Mutánsok

Tesztünk első szereplőjét, a Qtek 1010-est úgy másfél éve szereztük be a Westelnél (a T-Mobile már nem forgalmazza). A Qtek 1010 igazi csoda volt. Kétéves előfizetéssel, mindenféle ígérgetéssel, aranykártyás megtámogatottsággal is 160 ezer forintot kértek érte, ami akkor bizony nagy pénz volt, meg most is az. A GPRS-előfizetés még havi négyezerbe került, de nem lehetett kihagyni: nincs is annál szebb érzés, mint a villamoson kapaszkodva "Dick Enlarger:: Special Offer" tárgyú spameket törölgetni az utazóközönség hűházása közepette.

Imidzs nélkül, Windows-zal

A Qtek 1010 fura szerzet: a tajvani illetőségű High Tech Computer Corporation gyártja, aminek már a neve is úgy hangzik, mint egy Gibson-regényben a főhős gonosz ellenlábasáé, és valódi imidzs hiányában sehogy sem mutat az olyan márkák között, mint a Palm, a Handspring és persze a nagy múltú skandináv májerek. Ennek ellenére egészen jól eltalálták a dizájnját, annak idején csak úgy csillogott rajta a sok ezüst, és legalább annyira masszív, elnyűhetetlen szerkezetnek tűnt, mint az összes többi társa. Hardverileg egy 206 megahertzes Arm processzor hajtja, 32 mega belső RAM-mal, amiből a rendszerfájlok úgy 4-et eleve elfoglalnak. De amikor egy 64 megás SD-kártyát is sikerült szerezni hozzá (aranyáron), nyilvánvaló volt, hogy ezzel a csúcstechnikával az Elbáig meg sem állunk.

Aztán elkezdtük használni. A hosszúra nyúlt tartósteszt - vagy inkább együttélés - során kiderült, hogy aki nem szereti a Windowst, az a windowsos PDA-ját még kevésbé fogja szeretni. A nyilvánvaló kompromisszumkényszer hatására lebutított, Microsoft Pocket PC 3.0 névre keresztelt operációs rendszer például nem jeleníti meg a fájlkiterjesztéseket, a futó alkalmazásokat pedig egész egyszerűen nem lehet bezárni: csak virtuálisan tűnnek el, utána külön varázslat, mire valóban lelőjük őket (valahogy így: Start>Settings>System>Memory>Running Programs>Stop. És ez nem vicc.) A Pocket Word, Excel és társaik szintén butuskák pc-s változataikhoz képest, az Explorer pedig nem ismeri a Flasht, nehezen boldogul a frame-ekkel és képtelen egy szájtot új ablakban megnyitni. Működni azért működik - spamtörölgetésre például pompásan bevált.

Az akkumulátor élettartama a kategóriájában elfogadhatónak számított: egy 3,5 órás vontatutat simán el lehetett tölteni Jenna és Rocco társaságában, aztán meg uzsgyi konnektort keresni. Ahogy telt-múlt az idő, úgy romlott a kapacitás, ami végül kínos térerőhiányos helyzetekben kulminálódott, nagy bánatunkra.

Reboot

A 1010-es telefon-kezelőfelülete mai szemmel meglehetősen egyszerű: nemigen éri el egy ötezer forintos akciós mobil szintjét. Lehet ugyan a képernyőn kattintani, és gombokat is nyomogathatunk, mégis az egész nehézkesnek tűnik, és az olyan kamaszvakító szolgáltatások is hiányoznak, mint a hívóhoz rendelhető kép vagy csengőhang. Adtak viszont hozzá egy normális sztereó fülhallgatót mikrofonnal együtt, ami nemes gesztus az űrsikló formájú Bluetooth-os fülkinövések korában. Az eszközt ugyan hangminőségi kifogások miatt hamarosan felváltva kezdtük használni egy Sennheiserrel, de az kifejezetten hasznosnak bizonyult, hogy ha mp3-hallgatás közben hívnak telefonon, a zene lehalkul, a csörgés felerősödik, mi pedig a hallgató zsinórján lévő gombbal tudjuk elfogadni vagy visszautasítani a hívást.

