai sörözőben:


aztán egy drezdai kocsmában állt ki komoly próbatételt akaraterőnk:


Most viszont itt vagyunk a félmilliós városban, ahol a Scorpions meglátta a napvilágot, ahol "a II. Világháború harmadik legsikeresebb tengeralatjáró-parancsnoka", Erich Topp született, és ahol a kiállítás kedvéért egyirányúsítják az autópályákat. Miközben megközelítjük az objektumot, elmerengünk azon, hogy a diverzifikáció vajon az egyetlen útja-e a fejlődésnek, vagy csak egy ostoba szó. Nemsokára valami borzasztóan innovatív mellől jelentkezünk.

Az Európai Unióban folyamatosan megbüntetik a Microsoftot a versenyellenes magatartása miatt, ezért Steve Ballmer cégvezérnek igencsak össze kellett kapnia magát a CeBIT nyitógáláján. A hannoveri kiállítás nulladik napján ugyanis Jose Manuel Barroso európai bizottsági elnök, Nicolas Sarkozy francia miniszterelnök, és Angela Merkel német kancellár jelenlétében kellett beszédet mondania.

A szoftvergyártó mamutcég első embere ügyesen megoldotta a feladatot. Szerencsére nem azt fejtette ki, hogy a francia parasztok milyen látványos Excel grafikonokat készíthetnek az uniós támogatásokból és a paszulytermesztésből származó bevételeik arányáról. Inkább az áramfogyasztásról beszélt, ami most mindenhol nagyon népszerű téma. Többek között azt mondta, hogy ha zöldek akarunk lenni, akkor kutatnunk kell, és akkor lesz a zöld energiánk.

A Register brit lap szerint az is elhangzott Ballmer szájából, hogy a Vista nyugalmi állapotban 33-szor kevesebb energiát fogyaszt, mint az XP, a Windows Server 2008 pedig akár negyven százalékkal is kevesebbet fogyaszt, mint az öt évvel korábbi verzió, a 2003-as.

Ezek nagyon szép gondolatok, ezért úgy döntöttünk, hogy a kiállításon 33-szor kevesebbet eszünk, mint egyébként otthon. Egy nyamadt szendvics úgyis háromszor drágább, mint Újpesten egy komplett ebéd.