A tesztelés során annyi bebizonyosodott, hogy a telefonos PDA egy idő után szemtelen zsarnokká válik; ráadásul nem csak a saját életünket változtatja meg, hanem a környezetünkét is. Aki aktívan, szeretettel használja a PDA-ját, azt általában az asztal alatt lehet megtalálni, amint éppen szabad portot keres a dokkolónak, vagy éppen lemerült, vagy éppen feltöltene, vagy éppen vissza akarná csinálni az egészet. Aki telefonos PDA-t használ, az úgy sms-ezik, mint ahogy egy vadnyugati hős párbajozik: két kézzel, teljes konentrációval, mert akkora a tét. És aki telefonos PDA-t használ, az rutinszerűen indítja újra a gépet, napjában akár többször is, mert vagy fagy, vagy szaggat, vagy mind a kettő egyszerre. Ha szerencséje van, elég a soft reboot, ami megfelel egy pc-újraindításnak. Ha komoly a probléma, hard reboot a megoldás, ami a "format: c" megfelelője, és elég ijesztően hangzik egy telefon esetében.

A PDA-s rokonait és ismerőseit viszont arról lehet megismerni, hogy merő altruizmusból, szeretetük kifejezéseképpen nyakra-főre ajándékoznak idióta PDA-kiegészítőket, mint például a fröccsöntött pótbillentyűzet vagy a szappantartó formájú és anyagú tok. És ez jó, mert innen tudjuk, hogy szeretnek.

Törhetetlen

A PDA-kiegészítők világa rögtön a jól bevált amodentfogkrémes vattánál kezdődik, amivel már a kvarcórás korszakban is csiszoltuk az összekaristolódott kijelzőt, és valahol ott végződik, hogy komoly szakemberek azt javasolják: a virtuális billenytűzet szakszerű használatához vágjuk hegyesre a körmünket. A jó PDA-felhasználó tehát nemes egyszerűséggel morfol a saját eszközével, beáldozza neki a testét is, nem csak a lelkét. Az idejéről nem is beszélve, hiszen manapság már mindenre van megoldás. Tessenek rá Windows Commandert tölteni, és azonnal lesznek fájlkiterjesztések, sőt. Tessenek rá ThunderHawk böngészőt tölteni, ami szofisztikált karakterkonverzióra képes, és így egy képernyőn látjuk, ami másképp nem. Tessenek rá olyan plugint tölteni, ami lehetővé teszi a programok bezárását. Tessenek rá tévétávirányító szoftvert tölteni, és ámul majd a család, ahogy apuka lazán átvált a telefonjával az RTL-ről a TV2-re, majd vissza. Persze mindez az infra csekély hatótávolsága miatt csak úgy negyven centiről működik, de kisgyerekek simán beveszik.

A Qtek 1010 minden bumfordisága ellenére szerethető. Utolérte ugyan a sorsa: másfél év alatt hiperkúl kütyüből alacsony hatótávolságú távirányítóvá minősült vissza. Az előfizetés ma is ketyeg ugyan, de a garancia fél éve lejárt, így hát az őt ért folyamatos fizikai és verbális abúzus hatására a 1010-es most egy fiókban hever ledörzsölődött logóval, elsötétült képernyővel, letört antennával és csutkára merült aksival. Az ENCAP-törésteszten viszont simán átmenne, hiszen működni érdekes módon még mindig működik. Mondogatjuk is, hogy majd jó lesz a telekre. Már ha lenne a telken térerő.

Harc az utódlásért

Az operációs rendszer nagy úr. Ha már egyszer az ember letöltött több gigabájtnyi windowsos játékot és videót, köztük a Quake-et (orosz crack, nem működik) az Age Of Empires-t (működik, csak unalmas) és a Need for Speedet (működik, de szaggat) illetve napokig várta türelmesen, hogy Jenna és Rocco avi-ból wmv-be konvertálódjon, nehéz lesz rávenni arra, hogy búcsút intsen szeretve gyűlölt Windowsának.

Nem is tettük, sőt. Mazochista módon a 1010-es két egyenes ági leszármazottját is beszereztük a sarkon: egy i-mate nevű csodát és a HP Ipaq 6340-es sorozatszámú modelljét. Hogy megbántuk-e, kiderül a következő részben.